Már két órája állt a hajónk New York közelében, és közben folyamatosan gondolkodtunk azon, amit a bukott mondott a kardok elpusztításáról (el kell venni tőlük az elemüket) és a végső csata helyszínéről (ahol az öt folyó egybefolyik).
- Az Alvilágban nincs ilyen hely - mondta Hazel. - Ott csak a Sztüx és a Léthé folyik, a többi nem.
- Mert nem az Alvilágról van szó - mondta Annabeth.
- Mi? De... Az nem lehet, hogy ott legyen... - dadogta Jászon.
- Elmondanátok, hogy miről beszéltek? - kérdezte Julia.
- Arról, hogy a Tartaroszban lesz a csata - válaszoltam, és ekkor mindenki elhallgatott. - És tudom is, hogy hol.
- Tartarosz szívénél - fejezte be helyettem Annabeth. - Vagyis a Halál Kapujánál.
- De oda Hádész Házából tudunk bejutni - emlékeztetett Leo. - Görögországból.
- Pontosan.
- De akkor nem fogunk időben odaérni - aggódott Hazel. - Addigra a többiek mind meghalnak.
- De időben kell odaérnünk - erősködtem. - Még van huszonnégy óránk, hát használjuk ki!
- Egy nap alatt vajmi kevés esélyünk van a Szent Földre érni - mondta Jászon. - Emlékezz csak, mennyi idő alatt értünk anno Rómába! És most New York elől kéne indulnunk, és nincs sem Argónk, sem Festusunk, hogy gyorsabban érjünk oda!
- De van valami másunk! - vágott vissza Annabeth.
- Mégis mink?
- Te és Percy.
- Mit találtál ki? - kérdeztük egyszerre.
- Percy tudja irányítani a vizeket, te pedig a levegőt. Ezen kívül vannak halak, amik elég erősek, hogy elvigyenek minket a Szent Földre, és neked vannak viharszellemeid - felytette ki bővebben a lány. - Sőt, még Lily is tud segíteni.
- Maga a terv, az jó - vallottuk be. - De Lily miben tudna segíteni?
- Ő Uránosz lánya - mondta. - Repülni már tud. Talán a levegőt is képes irányítani.
- Hát jó... De nem t'om, hogy lenne elég időnk elérni Görögországot... - mondtam. - Talán Zeusztól és a szelektől segítséget kérhetnénk...
- És a te apádtól is - tette hozzá Jászon.
- Mikor legutóbb találkoztunk vele és Athénével azt mondták, hogy ők többet nem segíthetnek fizikálisan.
- Pedig jó lett volna...
- Hát akkor Jászon, Leo és Hazel, ti menjetek fel az Olimposzra és beszéljetek Zeusszal! - mondtam. - Én addig jó sok bálnát összegyűjtök, és megkérem őket, hogy segítsenek.
- Rendben!

Ezzel a szóval véget is vetettünk a tervezgetésnek, s pár perc alatt felhajóztunk Manhattan-ig. Ott Jászon, Leo és Hazel elindult az Empire State Building felé, én pedig felkészültem, hogy beszélek a bálnákkal. Mikor már ugrani akartam, Jack megállított.
- Nem mehetnék veled? - kérdezte.
- Azt felfogtad, hogy most a vízben fogok bálnákkal dumálni?! - kérdezted vissza egy kis habozás után.
- De én is Neptunusz fia vagyok! - erősködött. - Képes vagyok mindenre, amire te!

Annabethre néztem, ő pedig bólintott egyet, így hát bele egyeztem azzal a feltétellel hogy nem lesz útban. Így mind a ketten beugrottunk a vízbe.

Két perc múlva fel kellett menni a víz felszínére, mert Jack nem kapott levegőt.
- Mi a...? - nézett rám. - Én miért nem vagyok képes lélegezni a víz alatt?!
- Nem mindenki örökli az istenek erejét - válaszoltam. Őszintén sajnáltam a srácot, mert végülis csak segíteni akart. És mert átéreztem, hogy milyen csalódott lehet. Ezért egy levegőbuborékot idéztem a teste köré.- Tessék. Ebben majd tudsz lélegezni.
- Köszönöm! - mondta. Először azt hittem, hogy megint csak ez a hirtelen-haverok-lettünk dolog van a levegőben, de aztán észrevettem, hogy sötét szemeiben őszinte hála tükröződött.
- Menjünk!

Már nagyban kint jártunk az Atlanti-óceánban, amikor találkoztunk az első bálnacsaláddal. A közelükbe férkőztünk, s mikor észrevettek, akkor el akartak úszni. De aztán az egyik megérezte, hogy Poszeidon az apám, és beszélni kezdett hozzám:
Mit keresel itt, félvér? - hangzott a fejemben a hang.
- A segítségetekre van szükségem - válaszoltam.
Mégis minek kéne a mi segítségünk?
- Minél gyorsabban Hádész Házához kéne jutnunk, vagy Nüx, az Éjszaka istennője elpusztítja a világot. És a tengereket sem fogja kihagyni - tettem hozzá a biztonság kedvéért.
Rendben, Poszeidon fia, segítünk - mondta a bálna. - De annyit árulj már el nekem, hérosz, hogy ki ez itt veled?
- Neptunusz fia vagyok - válaszolta Jack. Azt hittem nem érti a bálnákat, főleg az előbbi dolog után, de tévedtem.
Hah! Akkor már értem, hogy miért vagy buborékban - mondta, majd rámnézett. - Rendben, Poszeidon fia, a családom és én segítünk neked és a Neptunusz fattynak eljutni a Szent Földre. Vezessetek a hajótokhoz!
- Visztek a hátatokon? - gyerekeskedett Jack. Mikor ránéztem, csak ennyit mondott: - Most mivan?! Régi vágyam bálnán utazni!
- Kövessetek! - mondtam a bálnáknak, majd Jack-el együtt a felszínre úsztam, s egy hullám segítségével gyorsan a hajóhoz értünk. Ott már Jászon egy egész sereg viharszellemet engedett szabadon, s fogta be őket, hogy vigyék a hajót.

Kikászálódtunk a vízből, és szóltam a bálnáknak és Jászonéknak, hogy indulhatunk. És azzal a sebességgel, amivel elindultunk, pár óra alatt Görögországba érünk. Így a sok izgalom után mindenki le tudott egy kicsit pihenni.