Testvérek vagyunk. Ezek a szavak még sokáig visszhangzottak a fülemben. Most komolyan ő az ikrem? Mióta tudja és miért ilyen biztos benne? Van róla valami emlékem? Ahogy próbálom felidézni gyermekkori emlékeimet, rá kell jönnöm, egy szörnyű tényre: nem emlékszem semmire! Nem tudom mi volt a kedvenc játékom, vagy ételem, hogy ízlett-e a kávé vagy úgy voltam vele mint a legtöbb kisgyerek: keserűnek találtam. Semmit sem tudok a gyerekkoromról. Hogy a csudába lehet, hogy én erre eddig nem jöttem rá.

- Mióta tudod? -nyögtem ki végül.

- Már az első találkozásunkkor kezdtem rá gyanakodni.

- Akkor mégis miért titkoltad eddig előttem?- Nem értek semmit. Minden, amit eddig igazságnak hittem kérdésessé vált. Ha valóban ő az ikrem, akkor hogy lehet az hogyan lehetséges, hogy míg én itt nőttem fel a családommal, addig ő a testvérem...hol is volt? Nem rémlik, hogy említette volna. De jó, van egy újabb kérdésem, mintha eddig nem lett volna elég.

- Figyelsz te egyáltalán? -horkant fel Saci

- Bocsi, tényleg nem figyeltem. Megismételnéd?

- Csak azt mondtam neked, hogy azért nem mondtam el hamarább mert csak nemrég bizonyosodtam meg, hogy gyanúm nem alaptalan.- jelentette ki durcásan, majd hozzátette.- A jövőben ha kérdezel valamit esetleg megtehetnéd, hogy odafigyelsz a válaszra is!- Sajnos, be kellett látnom( pedig nem szívesen teszem), hogy minden oka megvan a felháborodásra.

- Ne haragudj, nem direkt volt, csak azon gondolkodtam, hogy te mégis hol voltál eddig? Mármint meddig?

– Kiskorodban.-suttogtam.

- Először egy gyermekotthonban.

- Aztán? Örökbe fogadtak?

- Igen, de...- újra beállt a csend.

- De?

- De nem ez az első "családom" és valószínűleg az utolsó sem. -mondta baljósan.

- Mégis hányadszor fogadnak örökbe?- Ez kezdett egyre ijesztőbb fordulatot venni.- Eleinte még számoltam a tizedik után meguntam.

- Hogy mi? -képedtem el. 

– Miért?- Azt nem tudom, csak azt, hogy mikor.

- Ez nagyon nem világos.

- Jó, magyarul négy hónap után mindig visszakerültem a gyermekotthonba. De nemsokára majd a saját szemeddel is láthatod.

- Miért mennyi van hátra?

– Egy hét – mondta lehajtott fejjel.