Miután Gaia elengedett minket, gyorsan magamhoz hívtam Kinkakut, hogy visszavigyen minket a Félvér Táborba. Meg is tette.

Mikor megérkeztünk, Neville szólt nekünk, hogy Kheiron latni akar bennünket.
- De jó... - motyogtam, s a többiekkel együtt elindultam a Nagy Ház felé. Persze az egész úgy nézett ki, hogy Harry és én megyünk leghátul, méghozzá a Föld Kardját szorongatva.

Meg is érkeztünk a Nagy Ház udvarára, s Kheiron és Mr. D már ott várt minket.
- Tudom, hogy hol voltatok! - nézett ránk mérgesen Dionüszosz. - Megszegtétek a parancsomat!
- Ha jól emlékszem nem volt olyan utasítása, hogy... - kezdte Harry, de Dionüszosz lehurrogta.
- Hát rosszul emlékszel, Potter! - kiáltott rá Harryre haragosan az isten, de Kheiron rászólt.
- Nyugodj meg, Dionüszosz! - nyugtatta. - Akár engedély nélkül mentek, akár nem, sikerrel jártak.

A kentaur a Föld Kardjára mutatott, s nekem ekkor nagyon rossz érzésem támadt. Megint ugyanaz az érzés, mint reggel. Mintha a vég közel lenne.
- Mondjátok el, mi történt! - kérte Kheiron, s erre Thália belekezdett a történetbe.

Amikor Thália ahhoz a részhez ért, hogy Gaia odaadta a kardot, Kheiron odament a lányhoz, és megfogta a vállát.
- Gaia adta oda a kardot?! - kérdezte, s erre bólogatni kezdett. Aztán Kheiron felém fordult, és odajött hozzám. Kivette a kezemből a kardot, és azt mondta: - Valamire készül.
- Ezt mondtam én is! - adtam igazat magamnak és a kentaurnak is.
- De vajon mire készülhet? - kérdezte Dionüszosz, mintha elfelejtette volna az előbbi kirohanását.
- Nem tudom, barátom, de nem hiszem, hogy jót tenne nekünk. Mindenesetre jól el kell zárnunk a kardot...
- Nem - szólt közbe Harry. - El kell pusztítani!
- Mégis mitől vagy ebben olyan biztos!- vonta kérdőre Mr. D, s Harrynek el kellett mondania, hogy mit mondott neki Percy.

Mikor Harry a végéhez ért, Dionüszosz ismét elővette a bunkó modorát.
- Honnan tudjuk, hogy a kölyök nem hazudik, vagy csak képzelődik.
- Onnan, hogyha igazat mond és nem semmisítjük meg a kardot, akkor Percyéknek nem lesz esélye legyőzni Nüxt.
- Még kiállni sem tudnának ellene - tette hozzá Harry. - És ha nem győzik le, akkor a világ elpusztul.
- Igaza van - állt Harry oldalára Kheiron. - De nem tudjuk hogyan elpusztítani.
- De - mondtam, s Harryre néztem. Látszólag megértette, hogy mire gondolok, mivel ő vetette fel ezt nekem még reggel, s bólintott. Mind a ketten pálcát vettünk elő, s még Hermionét és Ront is megkértük, hogy vegyék elő a sajátjaikat.

Kheiron letette a földre a kardot, és egy pár lépéssel mendenki hátrébb állt. Mikor már mindenki biztonságos távolságban volt, mind a négyen elkiáltottuk magunkat:
- AVADA KEDAVRA! - négy halálos átok repült a kard felé, s mind a négy hozzá is ért. Mikor hozzáértek, egy kisebb robbanás, és egy zöld füstfelhő keletkezett. Mint Percynél. Vagyis nem egészen, ugyanis amikor Percy kardját eltalálta az a négy átok, akkor nagyobb robbanás volt, úgy emlékszem.

Mikor a füst elmúlt, mindannyian akik az udvaron voltunk, meglepődtünk.
- Mi a franc?! - néztem körbe. A Föld Kardja teljesen sértetlen állapotban feküdt egy kisebb kráterben.
- Kheiron! Srácok! - rohant be Cho a Nagy Ház udvarába. Elég zaklatottnak tűnt.
- Mi történt? - kérdezte Kheiron.
- Grindelwald! - hadarta. - Most érkezik meg New York állam határába!
- Az lehetetlen! - néztem Cho-ra. - Az előbb voltunk Philadelphiában, és még ott voltak.
- A KARD! - nézett a karda Kheiron. - Hát ez volt Gaia terve! A kard miatt gyorsabban New Yorkba tudtak érni.
- De ilyen gyorsan?!
- Az istenek és szörnyek világában nincsenek határok a közlekedésben - mondta gondterhelten Thália. - El kell pusztítanunk a kardot, de gyorsan! Különben Nüx nyer.