Clarisse hajóiaval pár óra leforgása alatt Anglia már láthatóvá vált számunkra. Ez egy kicsit szokatlan is volt, hiszen eddig csak egyetlen hajót láttam ilyen... furán haladni, az pedig az Androméda-hercegnő volt, az egykori Luke hajója. És higyjétek el, hogy nincsenek jó emlékeim arról a hajóról.

Szóval mikor megérkeztünk Anglia partjaihoz, egy - főleg nekem - kellemetlen találkozás részesévé váltam. Sajnos Annabeth-szel együtt.

A kikötőben éppen Rachel Elisabeth Dare-t véltem látni. És ahogy észrevettem, ő is meglátott, mert elindult felém. Én pedig - mint egy elmebeteg nem is tudom mi - eltakartam a kezemmel az arcom egyik, Rachel felé néző oldalát.

Ezt Annabeth észrevette (és szerintem az Árész-bungaló is, de ők nem foglalkoztak vele), és meg is kérdezte:
- Te neg mit csinálsz? - úgy nézett rám, mint valami bolondra, de mikor válaszolhattam volna neki, Rachel szólított meg hátulról:
- Szia Percy!

Hátrafordultam és egy mosolyt erőltettem az arcomra (ami azért nem ment egyszerűen).
- Szia Rachel - dadogtam. Szemem sarkából Annabethre pillantottam, de feleslegesen, mert eszembe jutott, hogy már nem utálja a lányt.

Annabeth és Rachel kapcsolatáról annyit kell tudni, hogy kezdetben Annabeth nagyon nem szerette Rachelt, de aztán amikor Rachel Orákulum lett, kibékültek (gondolhatod miért).

- Rachel?! - nézett meglepve a lányra Annabeth. - Azt hittük...
- Hát igen, nem voltam a táborban. - közölte a vöröshajú lány. - Amúgy, ha annyira érdekel: a barátommal vagyok itt.
- Nem úgy van, hogy az Orákulumnak nem lehet kapcsolata? - nézett rá Annabeth, de amint ezt kimondta, egy férfi jelent meg Rachel mellett, akire először azt gondoltam, hogy a lány testvére (mert neki is vörös volt a haja). De képzeljétek: nem az volt! Ő Rachel barátja volt.
- Valami baj van, szívem? - kérdezte Racheltől.
- Nincs semmi, csak találkoztam pár régi baráttal.
- Ez esetben... Uther vagyok. Uther Weasley - mutatkozott be a férfi. Egyenesen a szemébe néztem, majd eszembe jutott valami. Lattam már őt. És tudom is, hogy hol...

Bemyúltam a zsebembe, és megtapintottam az Árapályt, és elő is vettem. Kinyitottam, amitől Annabeth és Rachel ijedten meredtek rám. Egyedül Uther maradt nyugodt.
- Percy... - kezdett nyugtatni Annabeth, de nem sikerült neki.
- Kik voltak ott?! - kérdeztem Utherre nézve. - Ki volt még ott?!
- Nem értem, hogy miről beszélsz.

A kiabálásomtól Clarisse és a csapata végre viszzafordult, és odaszaladtak hozzánk, de nem vontak ki kardot. Gondolom azt várták, hogy mi fog kisülni.
- Egy fenéket nem érti! -
- Percy, nyugi! Nincs semmi szörny a...
- Akkor nézz a barátodra, Rachel! - néztem a lányra, majd Annabethre futott a tekintetem, aztán visszanéztem Utherre. - A Félvér Táborban négyen voltatok! Ki volt a másik három?!

Annabeth szerencsére kapcsolt, hogy miről van szó és ő is elővette a tőrét. Erre Uther mosolyogni kezdett, majd ő is elővett egy tőr szerűséget, majd azt mondta:
- Grindelwald üdvözletét küldi, Perszeusz Jackson! - nézett rám, majd Rachel hasába szúrta a tőrét, majd egy füst kíséretében eltünt. Rachel pedig majdnem a földre esett, akit Annabeth kapott el.
Felkapta a vállára és felvitte a hajóra. Én csöndben követtem őket az Árész csapattal a nyomomban.