-Megpróbálom!-jelentettem ki, mire Katya(az edzőm)azonnal felkapta a fejét, elmosolyodott, és biccentett.
Tudta, hogy mire értem. Újra megpróbálom a tripla axelt, és újra megpróbálom a Grand Prix-et. Nem ülhetek itt, ölbe tett kézzel, amikor végre megint van esélyem bekerülni a versenybe, ami gyermek korom óta hatalmas álmom volt, és amin annyiszor voltam második vagy harmadik helyezett(és volt amikor helyezést sem értem el),hogy már meg sem tudnám számolni. Éppen itt az ideje, hogy végre nyerjek. És ebben már csak egy valami akadályoz meg. A tripla axel.
Elszántan léptem a jégre, majd a pálya közepére siklottam. Kifújtam az eddig benn tartott levegőt, ellazítottam az izmaimat, és lehunytam a szemeim.
Elindultam, és körbe siklottam a pályán, majd ismét megközelítettem a jég közepét, ám ezúttal nem álltam meg.
Kikapcsoltam az agyam, nem gondolkodtam, csak cselekedtem. Ismét lehunytam a szemeim, és ellendültem. A korcsolyám talpa elvált a jégtől, én pedig a levegőbe emelkedtem. Ösztönösen pördültem volna meg a levegőben, ám hirtelen beugrott a fél évvel ezelőtti esemény.... Láttam a szemeim előtt, ahogy elvágódok a földön, aztán nem kelek föl. Ahogy az emberek bíztatnak, majd az egész fújolásba megy át.
Mire észbe kaptam, ismét a jég felé zuhantam. Gyorsan kinyújtottam a lábaimat,így szerencsére nem vágódtam el, és állva maradtam, de a félelem teljesen a hatalmába kerített...
Ziháltam, a tenyereim izzadni kezdtek, én pedig csalódottan néztem Katya felé.
Szomorúan rám mosolygott, nekem pedig könnyek gyűltek a szemembe. Elbuktam. Ismét elbuktam azt az átkozott tripla axelt. Pedig azelőtt nem jelentett problémát. Hiszen már 20 éve a jégen voltam!
-Megpróbálod még egyszer?-kérdezte Katya, mikor mellé értem.
-Nem.-ráztam meg a fejem csalódottan.-Nem megy! Sajnálom!-motyogtam lehajtott fejjel, és letöröltem pár könnycseppet az arcomról.
Ismét elkapott az a mérhetetlen nagy csalódás, ami a versenyen is. Ez nem történhet meg velem! Ilyen nincs! Én tökéletesen tudtam mined egyes lépést! Én megnyertem volna!
-Semmi baj, Natalie, ne vedd magadra. Természetes, hogy bizonytalan vagy, de ne aggódj, biztosan sikerülni fog! Csak nem szabad erőltetni. -próbált nyugtatni, mire én egy keserű mosolyt villantottam rá.
Biztos voltam benne, hogy soha többé nem tudom teljesíteni azt az átkozott tripla axelt félelem nélkül. És ha félek.... akkor soha nem lesz tökéletes.
-Figyelj, Natalie. Tudom, hogy azt gondolod, hogy ez már a vég, de higgy nekem, nem az. Még van 2 éved, mielőtt el kell gondolkodnod a visszavonuláson. És az alatt a 2 év alatt, esküszöm neked, hogy meg nyered a Grand Prix-et !- szorította meg a kezem Katya. -De most gyakorlásra fel! Hiszen még programod sincs, és indulni akarsz azon a versenyen!
-De a tripla axel.....- motyogtam.
-Azt ki hagyjuk belőle! Igaz, hogy elég sok pontot ér, de ha helyette beteszünk egy kombinált ugrást, akkor a pontok ugyan úgy meglesznek, és van esélyed a nyereségre!
-Rendben.-biccentettem.-Kezdjük! Előszöris: téma. Idén valami komolyabbal szeretnék megpróbálkozni, és hagyni az olyan témákat, mint a csalódás vagy az elhagyott szerető. Idén az én témám : A Jég Iránti Szerelem.
-Nem rossz. Ehhez valami lassú, vagy egy pörgősebb zenét képzeltél el?-kérdezte.
-Lassú számot szeretnék. Valami olyan zenét, ami kifejti, hogy mit jelent nekem ez az egész. Valamit, ami magával ragad, ami nem enged el. -magyaráztam.
-Értem. Akkor próbáljunk meg összehozni valamit.
Katya is felvette a korcsolyáját és csatlakozott hozzám a pályán.
-Szerintem az elején legyenek csak forgások, és mondjuk....egy dupla flip. Sokkal több pontot ér, ha a végére hagyod az olyan ugrásokat, mint a dupla lutz vagy a tripla salchow. A kombináció meg lehetne.... egy tripla lutz, tripla salchow és egy tripla loop egyveleg. A te szerencse számod úgyis a hármas.-magyarázta.
-Ez jó lesz! És befejezhetném mondjuk egy tripla rittberger-el. -bólintottam.
Körülbelül 2 óra folyamatos gyakorlás és szervezkedés után végre késznek mondhattam a szabad programom,és zenét is sikerült kerítenünk hozzá. Már csak a rövid programot kellett összeállítani, de arra nem volt időnk, ugyanis már jócskán besötétedett.
-Na én mára megyek! Holnap találkozunk!-köszönt Katya.-Szeretnéd, hogy haza vigyelek?
-Nem, köszönöm. Ma gyalog megyek haza, ugyanis még szeretnék egy picit gyakorolni. De azért köszönöm.-mosolyogtam a nőre.
-Ahogy gondolod, de ne maradj túl sokáig!-dorgált meg.-Szia, Natalie!
-Szia, Katya!-köszöntem el tőle.
Megtámaszkodtam a pálya szélén levő korlátban, és megvártam, amíg Katya elhagyja az épületet, majd ismét a jégre léptem.
Tudtam, hogyha nem próbálom meg, akkor nem is fog menni a tripla axel, ám féltem is tőle. Eldöntöttem, hogy még egyszer megpróbálom, ám ha nem sikerül, soha többet nem próbálkozom meg vele. Fejben kiszámoltam, hogy körülbelül mekkora sebességet kell felvennem ahoz, hogy elég nagy lendületem legyen, majd elindultam. A pálya széléről kezdtem, és lassan, egyre gyorsulva haladtam a közepe felé. Végül felvettem egy nagyjából megfelelő tempót, és elrugaszkodtam....volna a földről, mikor leblokkoltam. Lelassultam és végül megálltam. Nem sikerült, én pedig feladtam.
A cuccaimat bepakoltam a táskámba és elhagytam az edző pályát. Az utcán felemelt fejjel vonultam végig, nem mutattam, hogy bármi problémám lenne, ám mikor beléptem a házamba megtörtem. Utálok sírni, ám aznap már a második alkalom volt, hogy könnyek áztatták az arcomat. Ismét maga alá gyűrt a szomorúság hatalmas démona, én pedig úgy dönöttem : megalázkodom előtte.
Terészetesen az almomat nem szándékoztam feladni, és eldöntöttem, hogy még keményebben fogok edzeni, mint eddig... De a tripla axelt soha többet nem kísérlem meg. 

Sziasztook! ^^ Itt is van a következő rész ! Remélem tetszik, jó szórakozást! :3