-Jackson! Állj meg!-kiabálja a túl ismerős hangú srác.

-Hilson! Kuss!-ordította vissza Peter-Hadjál már!

Majd befutottak abba légtérbe amiben mi ölelkeztünk. Én lefagytam, mikor megpillantottam Peter üdözőjét.
Zayn állt Peter mögött, ugyan olyan állapotban, mint én. Mikor rájöttem, hogy nem álmodom, Zayn Hilson itt áll tőlem kb 5 méterre, teljes életnagyságban, fogtam magam és a nyakába ugrottam, de úgy szó szerint. Őt elég rendesen lesokkalta a "hadműveletem" ezért kicsit habozott, de a végén átölelt ő is. Annyira sokszor elképzeltem, hogy hogy fogunk találkozni, de egyszer sem így. Egy hajón, ami ki tudja hova visz minket. Akkor ez miatt kellett neki elmenni egyik napról a másikra?

-Szia, hercegnő.-suttogta a fülembe Zayn

-Szia.-mondtam halkan és éreztem ahogy a forró könnycseppek lefelé csordogálnak az arcomon. Lassan elengedtem Zaynt és Peter felé fordultam, a fiúval együtt.

-Akkor ezért engem kértél meg, hogy kisérjelek el? Csak azt mondtad, hogy a tengeren túlra megyünk. Nem gondoltam volna, hogy ide. Meg hogy őket kell, magunkkal vinni. Tudtam, hogy Lindy különleges, hisz ilyen szeme senkinek sincs, csak úgy. De aztán mikor eljöttetek értem, és elszakitottatok....-vett egy mély levegőt, mindig ezt csinálta régen is, annyi cuki ilyenkor-Köszönöm, már értem miért nem engedtél le a hajóról.-odalépett és megölelte Petert.

-Akkor ezért mondtad, hogy ő is szeret engem?-esett le nekem is.. Igen kicsit lassú néha a felfogásom.... Bólintott és visszarohantam Larához, neki még mindig nem esett le mi folyik itt. Elmagyaráztam neki mi is történt az elmúlt pár percben, amire neki a reakciója csak egy önfeledt nevetés volt.

^^^

-Lindy gyere légyszi egy kicsit!-lépett be a szobánkba Zayn.

-Oké, de miért?-fogalmam sincs mit szeretne, a mai napra elég volt a meglepetésekből.

Kisétált a szobából én pedig követtem. Teljesen úgy érzem magam mellette, mint két évvel ezelőtt. Felmentünk a hajó tetejére és megállt előttem.

-Figyelj, én nem akartam ezt és...

-Zayn!-vágtam közbe mielőtt elkezdi azt a dumát amire jelenleg számítok-Ha azt akarod mondani, hogy sajnálom akkor semmi értelme.

-De nem akarom, hogy haragudj rám! És..-úgy bírom, hogy mindig egymás szavába vágunk...

-Zayn! Állj már le! Nem haragszom, soha nem is haragudtam. Nem tudtam mi volt az az ok ami, miatt egyik napról a másikra el kellett menned, de mostmár igen. Teljesen megértelek. Nem mondhattad el, de nekem még mindig nem világos, hogy ÉN miért vagyok itt!

-Mert, mint mondtam különleges vagy.

-Oké, és ez mit takar?-érdeklődtem-És te miért vagy itt?

-Azt még senki nem tudja, hogy melyik isten a szülőd. Elvileg, vagyis eddig, úgy volt, hogy nem léteznek félisten ikrek.-mondta, miközben egymás szemében vesztünk el, én az ő zöldjeiben, ő pedig az enyémekben

Egy kis idejig csak álltunk egymással szemben és néztük-vagyis én legalábbis tuti-mi, minden változott a másikon 2 év alatt. Arra eszméltem fel a való világba, hogy Zayn egyre közelebb van, hozzám. Majd lehunya a szemét és érzékien megcsókol. Ebben a csókban, benne volt minden, a hiány, a bizonytalanság, a félelem, és a szerelem.

-Boldog születésnapot hercegnő!-suttogta két csók közt.

-Nálad jobb szülinapi ajándékot nem is kaphattam volna.-szakítottam meg a csókunk és vontam szoros ölelésbe.

-Lindy?-nézett rám Zayn, azzal megszakítva az ölelésunk.

-Igen?-néztem zöld íríszeibe

-Lennél újfent a barátnőm?-a szemében félelmet és egy csöp bizonytalanságot véltem felfedezni. Ennyire fontos vagyok neki? Már épp készültem volna válaszolni, mikor folytatta.-Figyelj, tudom. Megbántottalak azzal, hogy nem hívtalak, vagy kersetelek az alatt a nyamvadt 2 év alatt. Életem legrosszabb 2 éve volt, NÉLKÜLED. A táborban nem használhatunk, sem mobilt sem semmi ilyen cuccot. Egyszer az egyik küldetés során rászántam magam, hogy feladok nekem egy levelet, amiben leírok mindent. Meg is tettem, de szerintem nem kaptad meg-sütötte le a szemeit és vett egy nagy levegőt, hogy folytatni tudja-Nem tudtam semmit sem tenni a helyzet ellen, sajnálom, de nekem mindennél fontosabb vagy.-nézett ujra a szemembe, kissé értetlenül ugyanis én a zsebeimben turkáltam, a levele után.

-Zayn! Én megkaptam tavaly.-nyújtottam felé az álta írt levelet.-Akkor nem értettem, de mostmár teljesen világos amit ebben leírtál, és a kép amit küldtél mellé-vettem elő a képet amit ma már nem egyszer tele sírtam-Ez adta az erőt arra, hogy egyszer még láthatlak. Amikor felszáltál a gépre, nekem ott darabokra tört a szívem. Azzal, hogy teltek múltak a hetek és a hónapok, az az esély, hogy egyszer még valaha is boldog lehetek melletted elszállni látszott. Aztán megkaptam ezt a levelet. Utaltál benne arra, hogy nagyon nagy a valószínűsége, hogy törvényes úton nem találkozhatunk SOHA. És nálam ekkor tört el a mécses . Ha Lara nincs én most nem állnék, itt előtted.-mondtam el teljesen komolyan amire éppen gondoltam, ő volt az az ember akinek azt mondtam amit érzek. Nem kellett magamban átfogalmaznom, hogy megértse, hanem csak mondtam, ő pedig mindig jó tanácsot adott vagy csak simán halgatott, amit éppen a helyzet kínált.

-Sajnálom, de remélem nincs harag.-nézett rám boci szemekkel

-Ajj, dehogy van. És a kérdésedre a válaszom: Igen, igen!