Miután Athéné elment, aggódva néztem Annabethre. A lány anyja éppen pár másodperce könyörgött, hogy védjem meg... méghozzá úgy, hogy az istennő eddig utált.

Visszasétáltam hát a többiekhez.
- Mit mondott? - kérdezte Leo.
- Csak annyit, hogy nincs szükségünk a Föld Kardjára - kamuztam.
- Mi az, hogy nincs arra szükségünk?! - csattant fel Hazel. - De ha nincs nálunk, akkor...
- Harryéknek kell elpusztítani a kardot - mondtam. - Amíg nincsenek elpusztítva a kardok, Nüx legyűzhetetlen.
- De nálunk van három is - jelentette ki Annabeth. - Hogyan pusztítsuk el őket?
- Még nem tudom... - vallottam be. - De édesanyád azt is mondta, hogy most még nincs itt az ideje ezen rágódni. Most másra kell koncentrálnunk.
- Igazad van - értett velem egyet Hazel és Annabeth. - El kell mennünk Los Angelesbe, méghozzá nagyon gyorsan!

***

Kis idővel késöbb már egy vonaton ütünk Miamiba menet. A vonat egy normális vonat volt, csak egy kicsit hasonlított arra a vonatra, amivel a gazdagok utaztak az elsöd osztályon. De az kiderült, hogy mi is véletlen oda szálltunk.

Na ez úgy történt, hogy már mind a hatan elkényelmesedtünk, amikor Julia azt kérdezte:
- Srácok, nem féltek, hogy majd jön az ellenőr?
- Julia... - kezdtem. - Egy istennő ellen fogunk harcolni, amiben elég sokan meghalhatnak. Plussz még az is itt van, hogy... hát szó szerint felrobbantottam a Földanyát, majd eltűnt. Szóval... szerintem egy ellenőrtől nem kéne félnünk.

Szépen ellazultunk az ülésünkben, s már aludtam volna el, amikor egy hangot hallottam meg.
- Jegyeket, bérleteket! - kérte az ellenőr az utasoktól, és megrémültem. Mármint nem attól, hogy az ellenőr jön, hanem a hangtól. Ismertem ezt a hangot. Nagyon jól ismertem.

Ránéztem Annabethre, aki már mélyen húzta a lóbőrt, és arra gondoltam, hogy meghalnék érte, hogy az életemet áldoznám a lányért. Ezért a zsebembe dugtam a kezem, s megérintettem az Árapályt.

A következő pillanatban megláttam az ellenőrt az üléseink mellett. Az ellenőrnek szőke haja volt, s egy heg éktelenkedett az arcán.
- Szia Percy! - köszönt normálisan az ellenőr, én pedig kikaptam a tollat a zsebemből, habár még nem nyitottam ki. És ösztönösen visszaköszöntem:
- Luke?