Tháliát, Reynát és az empuszát egyenesen a Félvér Táborba hopponáltam a fő térre. Mikor megérkeztünk a félistenek mind az arénában voltak... ahova épp érkeztünk. Mikor meglátták az empuszát, mind beszélni kezdtek, és nagy zsibongás támadt.
- Vigyük Kheironhoz... - mondta Thália, de hangja elcsuklott, mert az empusza felébredt és kiszabadult a lányok szorításából. A táborlakók mind fegyvereket rántottak, de Reyna leállította őket:
- Ne! - kiáltotta. - Fontos nekünk!

Az empisza megtámadta Tháliát, és a földre lökte.
- Zeusz lánya! - vicsorogta.

Gyorsan rászegeztem a pálcám.
- Engedd el! - utasítottam, de az empusza csak rám vicsorgott, és azt mondta:
- Nem fogsz megölni, mágus.
- Stupor! - mondtam, s vörös golyó repült a lény felé. De csak átment rajta.
- Azt hiszed, hogy ez működik nálam, varázsló?! - nevetett.
- Obstrugto! - mondtam ki a másik átkot, s mikor a fehér fénygolyó eltalálta az empuszát, a lény lerepült Tháliáról, de a lány is egy kicsit csúszott.
- Kicsit jobban vigyázhatnál - kötekedett Thália.
- Szívesen, hogy leszedtem - válaszoltam. Reynával elkaptuk a vámpír-pompomlányt, s valahogyan elvonszoltuk a Nagy Házig.

***

Letettük az empuszát a Nagy Ház nappalijába a kanapéra, s Kheiron már jött is.
- Látom sikerrel jártatok - mondta a kentaur.
- Kheiron - sziszegte az empusza.
- Kelli.
- Hol van az a nagy hős Jackson? - kérdezte Kelli gonoszan.
- Nem vagy olyan helyzetben, hogy te kérdezz - mondtam.
- Mit akartok tudni? - kérdezte Kelli. Mitől lett most hirtelen ilyen segítőkész?
- Mi Grindelwald terve? - kérdezte Kheiron. - Honnan fog támadni? És mikor?
- Pár nap múlva tervezi a támadást és keletről. Egyenesen Long Island-re tervezi.
- Tengerről? - nézett össze Kheiron és Thália.
- Grindelwald tud róla, hogy hol van Jackson. Tudja, hogy most nem fog nektek segíteni a tengerről.
- Ez nem jó... - mondta Reyna.
- A táborotok el fog bukni, félvérek. El fogtok bukni, ahogy Percy Jackson is el fog bukni Nüx ellen - nevetett az empusza. - Halálra vagytok ítélve!