Másnap Ginny és a többiek korán felkeltek, összepakoltak, s halkan kiléptek a házból. Mikor az udvar végébe értek, dehopponáltak.

- De rossz emlékek kötnek ide... - mondta Ginny, mikor a Privet Drivera érkeztek.
- Téged? - kérdezett vissza Ron.
- Innen nem messze támadott Harryre és rám Marius két éve.

Mikor a Dursley-házhoz értek, Ron újra megszólalt:
- És mit fogunk mondani? "Gyere Dudley, segíts megmenteni Harryt, de közben rohadt nagy életveszélyben leszel"?
- Majd... kitalálunk valamit - válaszolta Ginny, majd az ajtóhoz ment, vett egy mély levegőt és bekopoktatott.

- Ki az? - nyitotta ki az ajtót egy kövér, szőke bajszos ember. Vernon Dursley volt az. Mikor meglátta Ginnyt, rögvest elállt a lélegzete, úgy tűnik még mindig nem heverte ki a két évvel ezelőtti találkozást. De aztán erőt vett magán, s rámordult a lányra.- Mit akarsz?!
- Beszélhetnénk bent? - kérdezte udvariasan Ginny. Vernon bácsi végignézett a lány társain, s megint mordult egyet:
- Csak te jöhetsz be!

Ginny belépett a házba, ami nagyon megváltozott utolsó látogatása óta: díszesebb lett, több lett a tükör és a kép, s a nappaliban is elfért egy óriási plazma tévé.
Petúnia néni a nappaliban takarított, amikor Vernon bácsi beinvitálta a helységbe Ginnyt. Mikor meglátta a lányt, ő is eltátotta száját és félelemmel telt meg.
- Mit akarsz? - tette fel újra a kérdést Vernon bácsi, majd lehupant a kanapéra, Ginny pedig vele szembe.
- A fiával, Dudleyval szeretnék beszélni - hangzott a válasz. Nem hitte, hogy egyáltalán tud-e majd a fiúval beszélni, de meglepetésére Vernon rögtön magához hívta a fiút.

Dudley megérkezett, s leült az apja mellé, de közben le sem vette szemét Ginnyről.
- Tessék! Mondd! - utasította a lányt, aki sóhajtott egyet.
- Dudley... - kezdte félve, hangja remegett. - A... segítségedre van szükségünk...
- Mit akar egy varázsló - pontosabban boszorkány - Dudleytól? - kérdezte Vernon bácsi. - Hisz ti varázslók mindent meg tudtok oldani!
- Hát éppen ez az! - kapott a szón Ginny. - Ezt nem tudjuk mi megoldani. Egyedül nem.
- És miért pont az én segítségem kell? - kérdezte Dudley is, aki mindvégig zavarbaejtően bámulta Ginnyt.
- Mert... Harryről van szó... - sütötte le szomorúan Ginny a fejét, s egy könnycsepp ki is villant a szeméből, amit Dudley biztos észrevett. Megtörölte a szemét, s folytatta. - Elkapta egy sötét varázsló... és ha nem teszünk semmit, megöli.
- És az miért a mi bajunk? - kérdezte Petúnia néni.
- Harry birtokában van egy Pálcák Ura nevű szellem... lélek, ahogy akarják. Ezt az a sötét varázsló nem szerezheti meg, mert akkor nagyon sokan meghalnak. Akkor kitörne a Harmadik Világháború.
- És ezzel miért nem a hadsereghez fordultatok? Vagy a ti hadseregetekhez? - kérdezte Vernon bácsi. - Miért kell ehhez Dudley?
- Mert ő meg tudja menteni Harryt.
- És miért segítenék? - kérdezte Dudley is.
- Mert szereted Harryt. Elmondta, hogy amikor el kellett költöznötök, te odamentél hozzá és kezet fogtál vele. - mondta Ginny, majd fel tette a kérdést: - Segítessz nekem? Segítessz megmenteni Harryt?

Pár perccel késöbb Ginny lépett ki a házból, mögötte Dudleyval.
- Sikerült? - szólalt meg Ron.
- Nem úgy tűnik? - kérdezett vissza Ginny.
Ekkor Ron fájdalmasan esett össze, majd felállt, mintha semmi sem történt volna.
- Bocs, Ron! - szólalt meg Harry Ron testében.
- Harry! - nézett bátya testére Ginny.
- Harry?! Hol? - értetlenkedett Dudley Ginny háta mögött, de Harry nem törődött vele.
- Nem megkértelek? - kérdezte Ginny szemrehányóan.
- Honnan tudtad, hogy hol vagyunk? - tette fel a kérdést Hailey.
- Nem lényeg! - fordult a lányhoz Harry. - Neked el kéne menned az öcsédhez!
- Mi?!
- Grindelwald tervez vele is valamit. Dugd el előle!
- Mit tervez?
- ÁÁÁÁ! - kiáltott fel Harry, s ismét a fekete burok vette körül, mint Mr Weasley testében. A különbség csak az volt, hogy most nem ment el hirtelen. Ginny meg akarta fogni a kezét, amire Harry rászólt: - NE! Csak csináljátok, amit mondtam!
Ron a földre esett, a fekete búra eltűnt és Harry is elment.
- Harry... - suttogta maga elé Ginny.