Sakura szemszögéből:

Miután Ren meg kérdezte hogy mi van a dobozban azzonal ki nyitottam és végül is csak egy cetli volt benne de...nem az utca volt rajta ahol apa lakik hanem teljesen más..

-Ren hát én komolyan mondom ha hazaértünk én kiugrok az ablakon...-mondtam már egy kicsit indulatosan hogy lehetek ekkora balfasz...

-miért?mit ír?-kérdezte olyan aranyos....khm..akarom mondani kíváncsi...na jó kit akarok becsapni szerintem még a szomszéd néni is tudja hogy szerelmes vagyok belé....

Sóhajtottam egy nagyot majd elmondtam hogy az van rá írva hogy menjek vissza anya szobájába és menjek a tiltott lyukhoz...na igen itt Ren nagyon vicces fejet vágott...nevettem rajta egy sort majd el magyaráztam neki hogy amikor kicsi voltam akkor nekem nagy volt a fantáziám és hogy van egy lyuk anya szobájában a falon ahova mindig azt mondtam hogy ott lakik a bölcs bagoly...nem tudom honnan jött...sok hülyeséget képzeltem..

-nos akkor most haza menjünk?vagy esetleg elmenjünk a cukrászdába?-kérdezte ren

-hhmm szerintem menjünk a cukrászdába utána meg ráérünk haza menni...már nem olyan fontos...a mai nap úgy se megyek már el oda...meg félek hogy mit fognak reagálni... rám és a helyzetre.-mondtam egy kicsikét szomorkásabban a kelleténél,mert Ren egyből elkezdett aggódni.

-biztos vagyok benne hogy alig várja az apud hogy újra találkozzon veled.....és tudod...bármi van én úgy is ott leszek veled...meg...ki ne akarna veled lenni biztos amint meglátnak azzonal szeretni fognak.-próbált mosolyt csalni az arcomra...ami nagyon aranyos volt tőle....komolyan én minden egyes nappal egyre jobban beleszeretek.....na jó inkább abba hagyom még a végén hülyének néz...

Ezek után beültünk a cukrászdába és ettünk két sütit.....na jó,lehet hogy volt az több is de nem baj... amúgy is azt mondják hogy a csokitól boldogabbak leszünk az meg amúgy is rám fér... miután befejeztük az evést megittunk egy-egy banános shaket és elindultunk haza.

Otthon próbáltam bele nyúlni a lyuk aljába de nem igazán sikerült szóval úgy voltam vele hogy majd másnap reggel megpróbálom valamivel.

Ezek után gyorsan meg vacsoráztunk és elmentünk aludni....de most már úgy döntöttünk hogy úgy is sokat aludtunk együtt akkor mostantól együtt alszunk szóval...mivel az én ágyam kicsi ezért gyors át költöztünk anya szobájába és együtt aludtunk el.

Az álom vége fele~

-nos még mielőtt mindenki elfelejti szólnom kell nektek arról hogy..-próbáltam szólni nekik hogy még mindig nem tudom hogy hol laknak de ekkor hirtelen felkeltem.

Nagyon rosszul esett hogy nem tudtam elmondani nekik így nagy valószínűséggel nem fogok találkozni velük újra.... bár az is lehet hogy csak álmodtam és megőrültem....de ahoz meg túl élethű volt még anya is ott volt....szerintem hagyom az egészet ha igaz volt akkor jó ha nem akkor meg nem érdekel...

Csendben felkeltem Ren mellől és elmentem elvégezni a reggeli rutinom.

Éppen a reggelit csináltam volna amikor bele néztem a hűtőbe és.... láss csodát...semmi nem volt benne teljesen üres volt....semmi kedvem boltba menni de ezek szerint kénytelen vagyok.

Elmentem megint átöltözni és írtam egy cetlit rennek hogy elmentem a boltba 5perc és jövök.

Miközben mentem a boltba azon gondolkoztam hogy mióta anya itthagyott mi Rennel olyanok vagyunk mint a házas párok...vagy legalább is mintha már járnánk...de most komolyan enyhe sokk-ként ért a felismerés remélem azért nem vette még észre...akkor nagyon sokat kéne magyarázkodnom... bár ki tudja lehet hogy ugyan az az érzésünk...na jó ezt még én se hittem el.... biztos hogy csak aggódik hisz nem érdemlem meg hogy szeressen.

Időközben megérkeztem a boltba majd be vásároltam de nem fogjátok elhinni kivel találkoztam.... még én se hittem el hogy mindig velem ilyen a sors....persze hogy az iker testvéremmel.

Mint ketten lefagyva álltunk a pénztárnál és csak néztük egymást...nem tudom mennyi idő telt el de végül minden bátorságomat össze szedve megszólaltam pont egyszerre vele...

-szia-mondtuk egyszerre félénken na jó ez nagyon fura..pont mint az álmunkban.

-ezek szerint tényleg ugyan azt álmodtuk...ha lehet azt álomnak mondani-szólaltam meg

-igen először azt hittem hogy csak valami hülyeség de ezek szerint igaz.- mosolyodott el kicsit

-nos igen anya nagyon sok furcsaságra képes mostanság....-kuncogtam egy kicsit ami nagyon meglepett eddig mindig ha anyára gondoltam a sírás kerülgetett.

-egyébként sietsz?Átjöhetnél hozzánk reggelire.-kérdeztem

-hát szerintem apa már vár otthon és biztos ő is éhes szóval szerintem ebédre tudnék csak átmenni...

-nembaj akkor majd ebédre gyertek át hozzánk ap...-itt megakadtak most mondjam azt hogy apával?...nem lenne egy kicsit fura?..hisz én valójában még soha nem beszéltem vele és még is előtte milyen lenne már az.

-nyugodtan mondhatod apára azt hogy apa..hisz a te apád is és végül is mi testvérek vagyunk szóval egy az anyánk és az apánk...akkor is ha nem ismerjük őket-mosolygott biztatóan...komolyan jól esett tőle és igaza van.

-egyébként majd ebédre akkor át megyünk apával...de csak ha tényleg nem zavarunk.

-ti hol zavarnátok... már amúgy is nagyon sokszor akartam veletek találkozni amióta ugye tudom hogy van egy testvérem... kár hogy anya már nincs itt....meg egyébként azért kérdeztem mert szeretném hogy átgyertek ha zavarnátok nem kérdeztem volna -mondtam kicsit szomorkás mosollyal.

Ezek után még gyorsan megbeszéltük hogy hova kell jönniük majd elindultunk haza...amikor haza értem gyors elmeséltem rennek reggeli közben hogy mi történt és neki álltam megfőzni az ebédet addig Ren össze takarított és néha néha besegített nekem.... utána elmentünk át öltözni és pont hogy készen lettünk amikor is csengettek...

Nos szerintem ennyi elég is lenne egyenlőre a következő részt nem ígérem hogy ugyan ilyen hosszú lesz de az biztos hogy már egy kevés meg van belőle 😁 remélem azért húzom az idegeiteket ezzel a befejezéssel és tényleg köszönöm azoknak akik még olvassák (ha egyáltalán van ilyen ember).... egyébként tényleg sokat segítene ha hagynátok nyomot magatok után és lenne valamilyen visza jelzésem mert mostanság nagyon töprengek azon hogy törlöm az összes könyvem 😅