Az utolsó emlékem az, hogy Annabeth, Jászon, Hazel, Leo, Lily, Elisabeth és én egy körben állunk a Félvér Táborban és az összes félvér, a varázslók, a barátaink és a tábor vezetősége (Kheiron és Mr. D.) minket néz. Aztán Elisabeth szeme zölden kezdett izzani, mint amikor Rachel szokott próféciát mondani. De ez most nem az volt. Ekkor egy hatalmas erő elkezdett minket a kör közepe felé húzni, s itt ébredtem fel. Egy tanteremben. Egy iskolában.

Mikor magam mellé néztem, de Annabeth helyett egy barna hajú srác ült mellettem, akit nem ismertem. Ezért gyorsan körbenéztem a teremben és azt vettem észre, hogy az tele volt velünk egy korú diákokkal, akik figyeltek a tanárra, aki pedig éppen a táblára írt.

Annabeth-t a hátsó sorban találtam meg, s egy szintén ismeretlen vörös hajú lány mellett ült. Úgy tűnt, ő is akkor kelt fel. Rám nézett, s értetlen arcal azt tátogta, hogy mi történt és hogy hol vagyunk. De válaszként csak a vállabat tudtam megvonni.

Mind a ketten felálltunk, és a terem ajtajához indultunk, de ekkor a tanár megfordult és azt mondta:
- Hova indulnak, Mr. Jackson és Ms. Chase? - kérdezte felemelt hangon.
- Hát...őőő - dadogtam, s mind a ketten visszaültünk a helyünkre. Az osztály nevetni kezdett a mellettem ülő srácon és az Annabeth mellett ülő lányon kívül.
- De ha már úgy is felálltak, mondják már meg nekem, hogy ki az ég istene! - parancsolta a tanár. Ebből jöttem rá, hogy biztos valami mitológia órán lehetünk.
- Uránosz - válaszoltam.
- És Ms. Chase, hogyan halt meg Uránosz? - nézett Annabethre.
- Több titán gyermeke is lefogta...
- Például?
- Hüperion, a kelet titánja. Szóval több gyermeke lefogta, Kronosz pedig a sarlójával darabokra vágta és a tengerbe vetették maradványait - folytatta Annabeth, közben rám pislogva. Értettem a néma üzenetet, ami valami olyasmi lehetett, hogy "Mivan?! Miért kell?!"
- Eddig helyes. És ki volt Kronosz? - nézett rám a tanár.
- Az idő ura - valaszoltam.
- Tovább! A szüleit, gyermekeit!
- Szülei Gaia, a Földanya és Uránosz, az Ég Ura. Gyermekei: Zeusz, a villámok istene, Poszeidon - ekkor egy kicsit kihúztam magam, persze öntudatlanul -, a tengerek és a földrengés istene, Héra, a család védőistennője, Hádész, az Alvilág ura, Hesztia, az otthon és a családi tűzhely védőistennője, az Utolsó Olimposzi. Aztán még Démétér, a földművelés istennője, illetve Kheiron, a kentaurok királya.
- És Athéné vagy Aphrodité? Vagy a háború istene, Árész? - a név hallatán megrándult az arcom.
- Ők nem - mondta Annabeth.
- Miért?
- Mert Athéné és Árész Zeusz gyermekei.
- És Aphrodité nem? - nézett újra rám a tanár.
- Nem. Ő Uránosz leánya.
- Tehát titán?
- Nem. Ő a legősibb olimposzi. Mikor Uránosz maradványait Kronosz beleszórta a tengerbe, a habokból emelkedett ki Aphrodité.
- Helyes! - nézett ránk boldogan a tanár, majd mikor már leültünk volna, kicsöngettek. - Holnapra röpdogára készüljetek az istenek családfájából!

Ez után mindenki viharzott ki a teremből.