- Harry! Harry, ébredj, még le késsük a járatot! Nenenene, ne aludj vissza! Harry!! - kiabálta egy lágy, női hang Harry fülébe. Felnézett és egy vöröshajú, szeplős lányt látott meg. Ginny volt az. Mint mindig, most is jó kedve volt. - Miaz, nem hallottad? Indulunk!!!
Harry kipattant az ágyból és gyorsan felkapta ruháit, ruháival telepakolt bőröndjét és indult is le a Weasley-ház lépcsőjén.

A ház földszintjén már ott volt az egész család, mindenki az asztal köré ülve várta a reggelit. Harry és Ginny is leültek közéjük.
- Jó reggelt! - köszönt Harry álmosan.
- Reggelt?! -hülledezett Mrs Weasley. - Már dél is elmúlt!
- Mikor indul a gép? -kérdezte Hermione.
- Kb egy óra múlva - harsant Ginny válasza, majd hozzátette - Nagyon kíváncsi vagyok rá milyen mugli gépen repülni...
- Hát csak annyiban másabb mint seprűn - kezdte a magyarázkodást Hermione - , hogy alattad van egy szilárd padló, és nem te irányítod a repülést... És a fel- és leszállás sem olyan jó érzés...
Hermióne szavait Ginny már nem hallotta meg, mert már a repülőről képzelődött.

Amint Mrs Weasley kirakta Harry és Ginny elé a reggelit (ami már ebéd volt inkább), gyorsan felfalták, majd felálltak és elkezdtek búcsúzkodni mindenkitől.
Mikor Harry Mr Weasley-hez ért, a férfi váltott vele néhány szót:
- Harry, én tudom, hogy bízhatok benned, de én nem tartom jó ötletnek ezt az utat. Szerintem még egy kicsit korai "világutazónak" lenni...
- Ne aggódjon, Mr Weasley! Vigyázni fogunk!
- Tudom... Már most hiányoztok - sütötte le a szemét a férfi. Harry egy kicsit ezt furcsának vélte, mert Mr Weasley nem szokott így aggódni. Bár mondjuk meg is értette, hiszen még csak most vetettek véget a Névtelennek és a Negyedik Toronynak, és egy őrült, aki a Torony tagja volt és bosszúra vágyik, rájuk vetheti magát.

Mikor a pár már mindenkitől elbúcsúzott, felvették Harry láthatatlanná tévő köpenyét és a reptér elé hopponáltak. Majd mioor meggyőződtek róla, hogy egy mugli sincs a közelükben, levették a köpenyt és a repülőjükhöz sétáltak kézenfogva. Beszálltak a gépükbe és elkényelmesedtek.

Majd hirtelen Harry szeme nagyon elkerekedett egy füsttaláros férfi láttán.
Ez nem lehet ő... Talán képzelődök? - gondolta. - Ez nem lehet! Hát a Pálca elpusztult! A kezében robbant szét!
- Mit nézel annyira, Harry?
- Semmit, csak... elbambultam... - vágta rá és többet egész úton nem beszéltek erről.
Harry mire visszaenézett az alak felé, az már eltűnt.
Biztos csak képzelődtem! - gondolta. - Hiszen az az Albus Perselus Potter a pálcával együtt pusztult...