-Sajnálom! Most mennetek kell!

-De... anyu!-mondtuk egyszerre

-Szeretlek titeket, mindennél jobban, menjetek el a fiúval! Ő majd mindent elmagyaráz és vigyáz rátok!

Már megint... Ezt nem hiszem el...
17 éves létemre félek a rémálmomtól... Igen
Lassan egy éve kínoz ez az álom, nem mindenegyes nap, de sokszor előfordul. Ennél a résznél mindig sírva kelek fel és soha nem merem tovább álmodni. Ez az a dolog amit senkinek nem mondok el, még az ikertesómnak sem.
Oldalra pillantottam és láttam, hogy a tesóm békésen alszik. A telefonomat a kezembe véve nem gondoltam át a tettem, amikor megnyomtam a főgombot, ugyanis a mobilom fényereje kiégette a retinám. Mikor megszoktam az éles fényt, az időre emeltem a tekintetem

4:54

Hát ez csudijó.. Az már 1000% hogy nem tudok vissza aludni, de mégis mit kezdjek magammal hajnali 5 kor?! Eszembe jutott, hogy ma dolgozatot írunk töriből.
Halkan felkeltem az ágyból és a táskámhoz lopóztam, hogy kivegyem az említett tantárgy füzetét, hogy megtudtam mi is az anyag amiből ma éppen tesztet írunk.
Visszaültem az ágyra és kinyitottam a füzetet. Csak ennyi volt felírva:
Görög mitológia✔️
Jaaaa, már tudom, hogy hol tartunk. Ez az az anyag amiről a tanár hablatyolt valamit mi pedig a tesommal elkezdtünk beszélni róla. Még én is meglepődtem magamon, hogy honnan tudom felsorolni az összes görög istent, pedig soha nem halottam még róla. A tanár pedig ezt egy ötössel díjazta és egy dicsérettel.

5:13

Unatkozom.... Nagyon!!!
Feláltam és lementem reggelizni, mert farkas éhes voltam. Csináltam magamnak egy fajéjas kávét és egy nutellás kenyeret. A megszokott finom reggeli. Az elkészített ételt és italt feltettem egy tálcára és visszalópozdtam a szobába, nehogy anya vagy az öcsém felkeljen.
Betelepedtem a szobánk sarkában lévő kisebb kucónak nevezett, párnákkal és pokrócokkal teli kanapéra és elkezdtem enni a reggelimet hajnali fél 6 kor, miközben zenét hallgattam.
Mikor végeztem a kajálással, kivittem a konyhába a tálcát és elpakoltam magam után, amit amúgy nem szoktam megcsinálni, de most úgy sincs más dolgom....
Visszaültem a kuckónkba és elkezdtem gondolkozni, ki lehet apa? Ki az a hang a fejembe, amikor bajban vagyok akkor tanácsot ad?
Ezek a gondolatok kavaroktak a fejemben egészen 16 éves korom óta, azaz lassan egy éve. Aznap álmodtam először ezt. 3 nap múlva itt a 17. Szülinapom. A hang azt mondja a fejemben, hogy ez nem olyan lesz mint az eddigi, teljesen meg fog változni. Idézem:

Lindsey, a 17. Születésnapod egy fontos fordulópont az életedben.Az eddigi teljesen felfordul, ez így van megírva a proféciában, valakiket el kell hagyonod örökre és valakiket meg kell ismerened, az igazi testéreidet.
Viszont!
Vigyázz, mert nem minden új ember jót akar. Légy óvatos.

Amikor először meghallottam, szintén álomnak hittem. De minél jobban közeledünk a az említett naphoz annál többször hallom.
Az ember akit elveszítek a szülinapomon az anya lenne? Mint az álmomban?
Ez nekem valahogy nem áll össze, ezt meg kell beszélnem anyával. Mostmár muszály, az sem érdekel, hogyha azt mondja, hogy dilidokihoz küld, mert ez lehetetlen. De nem tudom magamban tartani. A tesóm miért nem szerepel sem az álmomban, mint elhagyott, de mi az hogy IGAZI testvér?!

-Lindy? Mi a baj angyalom?-zökkentett ki anya. Igen amióta az eszemet tudom angyalomnak hív.
-Van időd? Szeretnék veled beszélni.-mondtam ki amire éppen gondoltam.
-Persze , mondjad nyugottan.-elmeséltem neki ugyan azt amiről egész eddig gondolkoztam. Amikor először kimondtam hogy 17. Szülinap akkor anya elsápadt és megölelt.
-Te tudod mit jelent ez? A hangok a fejemben, az álom? Lara miért nincs benne?
-Nem, nem tudom.-látszott rajta, hogy hazudik. Anya nekem soha nem hazudott eddig, ezt nem tudom hová tenni.

3 nappal később

-Jó reggelt!!!-ugrott az ágyamba az Ikrem

-Lara Moore! Azonnal szállj ki az ágyamból!-kiáltottam el magam.

Ő csak engedelmesen felállt és kisétált a szobából. Ekkor jöttem rá mit tettem, az ikrem rettenet érzékeny. Nem bírja ha kiabálnak, főleg ha vele.
Azonnal felpattantam és rohantam utána a szexi unicornisos pizsimben.

-Lara! Ne haragudj-ültem le mellé a kanpéra, majd szorosan átöletem.

-Megbocsájtok, mert szülinaposak vagyunk-mondja az elejét komolyan, a végét pedig izgatottan-Anya hol van?

-Nem tudom, lehet elment boltba.-modtam és megrántottam a vállam.

Valaki kopog a bejárati ajtón.
Az ikremmel egymásra néztünk ilyedten, mert nem vártunk vendéget.

-Nyitom-mondtam és elindultam az ajtó felé.

Kinyitottam és egy kb. velem egyidős ismeretlen, vagyis nem. Őt már tuti láttam valahol. Nagyon ismerős, de nem tudom honnét.

-Szia!-köszöntem kedvesen. Neeee, tudom honnét ismerem. Az álmomból, akivel elküld anya, hogy mindent elmagyaráz és vigyáz ránk. Tehát tényleg el kell mennünk. Én ezt nem akarom

-Szia! Lindsey ugye?-mosolygott rám, mire én csak arrébb által az ajtóból és a szemébe néztem. Azok a tengerkék szemek. Wow!!

-Igen! Honnan tudtad? Tuttomal még nem találkoztunk.-én ki fogom deríteni, hogy ki ez az irtó helyes srác, aki el akar szakítani a családomtól.

-Az legyen titok. Lara is itt van?-még mindig egymás szemébe nézve beszélgettünk, mikor Lara sétált ki a konyhába.

-Akkor te vagy Lara új barátja-mondtam halkan, hogy csak ő halja. Ő csak elnevette magát és nemlegesen bólogatott.-Akkor ki a fene vagy és hogy kerülsz ide?! Az isten háta mögé? Aussztrália legkisebb falujába?! Legalább a neved áruld el!-fakadtam ki, ami meglepett.

-Igen, azt jo lenne tudni ki vagy!-ült le mellem az ikrem és mostmár 2vs1 idegen.

- A nevem Peter Jackson, azt hogy hogy kerülök és miért vagyok itt az mellékes, de miattatok.

-Ha miattunk vagy itt el is mehetnél!

-Anyukátok itt van?-ezt nem hiszem el! Valahogy meg kell akadályozni, hogy találkozzon anyuval.

-Nincs! Elment itthonról.-jelentette ki a testvérem.

-Ha már úgy döntöttél, maradsz akkor legalább azt mond meg, ki vagy. Vagy hogy mit keresel itt.-erőskődtem, én meg fogom tudni miért van itt.

-Azért küldtek ide, hogy magammal vigyelek titeket, mert itt nem vagytok biztonságban.

-Azt hiszed bevesszük?-kapott el minket a Röhögőgörcs.

Anya lépett be az ajtón és lesokkolva nézte a hívatlan vendéget.

-Peter! Ilyen hamar? Akkor amit Lindsey álmodott, meg a....

-Honnan tudja a nevem?

-Az nagyapád mondta, hogy egyszer el fogsz értük jönni. Nem gondoltam volna, hogy ilyen hamar eljössz.

-Ismeri az nagyapám?-értetlenkedett a vendég fiú

-Ő kért meg, hogy úgy neveljem a lányokat, mintha a sajátjaim lennének, és azt is mondta, hogy egyszer el fogsz értük jönni.