Nurmengard egy hatalmas sziget volt és kb az egészet hó takarta (pedig úgy emlékszem nyár volt). A távolban hatalmas hegyek álltak. A középső hegynek a teteje mintha lángolt volna, vagy egy vulkán lett volna, mert szó szerint vörösen világított.
- Az a Főnix-hegy - válaszolta meg Harry a fel nem tett kérdésemet. - Kinkaku is onnan való.
- Aha... És hol találjuk azt a börtönvárost? - tértem a tárgyra.
- Északra megyünk. A város a keleti part mentén lesz.
- Ez jó hír.
- Menjünk, holnapra ott leszünk.

A magas hóban való közlekedés kicsit nehézkesen ment, így elég lassan haladtunk.
Estére (lehet nappal volt, de a napszakokat elég nehéz megkülönböztetni a szigeten) egy barlangban húzódtunk meg, amit Harry vágott ki, majd tüzet is varázsolt.
Mikor már mindenki aludt, csak Harry és én maradtunk ébren.
- Ne aggódj, meg fogjuk találni - bíztatott.
- Nem az miatt aggódok - válaszoltam. - Akkor?
- Jánusz azt mondta, hogy vagy Annabeth-t mentem meg, vagy két másik életet. És a két másik élet Clarisse-é és Rachelé.
- És melyiket választod?
- Annabeth-t. De... - sóhajtottam. - Te mit tennél?
- Én általában az ösztöneimre hallgatok. De ha Ginny ilyen helyzetbe kerülnék, mint te, akkor megpróbálnám mindhármukat megmenteni.
- Azt akarom én is, de... Jánusz egy isten. A választás istene.
- Percy, nem ismerem az isteneidet, nem találkoztam még velük, de annyit tudok, hogy a görög vagy római istenek sokszor nehezítették meg a hősök küldetéseit. És egy lehetőség lehet több értelmű is. Például Jánusz azt mondta, hogy meghalhatnak emberek is. Nem azt, hogy biztosan meghalnak.

Ezen komolyan elgondolkodtam. Lehet, hogy Harrynek igaza van és Jánusz csak a fejemmel játszott.
- Meg fogom mindhármukat menteni. Csak még nem tudom, hogy.
- Ez a beszéd! - bátorított Harry. - Na aludj egyet! Holnap kemény napunk lesz.
- Rendben.

Ledőltem a tűz közelébe és rögtön elaludtam.

*

Álmomban Annabeth-t láttam. A lány egy cellában ült, aminek rácsos ablaka a Jeges-tengerre nézett, amin Annabeth éppen kilesett.
Amikor visszafordult a cella belseje felé, megláttam a lány arcát, ami tele volt sebekkel, vágásokkal. Orrából és szájából fér csordogált ki, kezén pedig több horzsolás és vágás is volt.
- Annabeth! - ordítottam neki, talán meghall, de semmi jelét nem mutatta, hogy észrevett volna. - ANNABETH!

Ekkor a cella ajtaja kinyílt és belépett rajta egy férfi. Szőke haja volt, ami csak egy csíkban látszódott a feje tetején. Szája fölött egy szőke bajusz éktelenkedett. Fekete talárt hordott, egyik kezében egy pálcát tartott. Felismertem. Ő volt az, aki megtámadott a ballagáson és a táborban is. Ő volt Grindelwald.

A férfi Annabeth felé lépett, s pálcáját a lányra szegezte.
- Mondd el! - parancsolta. - Mondd el hol vannak!
- Nem tudom, mit keres! - válaszolta Annabeth.
- Mondd el, hogy hol van a maradék három kard! Ne játszd a tudatlant, Chase! Tudom, hogy tudod, hogy hol van.

Annabeth hallgatott.
- Rendben, ha így akarod játszani... Crucio! - kiáltotta Grindelwald és Annabeth a földre vetette magát és fájdalmasan felkiáltott.
Ezért még kicsinállak! - gondoltam.
- Látom, nem annyira érdekel a saját testi épséged. Ezt becsülöm! - mondta a férfi. - De akkor vajon hogy reagálsz majd, ha a barátod fog így szenvedni? És szép lassan megölöm?

Annabeth rámnézett. Pontosan a szemembe nézett. Az az érzésem támadt, hogy ő lát engem.
- Ugye Jacksonnál van a víz kardja? - tette fel következő kérdését a varázsló. De miket hord ez itt össze?! - Az Anakluszmosz az ugye?

Annabeth még mindig hallgatott, de látszott rajta, hogy megfeszülnek az izmai.
Grindelwald elégedetten a szemembe nézett egy gonosz vigyorral, mintha látna és kiment a cellából.
Annabeth újra rám nézett.
- Ne gyere ide, Percy! Ez megöl! - sírta.
- Megmentelek, ne aggódj! - válaszoltam neki eleresztve a fülem mellett megjegyzését, majd hozzátettem: - Szeretlek!

Ez volt az utolszó szavam, mert az álom véget ért és újra a barlangban találtam magam a többiekkel körbevéve.
- Mivan?! - kérdeztem.
- Annabeth nevét ordibáltad - válaszolta Clarisse.
- Róla álmodtam - vallottam be. Elmeséltem nekik az egész álmomat, amit szó nélkül hallgattak végig.
- Szóval a barátnőd tudja, hogy hol vannak ezek a kardok? - kérdezte utána Harry.
- Úgy tűnik. És azt hiszem, hogy az egyik az enyém.
- Nem azt mondta Grindelwald, hogy az Anakluszmosz a víz kardja? - kérdezte Ron is.
- De, valami olyasmit.
- Akkor - tette hozzá Rachel - ezek a kardok a négy elem kardjai. Tűz, víz, föld és levegő.
- Igazad lehet. És akkor a Prófécia második sora "Négy kard eleme elenyészik" azt jelentheti, hogy valamit fel akar támasztani.
- Ezt eddig is tudtuk. Csak az a kérdés, hogy mit?
- És hogy a négy kard közül melyik lehet nála.
- Hogy érted azt, hogy birtokol egyet a négy közül?! - nézett rám Ron.
- Csak hármat kellene elvinnem neki. Ergo a negyedik nála van. És azt is tudom, hogy melyik az - válaszoltam.
- Melyik? - sürgettek.
- Legutóbb, amikor harcoltam Grindelwalddal, kardot használt nem pálcát. A kardján valami zöld ékkő van és a markolatán és a pangéjén is vannak zöld minták - fejtettem ki. - Azt hiszem, az a föld kardja.
- Ahogy mi ismerjük - tette hozzá Harry, miután elült a sokkja - , a kard Mardekár Malazáré volt. De a kard több száz éve elveszett.
- Azt hiszem, Grindelwald megtalálta.