Az út Apolló szekeréig nem volt hosszú, hiszen a nap csak egy órája kelhetett fel.

Amikor Apolló meglátta a buszt, rögtön leszállt szekerével együtt.
- Thália Grace, Zeusz lánya - mosolygott. Annabeth azt hitte, hogy az isten mindjárt belekezt egy haikuba, amiről Percy mesélt neki, de az isten szerencsére nem tette. - És Annabeth Chase. Minek köszönhetem látogatásotokat?
- Tudja, Apolló, Percy lekerült a Káoszba és el kell jutnunk az Ég Tempomába, San Fransiscoba, hogy meg tudjuk menteni - foglalta össze gyorsan Annabeth.
- A Káoszba?! - nevetett az isten. - Onnan még senki sem jött vissza élve.
- Akkor Percynek kell lennie az elsőnek - kontrázott rá Annabeth.
- Khaosz már megtalálta?
- Igen - válaszolta Ron. - És Percy most harcol vele.
- Akkor a Percy halott, kedves Annabeth Chase. Khaosz nem fog neki kegyelmezni.
- De egy emlék segítségével legyőzheti Khaoszt - erősködött tovább Annabeth. - Kérem, Apolló, segítsen nekünk eljutni az Ég Házához!
- Rendben van, Annabeth Chase - adta meg magát az isten. - De csak egy feltétellel viszlek el titeket és Percy testét az Ég Házába.
- Mi az?
- Az Ég Házának az örzőjének el kell hoznotok nekem a szarvát.
- A szarvát?! - nézett rá Annabeth értetlenül. - Minek magának egy szarv?
- Az nem csak egy szarv, Annabeth. Az a legerősebb anyag a világon. Erősebb, mint a fém.
- Rendben, el fog...
- Esküdj meg a Sztüxre! - parancsolta Apolló.
- Mi?!
- Esküdj meg a Sztüx-folyóra, hogy elhozod nekem a szarvát annak a lénynek!

Annabeth habozott, de aztán:
- Esküszöm... - mondta ki végül.
- Ez esetben pattanjatok be! - nyitotta ki Apolló a szekerének az ajtaját, s az rögtön átváltozott egy kisbusszá. - Hat óra és az Ég Házában lesztek.