Ginny felébredése után Harry már egy kicsit megkönnyebbült, hisz barátnője életben volt.

Mikor Harryék már készültek visszamenni a Weasley-házba, Lumpsluck odament Harryhez.
- Maradjatok, Potter! - kezdte az igazgató majd Harlamhoz fordult. - Tanítsd itt Harryt, ha ő is akarja.
- Tegnap még nem akarta elhinni - kezdte Harry - , hogy Harlam lesz a mesterem.
- Azok után, amit láttam - (Ginnyre pillantott) - gyökerestül megváltozott a véleményem.
- Akkor baglyot kell küldenünk... - kezdett bele Hermione, de Lumpsluck elhallgattatta.
- Az már el lett intézve, Granger.
- Rendben, maradunk - válaszolta Harry miközben a még mindig kicsit gyenge Ginnyre nézett.
- De a diákok ne jöjjenek a közelünkbe, mikor tanítom Pottert - szólt közbe Harlam. - Még meghalnának.
- Tehát tényleg sötét varázsló lesz Harry Potterből? - ment oda a beszélgetőkhöz egy ötödéves diák.
- Dehogy leszek sötét varázsló! - mondta neki Harry, de tudta, hogy nem volt meggyőző.
- Igen, Potter? Akkor minek hívod azt a varázslót, aki fekete mágiával harcol? - kérdezte tőle Harlam. Harry nem értette, hogy mire gondol.
- Miről beszélsz?
- Az infinity sötét mágia, Potter - magyarázta neki Harlam. - És csak a legerősebbek tudják használni.
- Honnan tud...
- Sokszor próbálkoztam vele magam is, de mind hiába - vallotta be a mágus. - Nekem nem ment.
- És hallottam, hogy a halálos átkot is használtad az ellen a férfi ellen - erősítette meg a diák is.
Harry sóhajtott egyet, majd bólintott.
- Kezdhetjük, Harlam? - kérdezte váratlanul.
- Persze.

Harry Harlam nyomában kiment a Roxfort udvarára, ahol az Árnyékmesterrel harcoltak, majnd munkához láttak. Ginny közben aggódva nézte Harryt.
- Először kezdd el előhozni az infinityt! - parancsolta Harlam.
- Hát jó'van - vettette oda neki Harry.
Előhúzta pálcáját, majd egy fa felé célzott vele.
- Infinity! - kiáltotta el magát, de semmi sem történt. Harlam csak nevetett.
- Nem, Potter, próbáld meg utálni azt a fát. Akard, hogy elpusztuljon! Az Árnyékmesterre is így sikerült csak kilőnöd. Utáld! - ismételte el nyomatékosítva. - A sötét mágiának ez a titka: a gyűlölet.
- Ő... Oké. Infinity! - kiáltotta mégegyszer. Mostmár előjött a vörös villám. Eltalálta a fát, ami csak megrezdült.
- Kezdetnek ez jó lesz - nézett rá Harlam elismerően. - Engem is így terítettél le. Ha akkor jobban utáltál volna, most nem lennék itt.
- Mi volt az a kard-varázslat, amit a Névtelen előszeretettel küldözgetett? - kérdezte kíváncsian.

Harlam nem válaszolt, s Harry úgy gondolta, hogy nem kéne tovább firtatnia a dolgot.

Mikor Harry és Harlam végzett az infinity gyakorlásával, visszamentek a Roxfortba, aminek a kapujában már Ginny várta őket.
- Hol voltatok?! - kiabálta a lány, aki egyre jobban volt.
- Gyakoroltunk, Ginny - válaszolta neki Harry, de a lány lehurrogta.
Mi baja lehet? - kérdezte magától Harry.
- De meddig?! - kérdezte még mindig idegesen Ginny.
- Ron! - látta meg legjobb barátját Harry, s a fiú odament hozzájuk.
- Harry! - köszönt neki Ron.
- Nem tudod, hogy mi baja... - kezdte Harry, de Ginny megint a szavába vágott.
- Hogy mi bajom?! - mostmár Ron is ledöbbenve nézte a lányt. Ekkor Harlam pálcát szegezett Ginnyre, aki hátrahőkölt, Harry pedig fellökte a mágust.
- Mi baja van most mindenkinek?! - ordította már ő is. Harlam felállt, de még mindig pálcát szegezve Ginnyre.
- Legiliment! - harsogta, majd valamitől Ginny és ő is szétrepült.

Harry és Ron Ginnyhez szaladtak. Felállították a lányt, aki még mindig dühös szemekkel nézett.
- Mi volt ez? - kérdezte Ron.
- Weasley egy átkot kapott, mégpedig nem is akármilyet - magyarázta Harlam, közben feltápászkodott a földről. - Ez egy "tudattörő".
- Az mit jelent? - kérdezte Ginny. Már nem látszott dühösnek, helyette inkább félősnek.
- Az Árnyékmester nem elvette az erejét, hanem csak a tudatával csinált valamit. Néha egy haraggal és gyűlölettel teli, néha pedig a normális Weasley fog előjönni belőle.
- És hogy tudjuk ezt megszüntetni? - tette fel a kérdést Ron.
- Meg kell hozzá ölnünk azt az árnyat, amelyik hozzáért Weasleyhez. Addig is nem hagyhatjuk, hogy Weasley pálcát ragadjon. Nem akarjuk, hogy álmunkban megöljön mindenkit.
- És hogyan öljünk meg egy árnyat? - kérdezte Harry.
- Nem mással, mint tűzzel - válaszolta neki Harlam.
- De az inferno nem hatott.
- Mert az nem elég erős nekik. Még a Reverso sem.
- Akkor? - sürgette Ron.
- Például a Partis Temporus-szal, a tűzörvény-varázslattal. De ezt csak Potter tudja megidézni, mert ez a Pálcák Urának egyik saját varázslata.
- Olyan is van, amit mi meg tudunk idézni?
- Confringo-val nem tudjuk őket megölni? - kédezte Ginny.
- Nem, az is gyenge hozzá. De talán a Globus Igneo. Próbáld meg, Weasley!
- Globus Igneo! - kiáltotta Ron a szemközti fára célozva, majd egy tűzgolyót lőtt ki pálcája. - Wow!
- De csak hogy tudd, ez egy sötét varázslat.
- Nem érdekel, akkor is menő. Más ilyen?
- Van még az Imber Igneo, de azzal csak táltostüzet lehet előhozni, azt meg nem hiszem, hogy tudnád irányítani.
- Erre emlékszem - mondta neki Harry. - Nem ezt a varázslatot használta Crak, mikor a szükség szobájában harcoltunk vele és Malfoy-jal?
- Azt hiszem - válaszolta neki Ron. - Nem figyeltem a varázsigét, csak futottam a tűz elől.
- És mikor kéne elkezdeni az akciót?
- Már most is elkezdhetjük - mondta Harrnek Harlam.
- Akkor induljunk! - mondta, majd Ginnyre nézett. - Te most maradj itt Harmionéval!
- De...
- Nem, Ginny, most kérlek, maradj itt! Ron, te pedig szaladj és keresd meg Hermionét, hogy ne adjon Ginny kezébe pálcát, és semmi olyan dolgot, amivel tamadni tudna!
- Rendben, de nem kell megkeresnem - mondta, majd elővett egy érmét a zsebéből. Ezeket használták a nurmengardi háborúban.
- Na, akkor mehetünk? - kérdezte Harlam türelmetlenül.
- Igen, de hova? - kérdezett vissza Ron.
- A Durmstrangba...