Lina szemszöge

1 hónappal később

Éppen a palota tanács termében voltunk és egy terven dolgoztunk hogyan támadjuk meg Ursula erődjét, ugyan is már egy hónap telt el hogy meg alapult a négy faj szövetsége és ez alatt Ursula egy erődöt emelt fel magának Sylphiel szülő városában Sairaagban. Ezt az információt Axel legjobb kém démonjai szerezték meg nekünk de azt is mondták hogy támadásra is készül, bár melyik fél teszi meg az első lépést amint találkozik az ellenséggel onnantól ki tör a háború így hát úgy döntöttünk hogy mi támadunk először, mi után meg lett a terv Melodyt Bernadettre bíztam és meg kértem hogy vigyázzon rá. Ahogy mentünk a főkapuhoz egyre inkább csak egy dolgon járt az eszem, a félelmen hogy soha többé nem láthatom a lányomat, nem lehetek melle mikor kell és nem láthatom őt fel nőni.

-Félek, nagyon nagyon félek, ha csak bele gondolok hogy soha többé nem láthatom az egyetlen kicsi lányomat már a gondolattól meg tudna hasadni a szívem, nem bírnám ki ha úgy halnék meg hogy nem látom a lányomat fel nőni.

Gondoltam magamban és éreztem hogy meg indulnak szemeimből a könnyek, ekkor valaki le törölte a könnyeimet oda néztem és Danival találtam szembe magam.

-Dani, én nagyon félek hogy többé nem láthatjuk Melodyt. -Vallottam be neki.

-Hidd el meg értem mit érzel, de most erősnek kell lennünk és meg nyerni ezt a háborút, és ne félj ha ennek vége újra látni fogjuk Melodyt. -Biztatott férjem, én rá bólintottam és el mosolyodtam, igaza van ha ennek vége újra együtt lehetünk mint az előtt.

Közben meg érkeztünk a főkapuhoz ahogy a négy faj szövetségének hadserege várt minket, Amelia előre állt hogy el kezdje az indulás előtti beszédét.

-NÉGY FAJ SZÖVETSÉGE, EL ÉRKEZETT AZ IDŐ HOGY MEG INDÍTSUK A TÁMADÁST URSULA ELLEN EZZEL MEG TÉVE AZ ELSŐ LÉPÉST A BÉKE FELÉ, HARCOLJATOK TELJES ERŐTÖKKEL ÉS AZ IGAZSÁG NEVÉBEN ARASSUNK TELJES ÉS DIADALMAS GYŐZELMET A GONOSZ BOSZORKÁNY FELET, AZ IGAZSÁG NEVÉBEN ELŐRE A GYŐZELEMÉRT!!!!! -Fejezte be Amelia mire nagy éljenzés hangzott fel és meg indultunk Sairaag felé.

Már fél úton voltunk mikor szembe találtuk magunkat Ursula seregével ani nem másokból állt mint élőhalottakból, amint meg láttuk őket Amelia azonnal ki adta a támadás parancsot és rohamoztuk meg a zombikat. Nem volt könnyű el bánni velük még a Pusztítás kardjával meg a Teremtés kaszájával sem, igaz a mi oldalunkon is vannak sérültek de nem halt meg senki de nem pihenhettünk ezért tovább mentünk. Ahogy haladtunk egyre több és több seregnyi élőholttal találkoztunk és győztünk le, közel vagyunk más Sairaaghoz majd egy idő után már meg is pillantottuk Ursula erődjét ahogy ott tornyosul a város közepén ahol régen a város szent fája állt és Fibrizo temploma is.

-Az lesz az, az Ursula erődje. -Állapította meg Axel.

-Igen, de ez úttal végleg végzünk vele. -Mondta Dani.

-Figyelem itt verünk éjszakára tábort és reggel indítjuk meg a támadást az erőd ellen, addig mindenki pihenje ki magát. -Szólalt fel Amelia és el kezdte mindenki fel állítani a sátrát.

-Én majd őrt állok éjszaka ne hogy meg támadjanak. -Mondta Dani mire Amelia bólintott egyet. Nehéz szívvel de én is el mentem aludni remélve hogy holnap véget vethetünk ennek, be másztam a sátramba és le feküdtem le csuktam szemeim és nagy nehezen el aludtam.

SzD szemszöge

Az éjszaka eddig csendes volt és nem támadtak meg, egyszer csak éreztem hogy valaki hátulról közelit meg fordultam és Axel jött felém és állt meg mellettem.

-Mi van nem tudsz aludni, vagy a démonok legfőbb urának nem is kell? -Viccelődtem velem.

-Ha ha ha nagyon vicces SzD, nagyon vicces. -Mondta.

-De viccet félre téve, aggaszt valami?

-Nem csak arra gondoltam hogy mi lesz ha Ursula meghal és vége lesz a háborúnak.

-Ezt hogy érted?

-Azon gondolkodtam hogy itt maradok ebben a világban és új életet kezdek.

-És itt is fel húzol egy erődöt vagy mi?

-Dehogyis, mondtam teljesen új életet kezdek ha már a régit nem kaphatom vissza többé.

-Értem.

-Irigyellek téged SzD.

-Hm?

-Van egy szép feleséged és egy lányotok, nekem meg nincs családom mert Ursula miatt el vesztek az emlékeim és megöltem őket. -Szorította ökölbe a kezeit.

-Hidd el meg fogod őket bosszulni ha el jön az ideje.

-Igen igazad van, SzD.

-Igen?

-Nem fogom hagyni hogy veled is meg történjen az ami velem annak idején.

-Köszönöm, barátom.

-Én köszönöm hogy eszembe juttattál mindent mikor a kardba zártál.

Még beszélgettünk ott pár órát majd Axel is el ment aludni hogy valamennyit tudjon pihenni, én meg tovább őrködtem és figyeltem.

-Ursula te átkozót banya, reménykedj hogy nem találunk meg, mert ha még is akkor azt nem éled túl az biztos.

Gondoltam magamban, majd Xellos bukkant fel.

-Innen át veszem az őrséget, te meny és pihen le. -Mondta.

-Oké de légy résen. -Mondtam, ő bólintott én meg be mentem a sátorba ahol Lina már rég aludt, le feküdtem mellé óvatosan átkaroltam hogy ne ébresszem fel majd le csukva szemeimet én is álomba merültem.