- Szóval ez az Árnyékmester a Névtelen utódja akar lenni? - kérdezte Lumpsluck miután Harry és Ginny beszámolt neki mindenről. Az igazgató még a diákokat is elfelejtette visszaküldeni az épületbe, hisz annyira meg volt döbbenve. - Már csak azt nem értem, hogy Harry-nek miért kell sötét varázslatot tanulnia?
- Azért professzor, mert csak így tudjuk legyőzni az Árnyékmester-t - válaszolta Harry.
- Árnyékmester... - hangzott egy diák szava. - Milyen hülye név...
- Ezt gondolod? - kérdezte egy lágy, női hang Harryék háta mögül. Az Árnyékmester volt az, akire Harry már szegezte is pálcáját. - Ejnye, Harry, így kell köszönteni...
- Nem vagy a testvérem, ezt ne is próbáld tagadni!
- Rendben - mondta nyugodtan a nő, majd egy szempillanás alatt átváltozott férfivé.
- Te... - döbbent meg Ron.
- Igen, ez az igazi alakom, Weasley.
- Miért jöttél ide? - terelt Harry.
- Még mindig ugyanazt akarom.
- Akkor gyere és vedd el... Inferno! - kiáltotta Harry, majd pálcájából ismét előjött a tűz, amit Harlam-ra is rászabadított. De az Árnyékmesternek meg sem kottyant.
- Azt hiszed egy kis tűztől elmenekülök, Harry. Jobb vagy te ennél...
Mikor ezt kimondta, az történt, amitől Harry félt: az árnyok megérkeztek. De most nem volt köztük Al, helyette négy árny jött elő a földből.
- Inferusok! - kiálltotta valaki a diákok közül, de hamar elhallgatott, mikor rászóltak.
- Ezek a négy titán árnyai - magyarázta az Árnyékmester. - Lássuk, hogy bírsz el velük.
- Reverso! - kiáltotta Harry. Az arany tűz ugyan megjelent, el is találta az egyik árnyat, de az mégcsak fel sem sikoltott.
- Avada Kedavra! - ordította Harlam, de az sem ért semmit, ami nagyon megdöbbentette a roxforti diákokat és tanárokat egyaránt. - Gyerünk, Potter, csináld azt, amit velem...!
- Nem tudom, hogyan kell!
- Mi az, hogy nem tudod?!

Ekkor egy árny odalépett Harlamhoz, aki próbált védekezni, de mind hiába, az árny elhajította. Ekkor mindenki elkezdett átkokat szórni a négy titánra, de azok mintha meg sem érezték volna.

Majd mikor Harryhez ért az egyik, megfogta a fiú pálcát tartó karját és elkezdte magába szívni Harryt.
- HARRY!! - ordította Ginny, Ron és Hermione egyszerre, de nem tudtak semmit sem csinálni és Harry egyre csak gyengült.

Majd egy olyan dolog történt, amire senki sem számított: Harry elordította a Patrónus-bűbájt. Ekkor Harry szarvasa megjelent, eltaszítva magától a titánt, majd újabb hármat bűvölt.

Majd Harry-nek eszébe jutott még valami, amit megpróbálhatna:
- Invito Griffendél Kardja! - kiáltotta, majd a kard pár pillanat múlva a kezében volt, aminek láttán az Árnyékmester megrémült.
- Ezt kezdem a titánjaiddal! - mondta, amire a férfi újra nevetni kezdett.

Harry közelebb ment az egyik árnyhoz, majd átszúrta annak mellkasát. De ekkor történt valami hihetetlen: a kard lángolni kezdett, majd Harry kezében elporladt.
- MI?! - hülledezett hátul Ron. Ekkor Harry újra pálcáját emelte fel, de most az Árnyékmesterre célzott, majd elkiáltotta magát:
- Avada Kedavra! - a zöld villám elindult a férfi fele, aki csak egyetlen varázslattal tudta kivédeni a halálos átkot:
- Reverso! - az ő pálcájából ezüst lángcsóva indult, majd Harry a döbbenettől leállította varázslatát. Hátranézett valami információért a jelenségről, de ott is csak négy döbbent és annál több értetlen arcot látott.
- Hogyan...? - kezdte, de a döbbenettől nem tudta befelyezni a kérdést, de az Árnyékmester így is válaszolt:
- Sok minden van, amit még nem tudsz, kedves Harry Potter. De talán ő - mutatott Ginny felé, de nem a lányra, hanem a mögötte álló árnyra - majd most megmutat pár dolgot.

Ekkor az árny elkapta Ginny kezét hátulról, majd az ő mágiáját is elkezdte magába szívni. Harry a patrónusát gyorsan odaküldte, de így is elkésett. Ginny ájultan elernyedt a földön.
- GINNY!!! - kiálltotta Harry, majd visszafordult az Árnyékmesterhez. Pálcáját rá szegezte, aminek hegyén vörös szikrák pattogtak. Majd kijött, ami jönni akart: a vörös villám elindult az Árnyékmester fele, aki védekezni próbált, de nem tudott.

Az átok kezét trafálta el, majd egy hangos ordítás hagyta el a száját: a tenyerén egy óriási lyuk kerekedett. De Harry nem hagyta abba:
- CRUCIO! - ordította, amire az Árnyékmester összerogyott a fájdalomtól. - HOZD VISSZA!
- Nem halt meg. Csak a varázsereje mostmár az enyém - mondta, amire Harry mégegy Cruciatus-átkot küldött rá. De most az Árnyékmester meg sem érezte azt. Nyugodtan állt fel, majd közelebb ment Harryhez.
- Eljön a mi párbajunk ideje, Harry. Eljön még a bosszúm ideje - súgta Harrynek.
- Kit akar maga megbosszulni? - köpte oda Harry.
- Nurmengardot.
Ezzel a szóval köddé vált, Harry pedig Ginny ájult teste mellé sétált. Lerogyott a lány mellé, elmotyogta a finite varázsigét, mire a lány felébredt. Harry szorosan átölelte.