[írói megjegyzés : sziasztok megpróbálok valami rendszert teremteni de nem ígérek semmit...valamint meglepetés 😊😂kaptatok egy új szereplő szemszöget vagy mi a szöszt😅]

Shizuka szemszögéből(sakura iker testvére):

-szia apa-köszöntem egyetlen szülőmnek amikor a nappaliba értem.Azért kiváncsi lennék hogy miért nincs anyám de akárhányszor kérdezem apát mindig eltereli a témát vagy azt mondja hogy még nem akarja elmondani.
-szia kislányom milyen volt a suli?történt valami érdekes?-kérdezte de mivel nem akarom hogy aggódjon ezért mindig ugyan az a válaszom..

-nem.nem történt semmi..de van még egy 5-ösöm matekból-mondtam egy enyhe mosollyal az arcomon.
-örülök hogy ilyen okos kislányom van hogy mégcsak tanulnod se kell de mindenből 5-ös vagy.-kuncogott magában.Mindig jókat szórakozik ezen hisz nem hiszi el hogy így van.
-hidd el nálam jobban senki nem örül hogy nem kell órákig tanulnom mert mindent megjegyzek órán.-mosolyogva sóhajtottam majd elindultam felfele.A lépcsőröl még le szóltam hogy majd szóljon ha kész a vacsora.

Mikor felértem átöltöztem itthoniba összefogtam hosszú barna hajam majd leültem megcsinálni a házim örülök hogy csak ezzel kell nyűglődnöm amikor haza érek mert nem igazán kell tanulnom hisz elég ha a tanárral külön beszélgetést kezdeményezek....bár emiatt nagyon sokat szekálnak az osztályban.....de most na a tanár is megmondta ha valamit nem értünk akkor szóljunk...ezért nem rám kell haragudni hanem egyszerűen ki kéne nyitniuk a szájukat és elmondani a tanárnak.....bárcsak kevésbé törődnék az emberek érzéseivel és én is megtudnám nekik mondani a véleményem de világéletemben egyszer mondtam ki a véleményem másnak még kicsiként és esküszöm ott süllyedtem el bűntudat miatt...nagyon magamra tudom venni a legapróbb dolgot is bár ezt soha nem mutatom ki....tudom hogy milyen a mai nemzedék...tudom hogy csak ellenem fordítanák a gyengéimet és tudom hogy mindenki meghalna az unalomtól ha nem zaklathatná a másikat..de hiába mondom azt magamnak hogy megértem meg hogy az ilyenek nem érdemlik meg a figyelmem egyszerűen valahogy soha nem tudom megállni azt hogy ne mondjam meg nekik hogy ne legyenek ilyenek mert ezzel csak kárt okoznak másban...így is szerintem mindenkinek megvan a saját baja a magán életében..ma is például azért csúfoltak a többiek mert én odafigyeltem arra amit a tanár mondott és nem engedtem hogy az osztály kijavítson.Gondolkodásomból apám hangja zökkentett ki..

-Kicsim biztos hogy minden rendben?-kérdezte mögülem aminek hatására én biztos vagyok abban hogy LEGALÁBB a plafonig ugrottam annyira megijedtem.

-Úristen te hogy kerültél a szobámba?Mikor jöttél be?-kérdeztem és nagyon igyekeztem stabilizálni a légzésem...ami még szerintem sokáig nem fog sikerülni.

-Már vagy hatszor szóltam az ajtódból hogy kész a vacsora...meghát nem válaszoltál és kiváncsi voltam mit csinálsz...de látom valamin nagyon gondolkozol hogy még az ajtó nyitódásra sem eszméltél fel pedig ez az ajtó úgy nyikorog mint a kripta ajtó még a holtak is felébrednek.

-Bocsi apa csak nagyon elmerültem abban hogy....hogy volt ez a matek egyenlet az órán.-próbáltam nagy nehezen meggyőzni egy kis mosollyal..még jó hogy nem ismer senki, ilyen estekben jól jön.

-oké akkor még azt gyorsban fejezdbe és gyere le enni még mielött kihűl.-fordult hátra és már ment is volna ki amikor gyors utána mentem hisz úgy is rá ér még a házi én meg már éhes vagyok.

Gyorsan meg vacsoráztunk befejeztem a házi írását megcsináltam még gyorsban a házidolgozatot majd elmentem elintézni az esti rutinom majd már aludtam is.

(Shizuka álma) :

Egy gyönyörű szép helyen ébredtem...egy tónál körülötte egy erdő és a telihold fénye pont úgy esett a tóra hogy annak varázslatos tükörképét láttam..éppen elindultam volna megcsodálni amikor három igen ismerős személyt pillantottam meg...

Apát és.........Anyát...mellette meg a kiköpött másom állt egy két kisebb különbséggel.

-ti mit kerestek itt és te ki vagy?-kérdeztük egyszerre a lánnyal...na jó ez kicsit sem volt bizar nem hogy még úgy nézünk ki de még ugyan arra is gondolunk...fura van egy olyan érzésem ehhez hozzá kellesz szoknom.

Időközben a két felnőtt egy másra nézett és nagyot sóhajtott...mire készülhetnek?..

-nos Shizuka ő itt az édes anyád.-mondta apa

-Sakura ő itt az apád...és ti iker testvérek vagytok...-mondta anya (ha egyáltalán nevezhetem így azok után hogy nem is ismerem).

-Nos most megfoglak lehet titeket lepni de én ezt már tudtam és kerestelek titeket-szólalt meg ezek szerint a testvérem sakura...nehéz lesz megszokni hogy apám kivűl van más is nekem..nem éppen számítottam erre.

-tudom kincsem és azt is tudom hogy nagyon rossz volt neked feldolgozni a halálom...bár erről igazán nem én tehetek...-mit mondott??............halálom akkor már meg se ismerhetem az anyám?

-istenem nők figyelhetnétek a környezetetekre is hát nem látjátok hogy mi is itt állunk és shizuka nem ért semmit sem az egészből?-szólt rájuk apa bár nekem hiába játsza meg magát tudom hogy őt is sokként érte az hogy a nő akit szeretett már halott...

nagyot sóhajtott mindenki.

-tudom shizuka hogy nem értesz semmit de mindjárt meg magyarázom...

-anya majd én elmondom-vágott közbe a testvérem..szerintem ezzel igen sok terhet levett most anyánk válláról.

-nos hol kezdjem...hhmmmm...kezdjük ott hogy anyánk és apánk közös megegyezésen úgy döntöttek hogy szétválasztanak minket így van az hogy te apával én meg anyával nőttem fel.

Majd szép sorban elmondott mindent onnantól kezdve hogy milyen volt a gyerekkora egészen odáig hogy az anyja elvállalt egy munkát külföldön és sokat utazott és még könnyekkel küszködve azt is hogy mi történt amikor meghallotta hogy az anyja meghalt..

Miután egy kicsit megnyugodott elmeséltem neki hogy nekem milyen nehéz a suli (amit apám csak kikerekedett szemekkel nézett)és még azt is elmeséltem hogy nekünk milyen volt apával a gyerekkorom..

A végén már nagyon jól éreztük magunkat és azt kívántuk bárcsak soha se érne vége ennek az együtt töltött időnek bár tudtam egyszer úgy is elkellesz menniük...

-nos még mielőtt mindenki elfelejti szólnom kell nektek arról hogy..-próbálta befejezni mondatát testvérem de....

..ekkor az ébresztőmre keltem fel ami tudatta velem hogy az egészet csak álmodtam úgy látszik soha nem fogom megélni azt hogy megismerjem az anyám és hogy boldog legyek végre valahára igazából.

nos ennyi is lenne ez a rész tudom nagyon rég volt és eskü igyekszem de hát nagyon sok minden történt iskola kezdés után velem és nem igazán van időm arra hogy fellépjek a wattpadra....amit amúgy nagyon sajnálok és eskü próbálok valamit ki találni hogy hosszabb részek szülessenek és kevesebb időn belül csak még le kell arról szoknom hogy halasztom a dolgokat..nos köszönöm szépen azoknak akik még mindig olvassák ezt a történetet és várják hogy legyenek részek (bár be kell valljam nagyon elkapkodott lett az utóbbi pár rész(onnantól kezdve hogy meghal sakura anyja)) na mindegy azért nagyon szépen köszöm hogy még velem vagytok ezek után is legalább ti itt vagytok nekem...  :)  ....egyébként lenne itt még valami kérnék minden olvasómat hogy holnapra lépjen fel abba könyvembe a melyikbe a random dolgokat is kirakom mert szeretnék valamiről egy kisebb megbeszélést veletek tartani a holnapi nap folyamán szerintem olyan késő délután már fent is lesz a rész ami érint titeket nos akkor holnap várlak tieteket sziasztok :)