A fehérbe burkolt világos épületkomplexus ugyanolyan fényes és nyüzsgő volt, mint bármikor máskor. Mindenfelé emberek rohangásztak, minden teremnek megvolt a maga rendeltetése. Volt amelyik lakásként szolgálta a város lakóit, mások üzletként, vagy hivatalként működtek. Az épületegyüttes közepén lévő terem piacként, a körülötte találhatók pedig különböző rendezvények szervezésére szolgáltak. A termek bár a berendezésük eltért egymástól egyben hasonlítottak: a fehér színben. A városban ugyanis csak és kizárólag ez az egy szín létezett. Fehér a falak, fehér padló, fehér bútorok, függönyök szőnyegek. Fehérek a ruhák, és fehérek a cipők, fehér ha tehetnék, még az embereket is hófehérre mázolnák, de nem tehetik. Az még ebben a városban is túlkapásnak számítana. Még az étel sem kerülhetett az asztalra, vagy a boltokba fehér festék nélkül, sőt mi több a TV is a fehér különböző árnyalataiból állította össze a képet. A folyosók utcákká váltak, amelyek nevekkel rendelkeztek, mint a valódi utcák. Egy idegen számára talán furcsa lenne, hogyan is lehet egy egész várost egyetlen épületbe besűríteni, de erre nem tévedtek idegenek. A város lakói pedig már megszokták ezt az életformát, bár nem igazán volt választásuk. Megszoksz, vagy megszöksz -ez a két választás volt. Valaha mindkét tábor nagy támogatottsággal bírt, de mára, már csak a Megszoksz Liga emberei maradtak. Azt hinnétek viccelek, de nem. A város alapításakor valóban így hívták a két tábort: Megszoksz Liga és Megszöksz Unió.

A város szívében a főtéren volt az egyetlen színfolt ebben a fehér világban. Egy szép barna tölgyfaajtó. Itt lakik a város valamikori ura, akit leváltottak a fehér péntek névre hallgató ünnepnapon tizenhat évvel ezelőtt. A szoba maga is színes volt. A régi kőboltozat a borospincék falára emlékeztette az embert, a boltíves mennyezet csak fokozta a hatást. A szoba jobb oldalán egy kandallóban pislákoló lángok adtak lágy narancssárgás világítást a szobának, egy részének legalábbis. A falakon körbe- körbe gyertyatartók sorakoztak, legalábbis első látásra, ha jobban megnézte az ember láthatta, lángjukat apró, de annál fényesebben világító égők adják. Ezeket azonban csak ritkán kapcsolják fel az itt lakók. A kandalló előtt két vörös fotel. A másik oldalon pedig egy asztal és a hozzá tartozó székek kaptak helyet. Az bejárattal szemben pedig a hálószobába láthatunk be egy kissé mivel annak ajtaja résnyire nyitva van.

Ahogy a fiú belépett már tudták nagy a baj. Az ajtó, csapódása egy bomba robbanásának erejével hatott a csendben.

- Itovonh... - kezdett hadarni, de annyira, hogy abból a legélesebb hallással rendelkező ember sem hámozott volna ki az égadta egy világon semmit.

- Ennél érthetetlenebbül nem tudtad? - hallatszott egy ingerült hang a szoba egy sötétbe burkolózó sarkából.

- Elnézést! - motyogta a fiú és lesütötte a szemét.

- Jaj, ne legyél már olyan goromba pokróc. - állt fel a kandalló elől egy a negyvenes éveiben járó, de még mindig szép nő. Magas volt és karcsú, vonásai arányosak, az a fajta arc, amit nem felejt el egykönnyen az ember, bár már meglátszottak rajta az eltelt évek, mégis vissza- visszaköszönt valamikori szépsége. Mogyoróbarna szemei egy sokat látott ember tekintetével néztek a világra. Hosszú vörös tincsei szinte lángolón keretezték az arcát. Hosszú zöld ruhát viselt, ami illett a szoba hangulatához. Még mindig úgy festett mint egy várúrnő. - Nem látod mennyire sietett a mi jó Marcus - unk, hogy elmondja nekünk a hírt. - torkolta le férjét. - bár valóban nem ártana, ha most már kissé lelassítanál, és foglalj helyet- nézett mosolyogva a fiúra, aki még mindig az ajtóban toporgott, és a maga mellett levő fotelre mutatott. A fiú leült, szaporán szedte a levegőt, mint ahogy minden ember tenné, aki éppen most rohant keresztül a városon, arca azonban halálsápadt maradt, mélykék szemei is páni félelmet tükröztek. Félresöpörte, a szeméből sötét haját, majd másodszor is nekifutott a mondatnak.

- Itthon van. - ennyi elég volt, hogy a nő arcából is kifusson a vér.

- Kicsoda? -nyögte ki végül mégis.

- A kisasszony. - hangzott a válasz, síri hangon. A szobában megfagyott a levegő.