Az éjjel nem aludtam jól. Sokáig csak apám szavain gondolkodtam és összevetettem a próféciával. De az agyam nem forgott valami jól.

A szobámban csönd volt, egyedül csak Tyson horkolását lehetett hallani, ami azért kissé megnyugtatott. És álomba is szenderített.

Az álmom most sem volt más, mint az előző. Megint a bungallómban álltam, figyeltem magam és Tysont aludni, aztán megjelent az árnyék. Nüx árnyéka.
Ismét követtem. De most nem az Athéné bungalló felé vette az irányt, hanem a másik irányba. A Zeusz bungalló felé.

Az istennő a bungalló ajtaján besuhant és megállt Jászon ágya mellett. A fiú viszont nem volt benne. Ettől egy kicsit megkönnyebbültem, mert az istennő így nem tud neki ártani. De könnyedségem elszállt, amikor a bungalló ajtaja kinyílt és Jászon és Piper sétált be rajta.
- Nézd... - kezdte Piper, de Jászon egy intéssel elcsitította, és azt suttogta neki:
- Van itt valami - nézett körbe. Meglepődtem, mert azt hittem, hogy rám gondol, de nem. Nüx jelenlétét érezhette.
Az istennő melléjük lépett és megfogta Jászon vállát, majd a fülébe suttogott valamit, s rám nézett. Ijesztő vigyora volt.

Jászon elindult, elment Piper mellett és kiment a bungallójából. A lány megpróbálta visszatartani a fiút, hogy elmenjen, de nem tudta és utána szaladt.

Az ágyamban riadtam fel. Ránéztem az ajtóra és láttam előtte elhúzni két árnyékot. Valószínűleg Jászon és Piper volt az.
- Jászon, várj! - szólt rá a lány, de nem hiszem, hogy Jászon megállt volna. Felkaptam az Árapályt, felöltöztem és kiszaladtam.

Mikor kiértem a bungallómból Jászon és Piper már majdnem az Athéné bungallónál járt. Mit akarhat Jászon ott?
Utánuk szaladtam és láttam, hogy mielőtt Jászon belépett volna a bungallóba, elővette gladiusát, így hát én is lekaptam az Árapály kupakját és rohantam.
Piper már ráncigálta Jászont, hogy mit csinál, de az csak fellökte a lányt, mintha nem lenne magánál és bement az Athéné bungallóba. Én pedig mit sem törődve a földön döbbenten ülő Piperrel, én is beszaladtam az Athéné bungallóba.

Mikor beértem, Jászon már Annabeth ágya mellett állt, kardját már lecsapásra készítette. Mikor lecsapott a gladiusával, én gyorsan odatartottam az Árapályt és megvédtem a barátnőmet.

A csöndes bungallóban a fémek összecsattanása annyira hangos lett, hogy az egész bungalló felkelt a csattanásra és mikor a lányok megláttak minket, mind elkezdtek sikoltozni.
- Jászon! - kiáltottam a fiú arcába. - Mit csinálsz?!

A fiú nem válaszolt, csak rám nézett. Jászon teljesen úgy nézett ki, ahogy szokott egy dolgot leszámítva: a szemét. Mind a két szemében sötétség látszódott, mintha nem Jászon lenne Jászon.
- Percy? Jászon? - kérdezte Annabeth. - Ti meg mit csináltok?
- Engedd el őt! - parancsoltam Jászon szemébe nézve. - Vagy esküszöm az istenekre...
- Mit, Jackson, hogy megölsz? - szólalt meg Jászon a saját hangján gúnyosan, de én tudtam, hogy nem Jászon beszélt belőle.
- Mit akarsz tőlünk?!

Jászon nem válaszolt, ezér megpróbálkoztam egy másik kérdéssel:
- Miért őket? Miért őket támadod?
- Nem értessz te semmit, Poszeidon fia... - válaszolta, majd olyan dolog történt, amire nagyon nem számítottam: mintha Jászon feje átváltozott volna Nüx arcává. Egyik kezét felé nyújtotta és sötét köd szállt ki belőle, én pedig a falhoz estem. Az Athéné lányok mégegyszer felsikoltottak.
Jászon újra csapásra emelte a kardját Annabeth felé. A lányon látszott, hogy fél és nem érti, hogy miért fog az egyik legjobb barátja végezni vele.
Nem! - gondoltam. Nem ölheti meg Annabeth-t!
A tóra koncentráltam, most olyan erősen, mint még soha. És amikor Jászon már lecsapott volna, elkiáltottam magam:
- Most! - a tó vize áttörte a bungalló falát és elsodorta Jászont Annabeth közeléből. Piper odament a fiúhoz.
- Jászon... - kezdte félősen Piper. A fiú felállt és gyűlölködve rám nézett.
- Még találkozunk, Perszeusz Jackson - ígérte és testéből egy sötét köd szerű valami távozott, Jászon pedig a földre hullott ájultan.