Pár nappal késöbb Harry, Ron, Hermione, Ginny, Hannah és Hailey összepakolták cuccaikat, s elindultak a Velencébe tartó zsupszkulcshoz, ami utólag kiderült, hogy egy cipő volt.
Az út nem tartott öt percnél tovább, Harry mégis úgy érezte, hogy több órán keresztül pörögtek.

Budapest szép város volt, Európa szívében, Magyarország fővárosaként, főleg este, amikor ugyanis Harryék megérkeztek. Harry és Ron elterültek a földön, csak a lányok érkeztek talpra.
- Hát, Harry, a zsupszkulcs tényleg nem neked való - viccelődött Ginny, majd körülnézett. Egy domb tetején álltak, ahol egyáltalán nem volt ember. - Gyönyörű ez a város!

Ginny épp egy széles épületet figyelt, burokkal a tetején.
- Az lenne ott a varazslóiskola? - kérdezte.
- Dehogy! - torkolta le Hailey. - Az a Parlament. De! Most nem városnézés miatt vagyunk itt!
- Persze, persze... - motyogta Ginny, de azért tovább nézelődött.
- Először is elvezetlek titeket a Magyar Mágiaügyi Minisztériumhoz.
- Mit akarunk mi ott csinálni? - kérdezte Harry és Ron egyszerre. - Aurorok nem...
- Nem arurorok miatt megyünk! - dzakított félbe őket. - Van ott pár mágus, aki tudna nekünk segíteni.
- Nekem rossz előérzetem van... - súgta Ron Harrynek, aki tudta, hogy mire gondol: majdnem egy éve Swietch, a magyar auror elárulta őket a Névtelennek.
- Nekem is - súgta vissza Harry, majd elindultak Hailey után.

Kis sétálás után megérkeztek egy hatalmas épülethez. Harry először azt hitte, hogy az egy kastély, olyan hatalmas volt, s mimt kiderült, nem is tévedett olyan sokat: a Budai Vár volt az.

Bementek a vár udvarára, ott pedig egy templomba, amit Mátyás Templomnak neveztek. Tetején egy pekete holló díszelgett, szájában egy aranygyűrűvel.

Mind megálltak a templom mellett, s Hailey megszólalt:
- Ha be akarunk menni a Minisztériumba, akkor a bal ajtón kell bemennünk!
- És ha a muglik bemennek? - kérdezte Hermione.
- Nem tudnak, hisz ők azt a bejáratot nem látják - vigyorgott a lány. - Gyertek!

Beléptek a templomba, s egy hatalmas helyiség tárult szemük elé: a Magyar Mágiaügyi Minisztérium előcsarnoka. A levelek repkedtek, ahogy Londonban. Majdnem minden ugyan olyan volt, mint Londonban, csak a hall közepén volt egy hatalmas óra, ami nem az időt mérte, hanem hogy veszély fenyegeti-e őket.
Ha béke és nyugalom volt, akkor az óra mutatója a zöld részen állt, ha nem közvetlen veszély fenyegeti a Minisztériumot, akkor sárga, ha pedig teljes veszélyben voltak, akkor pedig a vörös részen volt a mutató. Ott állt most is.
- Miért...? - kezdte Harry, de Hailey tudta, hogy mire gondol.
- Grindelwald potenciális ellenség, mindenkire veszélyt jelent - magyarázta, majd tovább indultak.

Kis séta után elérték a liftet, s beszálltak, majd mikor már indultak volna, egy férfi szólította meg Haileyt.
- Hailey! Kik ezek?
- Egy fontos ügyet kell intéznem velük, szóval, bocsi, de sietünk - próbálta lerázni a férfit, de az nem tágított.
- Talán segíthetek - mondta tovább a férfi. - Miben kéne a segítség?
- Swietchet keresem!
- Várj! - kapott a szón Harry. - Swietch?! Ő meghalt Nurmengardban.
- Ő is ott volt? - kérdezte Hailey.
- Méghozzá a Névtelen oldalán harcolt.
- Nem hiszem - hitetlenkedett a férfi és Hailey is.
- Pedig így volt. És Harlam ölte meg Utherrel az oldalán.
- Ki az a Harlam? - kérdezett vissza Hailey.
- Mindegy, csak az a lényeg, hogy ő halott - rövidítette le a beszélgetést Harry. - Még valaki?
- Még Márk jól jöhetne... Meg a barátnője is.
- Hozom őket, csak maradjatok itt a hallban! - mondta a férfi, majd elment.