A szombati nap olyan jól kezdődött! Kipihenten ébredtem fel, nem nyomta mázsás súly a lelkem, így csak a randira tudtam koncentrálni. Tíz körül keltem ki az ágyból, ami nem volt rám jellemző, hiszen mindig hajnalok hajnalán ébredtem. Fitt voltam, és szokatlanul kipihent. A konyhába mentem, hogy megigyam a reggeli kávém. Nem azért fogyasztottam, mert felélénkültem tőle, szerettem az ízét, és megszoktam már, hogy vele indul a nap.
A fekete ital jótékonyan hatott rám. Ahogy átjárta a meleg folyadék a testem, úgy éreztem, hogy a maradék feszültség is elpárolog belőlem. Az izgalom a randi miatt elszállt, mint a madár, kinek nyitva felejtették a kalitkáját. Mély levegőt vettem. A lakást bejárta a légfrissítő illata, amiről az óceán jutott eszembe. Azért választottam ezt az illatot, mert nyugtató hatással volt rám. Csak be kellett hunynom a szemem, és már egy hintaágyon találtam magam két, az ég felé meredező pálmafa árnyékában, hajamba lágyan kapott bele a szél, ami az óceán illatát hozta magával.
Épp kezdtem elveszni a fantáziámban, – már éreztem a bőrömön egy forró tenyeret, amely a nyakamtól kezdte az útját, és lassan haladva ért el a hasam aljáig... – amikor Peti a vállamra tette a kezét. Nagyot ugrottam az érintésére, és pironkodva takartam el meredező férfiasságom, amely a nadrágomnak feszült. Felnevetett a szerencsétlenkedésemre. Leült velem szemben, és elmerengve nézett engem.
– El kellene menned bulizni, kiengedni a gőzt! – húzta huncut mosolyra az ajkait. – Dugj egyet! Ahogy elnézlek, az, hogy fényesre polírozod a bohócot, már nem elég!
– Nem tehetem! Botonddal lesz randim! – néztem le a nadrágomra. Fájdalmasan merev voltam. -  Egy ideig sajnos, csak a Mrs. Kézi marad!
Nagyot sóhajtott, és a szobájába menve kotorászni kezdett a szekrényében. Szélesen mosolyogva hozott ki egy dobozt. Rossz érzésem támadt, amikor elém tette! Ismertem már! Tudtam, hogy valami nagyon ciki dolognak kell a csomagban lennie, és nem is tévedtem! Nem kellett volna kinyitnom, de hajtott a kíváncsiság. Paradicsomvörösre gyúlt arccal néztem a dobozban lévő élethű műpopsit, amin még merev műpénisz is volt. Lassan vettem ki, és néztem meg. Ennek a művacaknak még realisztikus ánusznyílása is volt, én meg teljesen letaglózódtam, hogy miket ki nem találnak! Lassan tettem vissza a dobozba, és sokkos állapotban vittem be a szobámba. Elsüllyesztettem a szekrényem legmélyére, hogy még véletlenül se lássam viszont!
Még mindig nem tudtam fejben hova tenni az ajándékot, amikor visszasétáltam a konyhába. Peti folyamatosan mosolyogva nézett rám, amitől bennem egyre nőtt a harag!
– Mire véljem ezt az ajándékot? – kérdeztem meg nyugalmat erőltetve magamra. – Ez nem lehetett olcsó! Ugye, nem erre verted el a fizetésed egy részét?
– Karácsonyi ajándéknak szántam, de láttam, hogy előbb kell átadnom! – röhögött fel, bennem meg az utolsókat rúgták az agysejtjeim. – Használd! Nem olyan, mint egy real pasi, de ameddig Botonddal nem juttok oda, hogy alattad legyen, jobb, mint a semmi! Beépített hangszórója is van! Beteszed, és nyög!  Hát nem remek?
– Minek ellenség, ha ilyen testvérem van, nem igaz?
Peti a hasát fogta a röhögéstől, én meg mélyet sóhajtva töltöttem magamnak még egy kávét. Gondolkodtam valami erősebben, de nem akartam illuminált állapotban menni a randevúmra. Legyintettem egyet, és ellépve mellette bementem a szobámba. Leültem, és félve néztem a szekrényem felé. Nem kis agyalás kellett ahhoz, hogy kitalálja, milyen ajándékot is vegyen nekem! Nem kevés időt kellett kutatással töltenie, hogy mindent alaposan megnézzen, és kiválassza a nekem „megfelelő" pasipótlót! Hajtott a kíváncsiság, nem mellesleg: tényleg frusztrált voltam! Egy pillanatra még el is gondolkoztam azon, hogy hasznát vegyem, de cikinek éreztem, hogy segédeszközt használjak.
A szekrényhez léptem, eredetileg ruha után akartam nézni, de mégis csak ott volt az a doboz, én meg kielégületlen voltam. A Botonddal való találkozásig volt még hátra pár órám, így engedtem a bennem tomboló érdeklődésnek, így elővettem azt a vacakot. Egy ideig csak néztem, majd kezembe vettem a leírást. Ahogy egyre több funkcióról olvastam, úgy lett bennem egyre nagyobb a késztetés, hogy kipróbáljam! Mélyet sóhajtottam. Fél szemmel az ajtóra néztem, hogy lássam, Peti mit csinál. Szerencsémre bevonult a szobájába. Egy lépéssel az ajtónál teremtem, és becsukva azt bezártam. Nem lett volna jó, ha rám nyit, miközben kipróbálom az ajándékát! Végül elvetettem az ötletet. Inkább szenvedjek még kicsit a szexhiány okozta frusztrációtól, mintsem önmagam feladva segédeszközhöz nyúljak!
Szélesen mosolyogva mentem ki a konyhába, hogy végre egyek is valamit. Peti kint ült, és idegesen nézte a telefonját. Felnézett rám, és huncut mosolyt eresztett felém.
– Kipróbáltad?
– Persze! Annyira jó, hogy lehet nem is megyek randira Botonddal! – nyitottam ki a hűtő ajtaját. – Nem értem, hogy miért nem szereztem be egy ilyet korábban!
– Most ezért nem mész randira? Ennyire jó élmény volt az a szar?
– Pontosan! Minek pasi, ha van nekem egy ilyenem?
– Ne legyél már ennyire gyökér!
Alig bírtam visszafogni a nevetést. Tudtam, hogy Peti mindent elhisz, amit mondok, de ez még engem is meglepett! Nem gondoltam volna, hogy beveszi: képes lennék kipróbálni azt a vacakot! Hiába tenném meg, az csak egy tárgy! Nem lenne képes megölelni, megcsókolni! Az nem a lelket lakatná jól, hanem a testet, ami nekem kevés!
– Nem próbáltam ki! Köszönöm, hogy gondoltál rám, de nem szeretnék élni vele!
Szólni akart, de csengettek. Peti indult ajtót nyitni, mert én még vadásztam valami ennivalót. Éhes voltam, és igaz, Botonddal késői ebédet beszéltünk meg egy kis Duna-parti sétával, úgy gondoltam, hogy nem bírnám ki addig. Éhes voltam, és kezdtem szédelegni emiatt. Amikor lépteket hallottam, hátranéztem, és megpillantottam Botondot, aki kicsit szomorúan nézett rám. Kivettem inkább a tejet. Nem akartam vele ezen is veszekedni. Öntöttem magamnak egy pohárral, és leültem az asztalhoz.
– Ezt megiszom, utána megyek, felöltözöm. Ha gondolod, várj meg a szobámban!
Bólintott és elindult. Nekem ki is ment a fejemből, hogy Peti ajándéka az ágyamon hever, elfelejtettem visszatenni a szekrénybe! Időközben kitaláltam, hogy mit kezdek vele. Volt bent az irodában egy lány, aki ki szerette volna próbálni az anált, de a párja hallani sem akart róla, ezért gondoltam, hogy neki adom.
Botond pár perc múlva rákvörös arccal, tekintetében felháborodással hozta ki a szexjátékot. Láttam rajta, hogy undorodva ér hozzá! Rám nézett, én meg félrenyeltem a tejet.
– Ez mégis mi? – kérdezte meg, s a hangjában nem kevés felháborodás csengett. – Komolyan erre fanyalodtál?
– Nem is használtam! – szólaltam meg rekedten. – Amellett meg, kikérem magamnak ezt a hangnemet!
– Én vettem neki! – szólalt meg Peti. – Úgy gondoltam, hogy hasznát veszi, amíg ti nem jöttök össze megint!
– Te csak ne gondolkozz! – megemeltem a szemöldököm, amikor Botond az öcsémre förmedt! – Ilyen szart ajándékozni! Hová tetted a józan eszed?
– Na, most figyelj rám, Duli-fuli! – morogta Peti, miközben elindult Botond felé. – Még egy ilyen megnyilvánulás, és pont leszarom, hogy Elődnek bejössz, én olyan színűre verem a fejed, mint a hajad! Világos? Semmi közöd hozzá, hogy mit veszek a bátyámnak!
Botondban bennszakadtak a szavak. Rám emelte barna szemeit, amelyekben értetlenség csillogott. Csak vállat vontam. Nem terveztem, hogy beszállok a kettejük harcába. Petire néztem, aki láthatóan ideges volt. Remegett a dühtől, ő is tőlem várta a megoldást, nekem meg eszem ágában nem volt megszólalni. Felálltam, és a szobám felé vettem az irányt.
– Ezt a menetet játsszátok le ti! Nekem ehhez semmi közöm! Egyet kérek: legyetek finomak egymással!
Elnevettem magam az arcukra ülő döbbenettől! Nem gondolták volna, hogy képes leszek kimaradni az acsarkodásukból! Beléptem a szobámba, és a szekrény elé álltam. Kivettem egy fekete pólót, amelyiken egy vérben úszó koponya volt, egy színben hozzá passzoló nadrágot és zoknit. Ehhez választottam a vörös edzőcipőm.
Amikor felöltözve kimentem, még mindig egymást figyelték árgus szemmel. Peti zöld szemeiben ott dúlt a vihar, ahogy a Botondéban is. Vágni lehetett a közöttük lévő feszültséget! Nem tudom, hogy mit mondtak egymásnak, amíg én a szobámban voltam, de nem is érdekelt. Még mindig azon az állásponton voltam, hogy nekik kell megoldaniuk a konfliktusukat. Elsétálva mellettük bementem a fürdőbe. Elmerengtem, hogy betegyem-e a lencséimet vagy sem. Végül elvetettem az ötletet. Nem akartam már a vörös szemeket, nem leltem bennük örömöt. El kellett volna már fogadnom, hogy apa szemeit örököltem.
– Te utolsó paraszt! – kiabálta Botond. Mivel én a fürdőben voltam, így Petinek mondta. – Nem sül le a pofádról a bőr?
– Képzeld el, nem! Elég vastag rajta, hogy a poklot is kibírja! – röhögött fel azt öcsém. – Ahogy téged elnézlek, neked nem lesz ilyen szerencséd!
– Nem tudom, Előd hogy képes elviselni téged! Az ő helyében már rég kitettelek volna!
– Úgy sajnálom, hogy nem vagy a helyében! Előd szeret engem! Az öccse vagyok!
Megálltam a fürdőajtóban, és figyeltem őket. Botond arca jóval vörösebb volt, mint korábban. Peti higgadtan állt előtte, őt nem sikerült felbosszantania. Felvontam a szemöldököm, amikor egy lépést tettek egymás felé. Nem tudtam, hogy Peti mivel idegesítette fel Botondot, de már engem is érdekelt. Némán álltam, és néztem őket.
– Mellette álltam, amikor te elmentél! Itt voltam, amikor miattad sírt! Elhiszem, hogy kedvel, hogy még mindig szerelmes beléd, de ha megbántod, lenyúzom a bőröd!
Botondot, mintha leforrázták volna! Szomorúan nézett Petire, akinek sikerült bevinni egy mély ütést. Sajnáltam, de Petinek igaza volt! Ő volt mellettem, amikor a szerelem miatt hullajtottam könnyeket, amikor a szívem megszakadt annyira hiányzott Botond. Jólesett, hogy az öcsém kiállt mellettem, de nem értettem őt. Nem viselkedett így soha! Kedvelte Botondot, ezt tudtam, ezért is álltam értetlenül az előttem zajló események előtt.
– Nem lenne jobb a békesség? – kérdeztem meg ridegen, amire mind a ketten rám emelték a tekintetüket. – Annak idején kedveltétek egymást, nem?
– Most is kedvelem az öcséd, de ez az ajándék kiakasztott!
– Legyen már az én gondom, hogy mit fogadok el, és mit nem! – léptem melléjük, és csaptam az asztalra. – Majd én elrendezem ezt az öcsémmel! Te meg! – fordultam Petihez, aki behúzta a nyakát. – Nem kell ilyen szarokat venni nekem! Kösz, hogy gondoltál a nemi életemre, de ha nagyon kanos leszek, felkeresek egy férfiprostit!
Dühösen vágtattam el mellettük. Felvettem a kabátom, és kérdőn néztem Botondra, aki megdöbbenve nézett rám. Elmosolyodtam, és széttártam a karom.
– Indulunk? Éhes vagyok!
Botond jött, és már majdnem kint voltunk, amikor Peti a vállára tette a kezét. Megálltunk, és kíváncsian néztünk rá. Ő ránézett Botondra, és gúnyos mosolyt eresztett el.
– Megtennéd, hogy figyelsz rá? – kérdezte Peti kicsit sem kedvesen. – Előd most nem önmaga! Nem szeretném, ha sírva jönne haza!
– Mikor nem figyeltem én rá, áruld már el nekem?
Kezdett bennem felmenni a pumpa! Nagyon untam már, hogy ezek ketten nem képesek békében meglenni egymással! Remegni kezdtem az indulattól, amely belülről kezdett el marni! Ereimben a vér felforrt, hirtelen kedvem támadt lekeverni mindkettőnek egyet, de türtőztettem magam!
– Már egyszer megbántottad! Nem szeretném, ha megint megtörténne!
– Befejeznétek? – kérdeztem meg negédesen, elhúzott szájjal. – Ha nem akarjátok, hogy mindkettőtöket kitegyem, jobb lesz, ha befogjátok! Mióta Botond megjött, ti marjátok egymást! Befejezitek, vagy beszállok, és mind a ketten sírva mentek a picsába! Már annak a gumi vacaknak a fasza is tele van az acsarkodásotokkal! Botonddal, mi elmegyünk a randira! Te meg, drága öcsém, hogy kiengedd a gőzt, ülj a nekem vett ajándékod farkára! Na, szevasz!
Az autóig sem értünk el, már kezdtem megnyugodni. A lépcsőn lefelé haladva a csend ólomként telepedett ránk, amit Botond a kocsi mellett állva tört meg. Azt hittem, elhagyom a hajam, amikor megkérdezte:
– Te tényleg elmennél prostihoz, hogy dughass?
Pislogtam párat, hogy realizáljam a feltett kérdést, előbb járt a szám, mintsem átgondolhattam volna a választ:
– Simán! Az legalább nem beszél hülyeségeket! Csak megdugom, és kész!