Percy érezte, hogy a lelke éppen szabadul ki a Káoszból. Már látta Nicot, hogy ott van Ron és ő közte, és mindkettejük halántékát fogja, viszont megmozdulni nem tudott. És tudta is, hogy miért: a lelkének még nem teljesen tért vissza a való világba.

Percy hallotta a csatározások hangjait, ami a teremben, ahol volt, hangzottak. Hallotta egy bika üvöltését, a többiek jajgatását és egy kis csöndet, ami valószínűleg a meglepődést jelentette.

Szemével Percy ugyan már körbe tudott pislogni a teremben, és tudta, hogy most az emberi világban van, de egyszerűen nem tudta felfogni, amit látott: oszlopokat és a plafont felhőkből, és a padlót... ami történetesen nem volt!

Miután túltette magát ezen a sokkon, Percy elkezdte keresni a többieket, akik szintén a terwmben voltak, illetve a bikát, ami az előbb üvöltött, de nem találta egyiket sem, akár milyen vadan kereste is őket.

Aztán mikor Percy már meg tudta mozdítani a fejét, megfordult, és akkor vette észre, hogy mi van. Egy bika támadta a többieket. A bika amúgy teljesen sötétségből volt és egy szarva volt, a másik pedig a földön fénylett... mivel az fényből volt.

Percy látta, ahogy a többiek vesztésre állnak, mert a bika minden támadást elnyelt, a többieket pedig hideggel tette támadás képtelen állapotba.

Aztán mikor Percy végre már meg tudott mozdulni, és Nico is azt mondta neki, hogy mehet segíteni a többieknek, a fiú felállt, és kivett a zsebéből egy érmet, ami tűz piros volt. Habár a Káoszban ez az érme arany volt, tudta, hogy ez a tűz kardját rejti. Így hát fel is dobta az érmét, s mikor elkapta, megjelent Percy kezében a két pengéjű tűz kardja.

Percy most már nagyjából tudta, hogyan kell használni, hiszen a Káoszban Khaosz megtanította neki, hogy a kardokból a saját elemük is előhozható. Így hát Percy most nem a vízre, hanem a tűzre gondolt. Arra, hogy a kardból ki kell törnie a tűznek.

Mikor Percy suhintott vele, egy tűzcsóva ki is tört belőle, s felborította a bikát. Percy pedig a döbbent Leo mellé lépett lángoló kardjával.