Annabeth Groverrel és Borókával együtt elvezetett a bungallómhoz, ami előtt már egy régi barát, Tyson várt. Amint meglátta, hogy milyen ramaty állapotban vagyok, odaszaladt hozzánk és segített lefektetni az ágyamra.
- Mi történt? - kérdezte, de se Annabeth, se Grover nem tudott válaszolni, én pedig még mindig a sokk hatása alatt álltam. Mi történhetett velem?!
- Megtámadott... - nyőgtem.
- Senki sem támadott meg, Percy - nézett rám aggódva Annabeth. - Csak Tháliával harcoltál és...
- Nem Tháliáról beszélek.
- Akkor? - kérdezte Grover, majd Annabethhez fordulva azt mondta: - Nagyon beverhette a fejét.
- A fejemmel nincsen semmi gond! - csattantam fel.
- Akkor mondd el, hogy kiről beszélsz, Percy! - nézett rám Annabeth. Szemében aggódás és féltés csillogott.
- Az asszony volt - nyőgtem. - A fekete szárnyakkal. Megtámadott.
- Nem volt ott semmilyen asszony fekete szárnyakkal, Percy - nyugtatott Annabeth.
- Miért nem hiszel nekem?! - kérdeztem tőle, már majdnem sírva. - Tegnap este meg akart téged ölni, Annabeth!
- Percy... - ölelt meg és csókolt meg a lány. - Nem fog semmi sem megölni sem téged, sem engem, megígérem.
- Annabeth! - szólt be egy hang az ajtóból. Connor volt az. - Kheiron beszélni akar veled.
- Megyek - válaszolta, majd újra felém fordult és megcsókolt. - Nemsokára visszajövök.

Annabeth elindult az ajtó felé.
- Annabeth... - kezdtem. - Szerinted Kheiron tudja, hogy mi történik velem?
- Nem tudom, de megkérdezem - ajánlotta fel, majd elment.

Amikor Annabeth elment, Tyson rám nézett:
- Van valaki, aki tudja, hogy mi történik veled, testvér - mondta.
- Ki? - kaptam fel a fejem kíváncsian.
- Apánk, Poszeidon.

*

Délutánig Tyson hagyott pihenni, és meg is akartuk várni Annabeth-t, hogy vele menjünk Poszeidon házába. De a lány csak négy fele érkezett.
- Na miről volt szó? - kérdeztem kíváncsian.
- Kheiron azt mondta, hogy sejti, hogy ki az, akit látsz, de reméli, hogy téved.
- És ki az?
- Azt nem árulta el, Percy - válaszolta gondterhelten.
- Akkor miről volt eddig szó?! - néztem rá.
- Kheiron azt mondta, hogy valaki tábort vert Manhattanben, és hogy ellenséges szándék vezérelheti - válaszolta.
- Grindelwald - motyogtam. - Az egész Toronnyal.
- Lehet.
- Annabeth, nekünk pedig van egy ötletünk, hogy honnan tudhatnánk meg, hogy kik ezek az istenek.
- Már rosszul hangzik... - morogta kíváncsian. - Mi az?
- El kell mennünk apámhoz.
- Mi?! Percy, nem sétálhatsz be csak úgy egy isten kastélyába.
- Mostmár igen - ellenkeztem. - Tyson azért jött, mert Poszeidon beszélni akar velem.
- Így van - helyeselt a küklopsz.
- De... Ha beszélni akar veled, akkor miért nem jött el ő is? - kérdezte a lány.
- Mert most nem szabad a felszínen lennie - válaszolta Tyson. - Az istenek is érzik, hogy valami nincs rendben.
- Rendben, Percy, de én is megyek! - szögezte le Annabeth.
- De te nem tudsz a víz alatt lélegezni - próbáltam ellenkezni, de Annabeth nem tűrt ellenzést. Sóhajtottam egyet, majd mondtam: - Rendben, gyere - egyeztem bele.
- Rendben, akkor üzenek apának, hogy küldje az átjárót - mondta Tyson, majd egy írisz üzenettel késöbb megjelent egy örvény szerű valami a vízben.
- Menjünk - mondtam, majd mind a hárman beleugrottunk az örvénybe.

Mint ahogy azt vártam, vízben érkeztünk, ezért gyorsan egy buborékot idéztem Annabeth feje köré, hogy tudjon lélegezni, majd körbenéztem.

Előttünk egy hatalmas palota állt. Már egyszer jártam itt, mielőtt legyőztük volna Kronoszt, a Titánistent.

Úszni kezdtünk a palota felé, és közben megpillantottam az apámat, Poszeidont a palota erkélyén. Pontosabban egyik erkélyén.

Odaúszott üdvözölni minket.
- Perszeusz Jackson - mondta ki a nevemet. - Az Olimposz egyik hőse - mondta, majd Annabethre nézett. - És Annabeth Chase, Athéné leánya, a fiam barátnője.
- Üdvözlöm, Poszeidon úr - kezdte félénken Annabeth. Ekkor jutott eszembe, hogy Annabeth mégcsak nem is találkozott vele egyszer sem, csak látta, meg hallotta a hangját, de nem beszélgetett vele.
- Édesanyáddal volt néhány... nézeteltérésünk - mondta. - De a gyermekei közül téged kedvellek.

E szavak hallatán azt hittem, hogy Annabeth megkönnyebbült, de én inkább azt láttam, hogy még jobban szorong. Mintha nem bízott volna apámban.
- De most nem azért vagy itt, Percy, hogy bemutasd a barátnődet - vette észre. - Gyertek beljebb, mindent megmagyarázok, amit lehet.

Poszeidon a palota felé úszott, és mi követtük.
Amikor legutoljára láttam a palotát, az éppen Okeánosz, a tenger titánjának támadása alatt állt. Akkor romok voltak mindenhol. De most már minden újra volt építve, minden szép volt.

A terem, ahova Poszeidon vezetett bennünket, a haditerem volt, ahol Okeánosz támadása alatt megbeszélték a dolgokat. Most egyetlen küklopszon és rajtunk kívül senki sem tartózkodott ott.
- Szóval - huppant le Poszeidon az egyik székre és mi is így tettünk - azért akartam veled beszélni, mert nagy bajban vagy.
- Erre magamtól is rájöttem - válaszoltam, majd elmondtam mindent, amit tudunk Grindelwaldról.
- Nem Grindelwaldról beszélek, Percy, hanem arról, amikről álmodsz. Persze Gellért Grindelwaldnak hatalmas szerepe van az egészben, de ezt nem mondhatom el neked.
- Az álmomról beszélhetsz? - kérdeztem. - Hogy kik voltak azok az istenek?
- Igen - válaszolta, majd belekezdett a történetbe: - Eónokkal ezelőtt egyetlen lény volt az egész világmindenség, a rendszeretlenség. Ő volt...
- Khaosz - felyezte be Annabeth.
- Pontosan - nézett apám a lányra elismerően. - Khaosz első... úgymondva gyermeke az első szerelemisten, Erósz. Vagyis a rend, a fény. Ő lett az az isten, aki szerelmet gerjesztett az istenek között. Erósz első testvére Nüx lett. Őt majdnem Erósz ellentétének lehet felfogni.
- Majdnem? - kérdeztem.
- Erósz a szerelem és a rendszerezettség istene volt, emellett a fény is volt.
- A fény? Ő maga?
- Igen - válaszolta Poszeidon. - Nüx pedig az éjszaka istennője volt, emellett ő maga volt a sötétség is. Ő volt az az asszony akit láttál, Percy. A szárnyas asszony.
- "Sötétség már ébredezik" - idéztem.
- Pontosan, Percy, a Prófécia róla szól. Ő ébredezik.
- És akkor ki volt a másik három isten? - tettem fel a kérdést. - Mert hatot láttam. Az egyik tehát Nüx volt, a másik Erósz, a harmadik pedig Gaia. De ki volt a többi?
- Nüxnek - folytatta a történetet Poszeidon - és Erósznak három gyermeke volt. Gaia, Uranosz és Tartarosz.
- Föld, levegő és tűz - tette hozzá Annabeth.
- Ügyes - dicsétte meg az isten. - Gaia és Uranosz nászából születtek a titánok, a titaniszok, az első küklopszok és a hekatonheirek, azaz a százkarúak.

Emlékszem, egyszer találkoztam az egyik százkarúval az Alcatrazban, amikor a Labirintust jártuk Annabeth-szel, Groverrel, Tysonnal és Rachellel.
- Az egyik titánt Okeánosznak hívják, ő lett a víz titánja.
- Tehát akkor akiket láttam álmomban azok Nüx, Erósz, Gaia, Uranosz, Okeánosz és Tartarosz voltak? - kérdeztem, amire csak bólintást kaptam. - De miért én? Miért én látom őket álmomban?
- Mert neked ebben a próféciában fontos szereped lesz, Percy. Nem mondhatom el, hogy mi, de fontos lesz. Amikor öt éve legyőztétek Gaiát, nem fejeződött be a végső csata. Az még csak most fog kezdődik.
- És az mit jelentett, hogy Gaia kinyitotta szemeit? - kérdeztem, de ettől elállt Poszeidon szava.
- Az nagyon nem jelent jót - mondta. - A végső csata közel van, Percy.
- És hogyan tudjuk megállítani ezt a hat istent? - kérdeztem.
- A kardok ereje segítehet - válaszolta, aztán hozzátette: - Mostmár mennetek kell, Percy. És ne feledd: Nüx még nem a valóság.

Ezzel a mondattal újra a tóparton találtam magam Annabeth-szel és Tysonnal együtt. Annabethre néztem és még jobban félteni kezdtem a lányt.
A végső csata közel van, Percy. - hallottam apám hangját a fejemben, aztán a Prófécia utolsó sorát is felidéztem: "Végső szerelem tűzbe vészen".
Végső szerelem...