Reggel Harry mellett ébredtem, mint mindig a Táborban. A fiú még nagyban aludt, szóval én halkan kilopakodtam a Nagy Ház konyhájába, hogy igyak egy kávét.

Mikor kiértem, elővettem egy varázspoharat, amit a Félvér Táborban általában használni szoktak, s megtelt kávéval.

Miközben szép lassan kortyolgattam a kávét, rossz érzésem támadt. Méghozzá olyan ma-meghalsz-érzésem. Nem tudtam ezt mire vélni, de elég gyorsan elszállt.

Kávézás után kimentem a Nagy Ház elé, hol már nagyon sok félvér és varázsló gyülekezett, beszélgetett, gyakorolt. A Félvér és Jupiter Táborosok mind osztagokba voltak rendeződve fegyvernem szerint: voltak íjászok, akiknek a vezetőjük Frank volt; voltak lándzsások, vezetőjük Clarisse (megjegyezném eléggé sajnálom a lándzsásokat a lány miatt); illetve még voltak a könnyűfegyverzetűek. Ez csak annyit takart, hogy akik karddal vagy tőrrel harcolnak. Vezetőjük most éppen Reyna volt, de Piper is kivette a részét a vezetőségből. Egyedül a Vadászokat nem láttam sehol. Úgy gondoltam, hogy éppen vadásznak valamire, de különösebben nem izgatott.

Aztán megjelent mellettem Harry full álmosan.
- Jó reggelt! - köszönt.
- Miért nem alszol még? - kérdeztem. A fiú elég gondterheltnek látszott, ezért nem is faggattam tovább. Aztán Harry félrehúzott, és magától elkezdett mesélni.
- Rémálmom volt... Percyékről. Pontosabban Percyről. De először beszéltem vele.
- Úgy, mint amikor ő beszélt velünk a parton? - kérdeztem, Harry pedig bólintott. - Mit mondott?
- Előszöris azt, hogy a Föld Kardjával még mindig kéne valamit kezdeni - mondta. - Méghozzá el kell pusztítani.
- De minek?
- Azért, mert ha elpusztul, akkor egy lépéssel közelebb leszünk Nüx legyőzéséhez.
- Még mit mondott?
- Azt mondta, hogy ugye Jászonékkal szétszakadtak, és elindultak a keresésükre. Na hát Percy rátalált Jászonékra, de a többiek, Annabeth, Hazel, Leo és még két másik félvért elfogtak a kalózok a Mexikói-öbölben.
- Mi?! - néztem nagy szemekkel.
- Percyék most mennek kiszabadítani őket.
- Akkor nincs nagy baj... ugye? - kérdeztem reménykedve.
- Nincs. De van még valami. Jacksonville-ben Percy beszélt Athénével.
- Az hogy lehet?
- Talán az istenek tudnak így visszanézni az időben, vagy valami olyasmi. De nem is ez a lényeg, hanem az, amit mondott Percynek.
- Miért, mit mondott?
- Azt, hogy a végső csatában valaki meg fog halni hetük közül... Mármint Percy, Jászon, Annabeth, Hazel, Leo és a két másik félvér közül.
- És Elisabeth és Lily?
- Elisabeth nem félisten, hanem féltitán, Lily pedig nem a Végső Prófécia része - mondta Harry.
- Úgy látom valami még nyomja a lelked - vettem észre Harry szemében.
- Az, hogy Percy elmondta nekem, hogy Athéné megkérte, hogy vigyázzon Annabethre. És Percy pedig a Sztüxre esküszött, hogy az élete árán is megvédi Annabeth-t.
- Az annyira nem újdonság, hogy meghalna Annabethért, de szerintem Annabeth nem örülne annak, hogy megeszküszött az anyjának - gondoltam.
- Nem. De nem ez a durva rész, hanem az, hogy Percy ezzel az esküvel magára szegezte a Végső Prófécia egyik sorát.
- "Végső szerelem tűzbe vészen."