Melody szemszöge

Már napok óta várok az ablakon kifelé nézve de semmi, még mindig nem jöttek vissza a szüleim már napok óta távol voltak a háború miatt és lassan nem bírom ezt a várakozást. Majd hirtelen meg láttam valamit közeledni a távolban, ekkor gyorsan a társalgóba mentem ahol nagymamám volt.

-Melody csillagom, mi történt? -Kérdezte.

-Anyu és apu vissza jöttek. -Válaszoltam mire nagyim szemei ki kerekedtek, majd indultunk el a város főkapujához.

És igazam is lett, tényleg a négy faj szövetségének seregét láttam az ablakomból, a sereg élén Amelia néni volt mellette pedig Zelgadiss bácsi volt, mögöttük Axel bácsi valamint anyu és apu ő mögöttük pedig a sereg. Mikor meg láttam szüleimet egyből futni kezdtem feléjük, ekkor ők is ugyan ezt tették mikor engem láttak meg, le térdeltek a földre én meg karjaikba vettem magam és öleltem meg őket.

-Anyu, apu. -Fakadtam sírva az örömtől hogy újra láthatom az szüleimet.

-Megjöttünk, Melody. -Mondták egyszerre, öleltek szorosan ekkor éreztem hogy anyu remeg, rá néztem és láttam hogy ő is sírt.

-Anyu, miért sírsz? -Kérdeztem.

-Azért mert örülök, örülök annak hogy újra láthatlak téged kincsem. -Ölelt magához még jobban mintha nem akarna el ereszteni soha többé.

-Nagyon hiányoztatok. -Bújtam anyuhoz.

-Te is nekünk Melody. -Ölelt át engem és anyut apu.

Miután el váltunk egy mástól apu fel kapott a karjaiba és úgy mentünk átt a főkapun majd indultunk meg a palota felé, ahogy mentünk hozzá bújtam apuhoz közben anyu a fejemet simogatta majd ezek után önkéntelenül el nyomot az álom.

Lina szemszöge

Melody békésen szuszogott apja karjaiban ahogy mentünk a palota felé mert úgy döntöttünk Danival hogy inkább ki hadtyúk a győzelmi partit és inkább Melodyval fogjuk tölteni az időt, olyan jó hogy végre újra együtt vagyunk nagyon hiányzott már Melody és nem bírtam volna azzal a tudattal meghalni hogy magára hagyom őt, azt egyszerűen nem bírtam volna.

-Most már minden rendben kincsem, anyu és apu most már mindig veled lesz történjék bármi.

Gondoltam magamban miközben az alvó Melodyt néztem, közben meg érkeztünk a palotához és be is mentünk majd egyenesen a szobánk felé vettük az irányt bent Dani le fektette Melodyt az ágyunkra félre tettük a fegyvereket és be feküdtünk mi is lányunk mellé átkarolva őt, egy ideig még néztük ahogy a mi kis angyalkánk alszik majd mi is álomra hajtottuk fejünket.

Más nap mikor fel keltünk Danival Melody még mindig köztünk szuszogott, el sem tudom képzelni mi lesz ha ez az apróság egyszer felnő. Ekkor Melody is felébredt és ránk mosolygót ezzel mutatva hogy örül hogy végre újra vele vagyunk, erre persze mi is el mosolyogtunk Danival és miután ki keltünk az ágyból mentünk is reggelizni mikor az étkezőbe értünk már mindenki óta várt minket.

-Lina kisasszony SzD úr, remek híreim vannak. -Jött oda hozzánk nagy lelkesen Amelia.

-Mi lenne az? -Kérdezte Dani.

-Az hogy a négy faj szövetsége mostantól végleges. -Válaszolta Amelia.

-Ez tényleg remek hír, végre teljes lesz a béke és harmónia. -Mondtam.

-Igen, és végre nem kell több gond miatt aggódni sem. -Szólalt meg Axel aki úgy látszik készül valahova.

-Te meg hova mész? -Kérdezte Filia.

-Megyek világot látni és új életet kezdeni ebben a világban, nos talán egy nap még látjuk egymást ég veletek. -Fordítót hátat és ment le, ki tudja talán egyszer tényleg újra látni fogjuk őt.