- Annabeth! - ébresztett fel Percy a Miamiba tartó vonaton. A vonat amúgy még csak éppenhogy kifutott Washington DC-ből, így csak pár percet tudtam szunyókálni.
- Mi van?! - nyőgtem fel Percynek álmosan, de aztán megláttam, hogy miért ébresztett fel. Percy mellett Luke állt ellenőr egyenruhában. Percy már a tollát markolta, de nem nyitotta még ki. Én is gyorsan megragadtam a zsebemben levő érmét. - LUKE?!
- Annabeth... - kezdte a fiú.
- Tényleg te vagy az? - vágtam a szavába. - Vagy ez még mindig Kronosz?

Tudtam, hogy nem Kronosz, mert egyszerűen nem lehetett. A szeme már nem volt égetően arany színű, és nem égett benne a düh. De attól függetlenül, hogy mit csinált az Olimposzon, hogy ő maga állította meg Kronoszt azzal, hogy az Achilleusz-pontjába szúrta a tőrömet, attól függetlenül nem bíztam benne. Pedig nagyon szerettem volna.
- Mit keresel itt?! - förmedt a fiúra Percy. - Egyáltalán hogyan lehetsz itt?!
- Ti ismeritek? - kérdezte Hazel.
- Igen - válaszoltam Lukera meredve. - Őt szállta meg Kronosz.
- Válaszolj, hogy hogyan és miért vagy itt! - utasította a fiút Percy. Luke arcán őszinte megbánást véltem felfedezni, de azt nem tudtam eldönteni, hogy ez annak a megbánása, amit tíz éve tett, vagy annak, amire készül... ha egyáltalán készül valamire.
- Tudod, Percy - kezdte Luke. Valamiért nagyon nem tetszett nekem ez a hangnem, amivel beszélt -, amikor megszúrtam magam és ezzel legyőztem Kronoszt, nem hittem, sőt tudtam, hogy az Elíziumba nem fogok kerülni. Szinte teljesen biztos voltam benne az elkövetett hibáim miatt.
- Igen, ezzel tisztában vagyok, hogy nem oda kerültél - válaszolta Percy.
- Azt reméltem, hogy az istenek kegyesek lesznek és Aszfodélosz mezejére küldenek. De nem tették. Hádész, az Alvilág nagyhatalmú ura külön elrendelte, hogy amiért segítettem Kronosznak, örök kárhozat várjon rám a Tartarosz mélyén. Igen, Jackson, a Tartarosz mélyén - nézett Percyre, majd rám. - Tudom, hogy jártatok a Tartaroszban, és hogy ki is jutottatok mind a ketten. Őszinte elismerésem!
- Mire akarsz ezzel kilyukadni? - kérdeztem gyanakvóan, s láttam, hogy Luke keze a dereka felé közelít, s Percy és én is már harcra készen fogtuk kardjaink "tokjait". Percy a tollat, én a vörös érmét.
- Tudjátok, hogyan szabadultam a Tartaroszból? - kérdezte. - Nüx hozott ki! Ő volt az egyetlen istennő, aki értékelte a tettemet! Ő volt az egyetlen istennő, aki újabb esélyt adott nekem!

Ennél a pontnál volt az, hogy Leo és Hazel is feszültebb lett és Hazel megragadta spatáját, Leo pedig már felkészült a tűzdobálgatásra.
- És az Éjszaka idehozott engem, hogy találkozzak veletek - fejezte be Luke.
- Nagyon érdekes történet - mondta Percy -, de sajnos nekünk tovább kell mennünk, hogy a barátainkat megtaláljuk, szóval ha megkérhetném mélyen tisztelt ellenőr úr, hogy haladjon tovább, akkor legyen szíves és tegye meg!
- Sajnálom Percy, de te Nüxt akarod elpusztítani, aki adott nekem mégegy esélyt - csóválta meg a fejét Luke. - És ezt nem hagyhatom!

Luke kirántott egy kardot az övéből. Rögtön felismertem a kardot: Luke kardja volt, amit ő maga kovácsolt félig mennyei bronzból, félig pedig sima acélból. Intrikus volt a neve.

Mikor a fiú kirántotta az Intrikust, Percy gyorsan kinyitotta az Árapályt, én pedig felperdítettem az érmémet, és Griffendél kardja került a kezembe. De most valamiért nem lángolt a pengéje. Hazel is kihúzta spatáját, Leo pedig egy tűzgolyót készített a kezében.
- Tényleg sajnálom, hogy újra ellenségek vagyunk, Annabeth - mondta Luke. - De Nüx hozott vissza. És az adósa vagyok!

Mikor ezt kimondta, egyik kezét felemelte, és egy sötét sugarat lőtt ki Hazel, Leo, Jack és Julia felé. A sugár szerencsére nem találta el egyiküket sem, de a vonat falát igen, s a becsapódástól az kirobbant.

Percyvel együtt rátámadtam Lukera, de ekkor sötétségből a fiú idézett magának mégegy kardot, amivel nagyon gyorsan tudott mozogni. Egyik csapásunk sem talált be.
- Ilyen rosszul harcolt volna Khaosz, amikor legyőzted? - gúnyolódott Luke Percyvel. - Régen sokkal jobb voltál!

Percy nem figyelt a fiúra, csak támadtuk tovább. Ekkor Leo is beszállt egy tűzgolyóval. Mikor a tűzgolyó hozzáért az Intrikushoz, a golyó szétrobbant és két felé repítette Percyt és engem.
- Ne próbálkozzatok, Jackson! - mondta Luke. - Úgyis veszteni fogtok! - mondta, majd egy sötét szellő hatására eltűnt.