A terv a következő volt: a Vadászok és a Félvér Tábor fele a Táborban marad, és értesítik a többieket, ha megtámadnák azt. A Jupiter Tábor fele az Empire State Building-hez volnul, és bevédi azt. A DS Ginny-n és rajtam kívül szintén a Tábor körzetében marad, és ha kell, akkor fognak beavatkozni a csatába. A maradék csapat - beleértve Ginnyt és engem is - pedig fogadja Grindelwald seregét. Aztán majd nemsokára elvileg a brit és amerikai aurorok is megérkeznek a Roxforttal egyetemben, illetve elvileg Reynának sikerült beszerveznie a nővérét és az amazonokat a harcba. És remélhetőleg az istenek is minél hamarabban fognak a segítségünkre sietni. Aztán nem tudom mi fog ebből kisülni, de Percy szerint nem jó...

Szóval mint mondtam, Ginny és én is ott leszünk a sereg fogadásán, mint Frank, Piper, Nico és Clarisse. Thália a Vadászokkal a Táborban, Reyna a másik csapattal az Olimposz bejáratánál, Hermione, Ron, Rebeca és Mark pedig a DS-sel, szintén a Táborban.

Amikor megláttam Grindelwald seregét, rögtön elfogott a rettegés. Leszámoltam Voldemorttal, legyőztük a Névtelent, most pedig Grindelwalddal, a Negyedik Toronnyal (megint), egy hatalmas szörnysereggel és pontosan tizenkét óriással kellett szembenéznünk.

Grindelwald kilépett a seregétől és két alak kíséretében elindult felénk. Ekkor Kheiron is elindult, és én kötelességemnek éreztem, hogy vele menjek. A két sereg között félúton találkoztunk Grindelwalddal és két kísérőjével. Az egyik egy nő volt, de nem Hailey, sem pedig Parvati. Barnás bőre és sötét haja volt. Barna páncélt viselt, aminek a mellkasának közepén egy kidudorodó kört pillantottam meg, amiben egy négyzet volt. Nem ismertem meg a jelet, ezért nemkülönösebben foglalkoztam vele. Az asszony körül gyűrűként földtörmelék keringett, amitől egy kicsit kirázott a hideg. Felismertem. Ő volt Gaia.

A másik alak férfi volt... legalábbis azt hiszem, ugyanis nem volt arca. Annak a helyén egy sötét örvény keringett, amitől egyenesen kirázott a hideg. A pasas nem viselt páncélt, hanem helyette a mellkasát lehetett látni. És az is egy kicsit morbid volt, mert a mellkasa közepén egy tűzkört pillantottam meg, amiből öt tüzes folyó jött ki. A pasas a jobb kezében egy tüzes lasszót tartott.
- Az utolsó alkalmad a megadásra, kentaur! - mondta Grindelwald.
- Én is ezt akartam neked mondani, Grindelwald - vágott vissza Kheiron.
- Remélem el tudtátok pusztítani a Föld Kardját, Potter! - nevetett a varázsló. - Mert nagy szükséged lenne rá!
- Mindjárt meglátjuk, hogy mire lesz szükségem! - kaptam elő a pálcámat, de Kheiron elém tartotta a kezét.
- Nem most - mondta, majd megfordultunk és visszamentünk a többiekhez.

A sereg már tűkön ülve várt minket.
- Na? - kérdezte Frank.
- Nem adják meg magukat - mondtam.
- Hát azt gondoltuk - mondta Piper.
- Nagy bajban vagyunk - kezdte Kheiron.
- Miért? - nézett rá Nico.
- Gaia és Tartarosz - válaszolta a kentaur.
- Mi?! - tört ki a zsibongás. - Tűz és föld?!
- Őket nem tudjuk legyőzni? - kérdezte Frank.
- Csak a karddal - válaszolta Kheiron. - Nekünk nincs meg az az erőnk, hogy egy ilyen kaliberű istent egyáltalán megsebezzünk. De a kardnak van.
- De az a Táborban van!
- Menj el érte, Nico! És ha visszajössz szükségünk lenne egy kis erősítésre - ekkor már Frankre nézett, aki titakozón felemelte a kezét, de nem használt.
- Értettem!
- Milyen erősítésre gondolt? - kérdeztem.
- Majd meglátod.
- Az istenek mikor jönnek? - kérdezte Ginny.
- Nemsokára - hangzott a felelet. - Még van egy kis dolguk, aztán jönnek... Legalábbis Athéné így mondta.
- Akkor addig tartanunk kell a várost valahogy - mondtam. Éppen ekkor az ellenséges sereg elindult, hogy eltiporjanak minket.