Sakura szemszögéből:

Gyorsan ajtót nyitottam és be invitáltam őket.

-sziasztok-mondtuk egyszerre Rennel..ami még nem fordult elő de tiszta aranyos volt.

-sziasztok köszi hogy meghívtál minket ebédre -mondta tesóm.

-én örülök hogy eljöttetek.

-jó újra együtt tudni a családot már csak anyátok hiányzik-mondtam apa egy keserű mosollyal.

-hát igen még csak Rent se tudtam be mutatni neki...

-tényleg örülök hogy megismerhetem önöket sakura....egyik barátja vagyok.-mondta egy kissé több idő után...egy percre még el is hittem....bár....még nincs veszve a remény lehet hogy azért habozott mert még nem vallotunk egymásnak szerelmet és még hivatalosan nem járunk igen biztos ezért...nem hagyom hogy elvegye ez a kedvem..hisz most ismerem meg apámat.

Le ültünk az asztalhoz és elkezdtünk beszélgetni az elején nagyon visszafogott volt a hangulat de utána egészen felszabadultunk...

-na hát ez isteni volt, köszönjük..-mondtam apa...de fura.....biztos hogy nem fogom megszokni egy hamar.

Elvittem a tányérokat az asztalról a mosogatóba az újdonsült testvéremmel és közösen elmosogadtunk.Közben rengeteget beszéltünk és sok mindent meg tudtam róluk.

Nos kedves olvasóim szeretnék vissza jelzéseket ki mit képzel el a végére veletek szeretném befejezni és lezárni.... amíg nem kapok egy jó kis befejezést amire mások is azt mondják ez jó addig itt hagyom a könyvet.....tudom nem fair hogy veletek csináltatom meg de ha már ennyi sok bajt okoztam a befejezés az legyen amit ti is szívesen olvasnátok🙂