Viharos este volt, a Durmstrang romjai hosszú árnyékokat hagytak maguk mögött a villámok fényétől.

Csak két ember állt a Durmstrang sziklás partján, amit a hullámok nagy erővel vertek az erős szél miatt.

A két ember nézte a háborgó tengert, de egy szót sem szóltak egymáshoz.
Aztán az egyikük egy pálcát vett elő, s varázsolni kezdett:
- Invito Feltámasztás Köve! - harsogta a varázsigét. Ekkor a tengerből egy csillogó, barnás kő emelkedett ki, amire a férfi elmosolyodott.

Maga elé tartotta a követ, s háromszor megfordította. Ekkor egy sötét taláros alak jelent meg előtte. Haja szőke, hátrafésült volt, arca egy huszonéves arca volt.
- Albus... - szólalt meg fiatalos hangján a férfi, majd odament Dumbledorhoz, s megölelte.
- Örülök, hogy látlak! - üdvözőlte Dumbledor.
- Tehát a terv idáig sikeres - jelentette ki a fiatal férfi. - Miért nem Nurmengardban vagyunk?
- Egy kis hiba csúszott a tervbe, mester - szólalt meg az Árnyékmester.
- Milyen hiba? - kérdezte hűvösen a férfi.
- Nurmengard elpusztult, uram.
- Nem baj. Majd újraépítjük. De előtte Harry Pottert el kell tenni láb alól. Túl erős.
- Őt bízd rám, Grindelwald mester!
- Ahogy, akarod, tied Potter - válaszolta neki. - És most, tervünket véghez visszük! Albus, kérlek.
- Secundum Immanis Terra! - ejtette ki száján a varázsigét, amitől egy pár kilónéterrel arrébb egy sziget emelkedett. Közepén egy városszerű rész látszott.

Grindelwald hangos nevetésbe kezdett, majd megszólalt:
- Nurmengard...

                              VÉGE