Arra ébredtem, hogy két erős kar ölel át. Egy pillanat kellett, hogy realizáljam, ki fekszik mellettem. Lenéztem. A kék hajzuhatag lágyan terült el a mellkasomon. Nem tudtam neki ellenállni, bele kellett túrnom, hogy rájöjjek, ugyanolyan kellemes érzés-e, mint szakközepes korunkban. Jobb volt! Nem tudtam elképzelni, hogyan vagy miként, de nem roncsolódott a haja! Kellemes tapintása volt, mintha barikát simogatnék. Teljesen megfeledkezve magamról simogattam tovább, amire fület simogató morgásba kezdett. Megmozdult. Felnézett rám, és még ha nem is láttam belőle csak színes foltokat, akkor is tudtam, hogy szerelmes ragyogással a szemében nézett rám.

A szemüvegemért nyúltam, hogy végre tisztán láthassam őt. Barna szemeiben a kis lángot, amely értem égett, amellyel engem akart felemészteni. Kipirult arccal nézett rám, ajkai mosolyra húzódtak, amitől hirtelen kezdett melegem lenni. Lassú mozdulatokkal nyúltam le hozzá, hogy felhúzzam egy csókra. Lágyan érintettem az ajkát, bennem mégis millió érzelem kezdett el szárba szökkenni! A hosszú évek óta bennem tomboló, ketrecbe zárt szörnyeteg, amely az iránta érzett szerelmem volt, szétfeszítette az őt fogva tartó rácsokat! Élvezve a szabadságot, felüvöltött, és bejárva a lelkemben megbúvó rétet, amely fájdalommal volt tele, könnyekkel, és el nem mondott érzésekkel, elkezdte letépni az ott növekedő és kivirágzó töviseket. Minden kitépett bokorral a lelkemen ülő bánat lassan múlni kezdett! A láncok, amelyeket önként tettem magamra, lassan kezdtek bomlani! A bennem hangosan morajló vihar csillapodni látszott. A tenger felett hosszú ideje tomboló viharfelhőket elfújta a szél.

Lassan kezdte el simogatni az oldalam, amitől a borzongás végigfutott a gerincemen. Nyakam hajlatába fúrta az arcát, és lassan kezdte el puszilgatni a bőröm. Mély levegőt kellett vennem, és az ajkaimra harapni, hogy elfojtsam a feltörni kívánkozó nyöszörgésem. Egyik keze felfedező útra indult a testemen a lapockámtól egészen a fenekemig. Ficánkolni kezdtem forró tenyerének érintése alatt. Lágy, mormogó hang szakadt fel a torkomból, amikor belemarkolt a hátsómba.

Szorosan ölelt magához, amitől úgy éreztem, hogy a hajó sikeresen hátrahagyta a horgonyát, és végre elindult. Útjában nem állt sem jéghegy, sem örvény, amely elnyelhette volna. Egyenletes tempóban haladva szelte a hullámokat. A zivatar már messze járt, nem csúfította az eget a szürke felhők egybeolvadó jelenléte, maguk után hagyott szivárvány útját követve békésen ringott a vízen. Úgy éreztem, hogy a béke, amely megtalált, amely megnyugvást hozott, nem köszönhető másnak, mint Botondnak.

– Nem maradhatnánk ebben a pillanatban – motyogtam halkan magam elé – úgy örökké?

Bámennyire is szerettem volna abban a percben ragadni, nem lehetett. A pillanat varázsát Peti zavarta meg, aki idegesen csörtetett be a szobámba. Zöld szemeiben nyugtalanság ült, ami arra késztetett, hogy kikeljek az ágyból. Lassan léptem oda az öcsémhez, aki még mindig elveszetten állt az ajtóban. Kivezettem a konyhába, és leültettem az asztalhoz. Készítettem neki egy csésze teát, és letéve elé helyet foglaltam vele szemben.

– Mi történt? – sóhajtottam. Ismertem annyira, hogy tudjam, hogy nem kis dologról lehet szó. – Kezdj el regélni!

– Kirendeltek egy kórházba gyakorlatra! – remegő kezekkel nyúlt a teás bögréért. – Egy hetes lenne az egész, de nem állok rá készen! Nem hiszem, hogy menni fog!

– Nemes Péter Barnabás! Ezt még egyszer nem akarom meghallani tőled! – nyúltam remegő kezéért, és magabiztosan a szemébe néztem. – Nem azért tanultál annyit, hogy most megfutamodj! Nem azért ültél éjszakákon át a tankönyvek felett, hogy elszálljon a magabiztosságod! Hova kell menned?

– Kecskemétre!

– Miért érzem úgy, hogy azért nem akarsz menni, mert nem akarsz egyedül hagyni? Na, hess! Nagyfiú vagyok! Elleszek egyedül! Vagyis nem leszek egyedül!

Bólintott, és bement a szobájába összepakolni. Megkérdeztem tőle, hogy elvigyem-e, de azt mondta, hogy nem szükséges, mert az egyetem elintézte már az utat, és a szállást is. Nem maradt sok ideje összepakolni, így segítettem neki. Épp csak befejeztük, már csörgött a telefonja, hogy lent várja a kisbusz, amivel menni fog. Annak azért örültem, hogy nem egyedül kellett lemennie. Lekísértem, és egy hatalmas öleléssel elbúcsúztam tőle. Megvártam, amíg elhagyják a parkolót, és felmentem a lakásba. Botond az ajtóban várt rám. Épp csak becsuktam az ajtót, amikor magamhoz húztam, és az ajkára csókoltam.

– Kettesben maradtunk! – szólaltam meg vágytól reszkető, elfúló hangon. – Mihez lenne kedved?

Nem felelt, hevesen az ajkaimra mart, és a szobám felé kezdett el húzni. Egy pillanatra sem merült fel bennünk, hogy lágyabban kellene csókolnunk a másikat! Már nem a középiskolai időket éltük, amikor becézgetve a másikat érzékien simogattuk egymás ajkát! Régen túl voltunk már az ismerkedés kötelező körein! Abban a szenvedéllyel átszőtt pillanatban nem számított a kihagyott idő, a sok év, amit egymás nélkül töltöttünk el! Onnan folytattuk, ahol egyszer félbeszakadt az egész. Készen álltunk már arra, hogy a kapcsolatunkat magasabb, érzékibb szintre emeljük.

Térdhajlatom az ágynak ütközött, és én elterültem rajta. Ő nem habozva a csípőmre ült, és ajkaimtól elválva a nyakamba harapott. Felnyögtem! Testemet olyan hőhullám járta át, amit korábban egyszer sem éreztem! Egész testemben éreztem, hogy ha nem siet, nem oltja el a bennem hevesen pusztító tüzet, lángra kapok! Vágytam rá, jobban, mint bárkire korábban! Szívem fele, amit tizenkettedik végén magával vitt, amely keseregve sóhajtozott a másik fele után, végre egybeforrt vele! Nem lüktetett bennem többé a hiányérzet, abban a percben a hajóra felkerült az orrát díszítő, kifaragott díszes sellő is!

Egy pillanatra vált csak el tőlem, addig, amíg le nem vette rólam a pólót. Utána ismét rám fókuszált. A kulcscsontomon kezdett el a nyelvével kis köröket rajzolni. A tűz, amely bennem tombolt, csillapíthatatlanul haladt előre. Lágyan mozdította meg a csípőjét, amitől bennem szakadt a levegő! Testem verejtékben úszott csupán ennyitől, el sem mertem képzelni, hogy mi lesz, ha végre nem kell a ruhának feszülnöm.

Kipattantak a szemeim, amikor abbahagyva az eddigieket, mellémgurult. Nem akartam elhinni, hogy erre képes volt! Nem hagyott időt arra, hogy felháborodjak. Egy mozdulattal rántott magára, hogy átvegyem az irányítást! Nem gondolkoztam! Egy pillanat alatt vettem le róla a felsőt, és tapadtam az ajkaira! Kezemmel finoman simogattam a mellkasát, éreztem, hogy az ő szíve is hevesen ver. Teste forró volt, benne is fékezhetetlenül tombolt a vágy! Belenéztem a szemébe, amelyben olyan hevesen lobogott a tűz, amit még senkiében nem láttam! El kellett válnom a tekintetétől, mert úgy éreztem, hogy a bennem eddig is tomboló forróság sokkal magasabb hőfokon perzsel tovább! Nem akartam sietni, élvezni akartam a pillanatot, amiben mind a ketten a szerelmünk lángjaiban veszünk oda!

– Kérlek! Olts el! – nyöszörögte, mert hangját eltorzította a szenvedély és a vágy. – Elégek!

Mosolyra húztam az ajkaim. Lehajoltam, hogy elvegyem, amit önként kínált fel nekem. Finoman csókoltam, elnyújtottam a pillanatot, mielőtt megszabadítottam volna a ruháitól. Remegett a kezem, ahogy vettem le róla. Ott feküdt alattam fedetlen testtel, és nem bírtam levenni róla a szemem! Hófehér bőre, amelyen kitűntek az anyajegyek, az ágyékán húzódó vékony vonal, ami egy korábbi sebesülése emlékeit idézte fel bennem. Ott voltam, amikor megsérült! Egy kerítést másztunk át, amiben fennakadt, és az felhasította a bőrét. Nagyot nyeltem az emlékre, és lentebb vezettem a tekintetem. Férfiassága kőkeményen meredezett, és csillogott az előváladéktól! Egy pillantás elég volt, hogy a bennem olthatatlan vágy elvezessen egészen odáig, hogy lenyaljam!

Felnyögött, ahogy a nyelvemmel hozzáértem. Megremegett a teste, amikor végignyaltam merevedése hosszán. Fülemet simogató hangok szakadtak fel a torkából, amikor az ajkaim közé fogadtam. Hajamba markolva kezdte el mozgatni a fejem. Nem volt durva, nem kapkodott, úgy vezetett az úton, hogy nekem is jó érzés legyen. Elengedte a hajam mégsem álltam le. Elindultam egy ösvényen, ami felé vezetett, és végig szerettem volna menni rajta!

Élveztem, amit vele tettem! Kéjesen nyögött, vonaglott alattam, én pedig egyre többet akartam belőle! Olyan élményt akartam adni neki, amilyenben soha nem volt része korábban, megmutatni neki, hogy a világon mindennél többet jelent nekem! Hogy érte dobban a szívem, lágy érzéki dallamot játszva, ami csak neki szól, amit más nem hallhat, csak ő! Lágyan ért az arcomhoz, hogy felemelje a fejem. Tekintetünk egybeforrt, nagyot nyeltünk mind a ketten.

Nem szólt egy szót sem. Óvatosan hanyatt fektetett az ágyon, és most rajta volt a sor, hogy kényeztetni kezdjen. A nyakamnál kezdte. Csókolta, finoman harapott bele. Felnyögtem, a lepedőbe kellett markolnom, amikor elkezdte az őáltala látott, képzeletbeli utat finoman reszkető testemen. Először csak az egyik mellbimbóm körül kezdett el nyalogatni, szívni és harapdálni. A nadrágomnak feszülő merevedésem már lüktetett, a szükségtől! Lejjebb haladt, amitől elkezdtem vonaglani. Botond a szemembe nézett, majd mosolyogva rántotta le rólam a nadrágot az alsómmal együtt! Megnyalta az ajkát, ahogy lenézett az ágyékomra!

Hátravetettem a fejem, ahogy végignyalt egész hosszomon! Felmorogtam a bennem tomboló vágytól! Végigsimogatta testem a szenvedély! Nem habozott, egy pillanattal később már a szájával kényeztetett, belőlem meg olyan hangok szakadtak fel, amilyeneket egyszer sem hallottam! Nem tudtam, hogy az orális szex is lehet ennyire jó! Tomi undorodott tőle, nekem meg nem volt kedvem erőlködni, hogy de mégis. Nekem ez a része kimaradt!

Lenéztem kedvesemre, és úgy éreztem, hogy felrobbanok! Annyi inger soha nem támadta meg a testem egyszerre, mint abban a pillanatban! Engem nézett közben. Szemeiben izzott a vágy, hogy boldoggá tegyen! Egy erősebb szívásnál csillagokat kezdtem látni! Elvesztem magában a pillanatban, az érzésben, amelyben fürödtem, és éreztem, hogy nem akarok szabadulni! Egész lényem megfürdött a gyönyörben, amit Botond kínált fel számomra.

Nem kérdeztem, csak cselekedtem. Úgy fordítottam magunkat, hogy én is kényeztetni tudjam. Úgy éreztem, hogy akkor lehet igazán jó, ha megteszem azt, amit ő velem! Ha felkorbácsolom a vágyat benne a lehető legmagasabb szintre! Látni óhajtottam, ahogy meg-megremeg a lába, ahogy felnyög úgy, hogy közben még mindig magába fogad. Utánozva őt, én is elkezdtem kényeztetni a legnemesebb részét. Felmordult, amikor a számba vettem, de más jelét nem adta, hogy tudomást vett volna a dologról. Rám koncentrált, egyedül rám! Gyorsabb ütemet kezdett el diktálni, amit követtem én is. Jóleső morgásunk, elfojtott nyögéseink hangja töltötte be kis szobát, amely azokban a percekben forróbb volt, mint a nap! Átszőtte a levegőt a vágy, a két szerelmes szív dobbanásának üteme, és a belőlünk áradó hő! Ott és akkor nem létezett más, csak mi! A világ gondjai mintha megszűntek volna! Nem gondolkoztam azon, hogy anyám megint mit tervez, vagy, hogy ki mit mond rám, csak arra figyeltem, hogy az alattam nyögdécselő fiúba szerelmes vagyok, és érte égek!

Készségesen terelgettem szerelmem a beteljesülés felé, ahogy ő is engem, neki mégis hamarabb sikerült elérnie az út végét. Elszakadva tőlem, hangosan felnyögve robbant a számba! Teste remegett, ahogy élvezett! Minden cseppjét, szerelmének legszebb kinyilatkoztatását boldogan fogadtam magamba! Elernyedve feküdt, de hirtelen kapott újra erőre. Egy pillanat alatt fektetett le, és helyezkedett el felettem.

Még fürdőztem az érzésben, abban, hogy nyelvemen éreztem kedvesem ízét, amikor meghallottam a jellegzetes hangot. Az óvszeres tasak nyitására kicsit megráztam magam. Végig a szemembe nézett, ahogy óvatos mozdulatokkal felsimogatta rám. Nagyot nyeltem, könnyek gyűltek a szemembe, ahogy figyeltem őt! Ajkai remegtek, láttam a szemében, hogy fél, mégis elhelyezkedett felettem. Szólni akartam, megmondani, hogy ha nem akarja, nem muszáj megtennie! Elmosolyodott, ahogy lassan magába fogadott! Felhúzta a szemöldökét, ahogy próbálta megszokni azt, hogy eggyé váltam vele! Könnyek gyűltek a szemeiben, mire megijedtem, hogy fájdalmat okoztam, már emeltem volna le magamról, amikor megrázta a fejét.

Lassú, idegtépő mozgásba kezdett, miközben nem eresztette el a tekintetem. Végig a szemembe nézett! Halkan felnyögött, amikor teljesen magába engedett! Nagyot nyeltem, amikor elkezdte megszüntetni a távolságot közöttünk. Mozgás közben csókolt meg! A szívem fel akart robbanni! A boldogság egy számomra ismeretlen szintjére értem! Az én szemeim is könnyesek lettek, lassan folytak le cseppjei az arcomon. A csókot nem szakítva meg vett fel egy gyorsabb tempót.

Ahogy kezdtem elérni én is a közösen megtett út végére, szaggatottan vettem a levegőt! Testemben remegni kezdtem, és erősebben markoltam a lepedőt! Botond egy pillanat alatt szállt le rólam, és szabadított meg az óvszertől, hogy ajkaival vezessen el a képzeletbeli célig! Kezével is rásegített, így sokkal hamarabb értem el azt a pontot, ahonnan már nincs visszaút. Testem rángatózni kezdett, ahogy elélveztem! Hangosan kiáltottam fel, miközben ő csak fogadta az élvezetem. Nagy kortyokban itta, ahogy korábban én is.

A legvégén elfeküdt mellettem. Egymás szemébe néztünk szerelmesen, átadva magunkat az előbb átélt érzelmeknek! Szex után nem szoktam összebújni, valahogy mással nem éreztem helyénvalónak, de vele ez is más volt! Magamhoz akartam húzni, csendben hallgatni, ahogy szapora szívverése normalizálódik! Figyelni őt, vigyázni rá, mellette lenni!

Elaludt! Nem sokkal később a karjaimban érte az álom! Feje a mellkasomon pihent, karja átvetve lógott a hasamon. Meztelen teste egészen az enyémhez simult, én pedig elmerengve néztem a plafont. Ott feküdt mellettem az a férfi, akiért hosszú évek óta égtem. Szorosabban húztam magamhoz. Megcsókoltam a feje búbját, és egy könnycsepp gördült le az arcomon.

– Annyira, de annyira szeretlek!

Kényelmesen elfészkeltem magam az ölelésében, és behunytam a szemem. Felidéztem magamban minden közösen eltöltött pillanatot! Amikor először csókoltuk meg egymást, és vallottunk szerelmet a másiknak! Azt a fájdalmas pillanatot, amikor végig kellett néznem, ahogy elmegy!

Megijedtem, amikor letörölte a könnyeim. Mégsem aludt, csak élvezte a csendet, amely kellemesen ránk telepedett.

– Én is nagyon szeretlek!