Félvér-Tábor
Mind a hárman Long Islandon találtuk magunkat, Thália fája mellett. Ez a fa védte a szörnyektől és halandóktól a Félvér-Tábort, a félvérek otthonát.
- Gyertek, menjünk be! - javasoltam, de anya megakadt a pajzsban, ő nem tudta átlépni, de Annabethnek eszébe jutott valami:
- Én, Annabeth Chase, engedélyt adok, hogy belépj a táborba!
Ettől mostmár anya is be tudott lépni a területre.
- Most keressül meg Kheiront! - mondta anya, amire mind így is tettünk. Elindultunk a Nagy Ház felé, hátha ott találjuk a kentaurt, és ezt jól is sejtettük: éppen ott kártyázott Mr. D-vel.
Kheiron amint meglátta anyát, már kérdezte is:
- Mi történt?
- Percy ballagóján... - kezdte Annabeth, és közben aggódva nézett rám - megjelent Zeusz.
- Mit keresett ott? - nézett nagy szemekkel Mr. D és Kheiron is.
- Engem akart figyelmeztetni - mondtam. - Azt mondta, hogy Angliába kell mennem és ott van valaki, aki segíthet. Aztán...
- Aztán mi? - türelmetlenkedett Kheiron.
- Aztán megjelent egy másik alak is. Fekete ruhát viselt. És volt nála egy bot... amiből varázsolt...
- Varázsolt?
- Igen. De Zeuszon nem hatott, ezért puszta kézzel harcolt ellene... És... Ő nyert...
- Ez nem lehet! - suttogta Kheiron, mintha valaki hallgatózna. - És téged keresett, Percy?
- Szerintem igen. És most Zeusz miattam megsebesült. Talán meg is halt.
- Nem a te hibád, Percy - próbált nyugtatni Annabeth, de nem igazán hatott. - Egy isten amúgyis halhatatlan.
- De egy időre eltüntethető - tette hozzá Kheiron.
- Uram! - szóltam oda még egyszer utoljára Kheironnak. - Mi van Angliában? Miről beszélt Zeusz?
- Nem tudom, Percy, de ha a Főisten arra kért, hogy menj oda, akkor oda kell menned! De előbb látogassuk meg az Orákulumot!
A Nagy Ház felé fordultam, és belegondoltam, hogy mégegy próféciát fogok kapni. És ezt nagyon nem akartam. Elég volt nekem a próféciákból egy egész életre.
De aztán erőt vettemagamon és elindultam, de ekkor valami sistergést hallottam.
Felnéztem a Nagy Ház felé, és észrevettem, hogy egy óriási tűzgolyó tart felé.
- A FÖLDRE! - ordítottam, de már egy kicsit elkéstem, mert a Nagy Ház felrobbant, s már csak a romjai álltak előttünk.
Felháborodásra nem volt idő, mert ekkor négy füstfelhő érkezett a romok elé, bekerítve minket. Majd mikor a füst eloszlott, akkor lattam meg, hogy a négy füstfelhő négy ember volt: két férfi és két nő, és mind a négyen egy-egy botot markoltak, és rögtön felénk irányították.
- Ő volt az! - húztam elő az Árapályt, mert az előttem levő ember volt ott a ballagómon, ő győzte le Zeuszt.
- Azt hiszed, hogy egy karddal le tudsz győzni, fiú? - nézett rám a férfi, de nem tettem le a kardom. - Legyen, akkor sportszerű leszek és karddal vívok meg veled!
A férfi el is tette a botot a zsebébe és egy kardot húzott elő, de azt nem láttam, hogy honnan.
Egymásnak rontottunk, és kardjaink egymásnak csapódtak, aminek egy hatalmas csattanás lett a vége. Majd a férfi újra támadott, de ezt könnyedén kikerültem, és ekkor rajtam volt a támadás lehetősége.
Lesulytottam a kardommal, de az ellenfelemet nem tudtam megsebesíteni, mert elhajolt az ütésem elől, és csak egyet rúgott belém, de én már a földön voltam.
- PERCY! - hallottam Annabeth kiáltását, de nem igazán foglalkoztam most vele.
Már megfordította a kardját a férfi, hogy leszúrjon, s nekem eszembe jutott valami: Kheiron kártyázás közben most vizet ivott. Ha ide tudnám irányítani...
A férfi lesújtott kardjával, de én mással foglalkoztam. Mikor a kardjának zöld pengéje hozzám ért volna, a kis víz, amit odahívtam, megállította.
A férfi felemelte a karját, hogy újra lecsapjon, de most gyorsabb voltam, s a lebegő vizet a férfi arcába irányítottam, amitől a férfi hátrahőkőlt.
Felkaptam az Árapályt, de a férfi már újra füstalakban állt előttem.
- Még találkozunk, Perszeusz Jackson!
Miután ezt kimondta, eltűnt a többi társával együtt.
- Ez mi volt? - kérdeztem Annabethre és Kheironra nézve, de még mind a ketten ijedten álltak és meredtek maguk elé.
- Percy... - nézett rám Kheiron pár pillanattal késöbb, de még mindig a sokk hatása alatt. Azt gyanítottam, hogy tudja, hogy ki volt ez. - Keresd meg Clarisset! Vele menjetek Angliába!
Bạn đang đọc truyện trên: Truyen247.Pro