- Ez mi volt?! - kérdezte Ron megvető hangon.
- Az, hogy a barátotok áruló volt - válaszolta Clarisse. Hangjából nem tudta kiszűrni a további bizalmatlankodásait Harryékkel szemben.
- Azt észre vettük. Hogy élted túl? - ugrott rám hirtelen Harry tekintete.
- Mármint mit?
- A halálos átkot. Azt a zöld villámot.
- Ha az volt a halálos átok, akkor én sem tudom...
- Rajtad van Achilleusz-átka, Hínáragyú - nézett rám Rachel. De nem szeretem, amikor ő hív így.
- Az a Jupiter Táborban lejött rólam. Ezt neked kéne a legjobban tudni - néztem vissza rá, majd Clarissera sandítottam. - Mi volt a prófécia, amit kaptál?
- Milyen prófécia? - vörösödött el a feje.
- Minden küldetés előtt kapunk egy próféciát, megvan? - mostmár Rachelre néztem. - Arra gondolok.
- Percy...
- Ne Percyzzél, hanem mondd a próféciát!

Rachel és Clarisse egymásra néztek, majd Rachel felsóhajtott, majd szavalni kezdett:

"Sötétség már ébredezik,
Négy kard eleme elenyészik.
Két mágus és hét félisten,
Végső szerelem tűzbe vészen."

Egy kínos percig senki sem szólalt meg, s ezt a csöndet egy halk zúgás törte meg. Tudtam, hogy mi az: az Argo II.
Felnéztem az égre és megpillantottam a hajót, ami elég nagy volt ahhoz, hogy egy egész szobrot elszállítsunk vele az istállóban (nem viccelek, tényleg elszállítottuk az Athéné Parthernoszt az istállóban).

A repülő hajó a ház fölött állt meg, majd egy kötéllétra segítségével egy lila pólós, szőke hajú srác és egy narancssárga, Félvér Táboros pólóban levő gyönyörű lány ereszkedett le.
- Jászon! Piper! - üdvözöltem őket, majd egy ölelkezés után bátorkodtam megkérdezni: - Hogyhogy itt vagytok?
- Clarisse üzent, hogy jöjjünk ide - válaszolta Piper.
- De nem is volt...
- A hajóról - válaszolta meg a kérdésemet Jászon.
- A többiek is itt vannak? - szólalt meg Rachel is.
- Igen, itt. És tudunk Annabethről - ettől a kijelentéstől dühös lettem. De nem Piperre vagy Jászonra, hanem Grindelwaldra és arra a Haileyre vagy kicsodára. De Jászon már a gondolataimat olvasta, és hozzátette: - Meg fogjuk menteni, ne aggódj.
- De még azt sem tudjuk, hogy hol keressük.
- Ami azt illeti... - szólalt meg Ginny és Hermione egyszerre. - Valószínűleg Nurmengardban tartják fogva.
- Nurmengard? - néztünk rá értetlenül.
- Igen - helyeselt Harry is. - Grindelwald... khm... főhadiszállása.
- Akkor odamegyünk és...
- Nem mehetünk csak úgy oda, Percy! Több százan lehetnek a szigeten.
- Ha ez egy sziget, akkor nincs baj.
- Egy kicsit alábecsülöd a Negyedik Tornyot.
- A Negyedik Mit?
- A Negyedik Tornyot - világosított fel Hermione. - Ez egy titkos szervezet, amolyan szekta sötét varázslóknak. Másik neve a Belső Kör.
- Szóval mostmár szektások ellen is harcolni kell.
- Csak az a baj - kezdte Piper - , hogy az égi bronz nem hatásos halandókra.
- De a varázslók nem normális halandók - momdta Rachel.
- Égi bronz? - nézett rá Ginny.
- Halandók? - hülledezett Ron.
- Jobb lesz, ha a hajón mindent elmondunk - világított a megoldásra Rachel, és igaza is volt. Mindenki elindult a kötéllétra felé.

*

Az Argo II fedélzete olyan volt, mint emlékeztem. Két emelete volt: az alsó részen volt a gépház, Leo műhelye és még sok más ilyen dolog, illetve a pegazus istálló is.
Istenek! - gondoltam magamban az istálló láttán. Egyik éjjel az ősi földre hajózás (vagy inkább lebegés) közben egyik éjjel Annabeth-szel kiszöktünk a kabinjainkból és idejöttünk, és az egész éjszakát együtt töltöttük.

A felső emeleten volt a kormány, a fegyverek és a nappali, aminek a közepén egy nagy asztal állt és fala pedig a Félvér Tábort mutatta. Illetve még itt voltak a kabinok is.

Amint felléptem a hajóra automatikusan Annabeth kabinja felé vettem az irányt. A kabinjában megtaláltam Annabeth varázssapkáját, ami már nem volt varázslatos. Megfogtam, a mellkasomhoz szorítottam, és valami olyat motyogtam, hogy jövök érted.
- Tudom mit érzel - szólalt meg mögülem Ginny.
- Kétlem.
A lány sóhajtott egyet.
- Pár éve egy Névtelen nevű őrült...
- Névtelen... Az aztán név! - szóltam közbe.
- Így hívta magát. Szóval ez az őrült elkapta Harryt, Hernionét és Ront és fél évig Nurmengardban fogolyként tartotta őket. Ez alatt a fél év alatt sok minden történt, még el is temettük őket, hiszen azt hittük, hogy meghaltak. De én tudtam, hogy még élnek. Nem adtam fel.
- Kitalálom: elmentél Nurmengardba és kiszabadítottad őket.
- Kicsit komplikáltabban, de igen, ez a helyzet. Pár hete pedig Harryt Grindelwald is elkapta.
- Kicsit sokszor ültök börtönben - jegyeztem meg, és azt hittem, hogy a lány most fog nekem lekeverni egy pofont. De csak elmosolyodott.
- Hát igen. Grindelwald kínozta Harryt, hogy adjon át valamit, ami a birtokában van.
- És most ezt keresi Annabethben is?
- Nem - hangzott a tömör válasz. - Grindelwald téged akar, de nem tudom, hogy miért.
- Az a Hailey vagy ki a fene azt mondta, hogy el kell vinnem neki a kardokat.
- "Négy kard eleme elenyészik" - idézte Ginny. - Ez a második sora a próféciának.
- Pontosan. De mit... - már nem tudtam befejezni, mert Leo megszólalt a hangosbemondóban:
- Mindenki jöjjön a nappaliba!

Hangosan sóhajtottam egyet.
- Menjünk - mondtam ki végül. Azért sikerült ilyen szenvedősre, mert tudtam, hogy milyen megbeszélés következik.