Harry és Ginny a kedvenc fájuk előtt üldögéltek a roxforti tó partján. Csak egymást ölelve figyelték a lágy szellőtől hullámzó tavat, a zöldellő fát, s a madarak énekét. Harry most teljesen nyugodtnak érezte magát, hogy Ginny ott van mellette, hogy a lány biztonságban van. Az viszont nyugtalanította, hogy azt az Albus Dumbledoret, amelyik Grindelwald barátja volt, ő támasztotta fel.

Mikor az égbolt sötétedni kezdett, Harry és Ginny kézenfogva visszasétált a Roxfort falai közé, ahol Ront hallották vitatkozni valakivel.
- Ki kell találnunk valamit, ha azt akarjuk, hogy a... - mikor Harry és Ginny beléptek a kapun, Ron félbehagyta a mondatot. Harry körbenézett, hogy vajon kivel beszélhetett, de nem látott senki mást.
- Kivel beszéltél? - kértdezte.
- Csak hangosan gondolkodtam.
- Hemione? - kérdezte Ginny.
- A könyvtárban - válaszolta a fiú. Ekkor bevágódott az ajtó, s Madam Pomfrey lépett be rajta.
- Magát keresik Mr Potter!
- Ki keresi? - kérdezte Ginny, de választ nem kapott, így Harrynek és neki is menni kellett, hogy kiderítsék.

Miután lementek a lépcsőkön, Madam Pomfrey a gyengélkedő felé vezette őket. Ott csak egy, gyönyörű, fiatal, húsz év körüli nő feküdt.
- Ő az? - kérdezte Harry.
- Igen - hangzott a tömör válasz.
- Harry Potter... - szólalt meg gyenge hangon a nő.
- Ki maga? - kérdezte Harry.
- A nevem Hailey - válaszolta. - Hailey Prince. Perselus Piton unokahúga.

Harry eltátotta száját, de Ginny nem lepődött meg, csak tovább kérdezősködött:
- Mit akar tőle?
- Te vagy a barátnője? - nézett Ginnyre Hailey.
- Baj?! - nézett rá szúrós szemmel Ginny. - Mit akar tőle?!
- Ilyen gyorsan a tárgyra?
- Van okunk rá - mondta neki Harry.
- Rendb... - mondatát nem tudta befelyezni, mert egy köhögőroham jött rá, ami hatására hamut köhögött fel. Harry és Ginny hátrahőköltek.
- A Métely... - suttogta Ginny Harry fülébe. Egyikük sem feledték, hogy az átok miatt, amit Marius küldött rájuk, majdnem mindannyian meghaltak a Pervell-házban.
- Dumbledore azt akarja, hogy vigyél hozzá, ugye? - kérdezte Harry, de meglepetésére Hailey megrázta a fejét.
- Grindelwald...
Ginny elfolytott egy sikkantást, majd szorosan magához ölelte Harryt, s Madam Pomfreynak is meg kellett támaszkodnia egy asztalban.
- G-Grindelwald?! - dadogta a boszorkány.
- Mit akar tőle? - kérdezte Ginny hosszú másodpercek elteltével.
- Nem tudom - válaszolta. - Csak azt tudom, hogyha nem viszem el Harryt neki, akkor megöli az öcsémet.
- Hány éves az öcséd? - kérdezte megenyhülve Ginny.
- Tizenhárom.
- Tizenhárom - visszhangozta Harry. - Mikor kaptad az átkot?
- Tegnap este.
- Akkor még van idő egy tervet kidolgozni - mondta Ginny.
- Madam Pomfrey? - kezdte Harry. - Hallott már a Mételyről?
- Persze, hogy hallottam, Potter.
- Remek. És meggyógyítani meg tudja?
- Nehezen, de talán - válaszolta a boszorkány.
- Mennyi idő?
- Egy, talán két hét. De nagyon fájdalmas mód lesz.
- Csak gyógyítsa meg, Madam Pomfrey! Szükségünk lesz majd rá.
- Meglátom, mit tehetek, Potter. Most kifelé! A betegnek pihennie kell!

Ezzel Harry és Ginny kiment a gyengélkedőből, s visszaindultak hálójukba.