Miután mindenki megbizonyosodott arról, hogy Alma már nem fog többször elájulni, a lányok Hanka és Lenke kivételével visszaültek a helyükre. Mindenki az előbb történteken gondolkodott. Irónikusnak tartották, hogy lényegében mindannyian ugyanoda lyukadtak ki. Roni hirtelen felbukkanása pedig mégjobban megspékelte fordulatokkal az események folyását. Apropó Roni, Lenke észbe kapott, és úgy gondolta ideje a bátyját rendesen is bemutatni barátnőinek.

-Szóval lányok, mint már tudjátok ő itt a bátyám, Áron vagyis Roni.

-Az egyetlen és megismételhetetlen-mosolygott nagyképűen az említett férfi. Mire a lányok egységes szemforgatással válaszoltak, Hanka pedig természetesén ezt sem hagyhatta szó nélkül:

-Na ja, ekkora egóval megáldott embert sem találunk minden sarkon.-mondta karbatett kezekkel és flegma félmosollyal az arcán.

-Én inkább egészséges önbizalomnak nevezném. A dobjátékomtól pedig még te is elvoltál ájulva, te magad mondtad. Mi tagadás, szerined is fantasztikus vagyok-incselkedett tovább Roni.

Miközben a lány már vette a levegőt a következő beszólásához, Lenke közbevágott

-Jó elég, ezt majd egymásközt lerendezitek, lépjünk tovább. Ti már ismeritek egymást, -mutatott a két civakodóra- de szeretném ha a többiek is bemutatkoznának.

Nina erre fel is állt, és gyorsan kezett fogott Ronival, közben pedig bemutatkozott

-Szia, Sarkadi Nikolett, de a Ninát jobban szeretem.-mondta mosolyogva.

-Várjunk csak, olyan ismerős vagy te nekem... -szólt a férfi- Nem te vagy véletlenül Örs barátnője?

Mire a lány mégnagyobb mosollyal bólogatott, közben pedig visszaült, és beleivott a jegeskávéjába.

-Hát, akkor örülök hogy megismerhetlek-mondta a fiú, majd a Lenke mellett ülő lányra nézett- Te pedig Alma vagy ugye?

A lány már készült volna felállni ülőhelyéről, mikor Roni gyorsan oda lepett és finoman visszaültette. A hirtelen érintés miatt a lányon valami furcsa, bizsergető érzés kerítette hatalmába, ám a férfi szavai visszaterelték a valóságba.

-Maradj csak ülve, még a végén megint elterülsz itt nekem. Veress Áron-nyújtotta a kezét mosolyogva

-Fahéjas Alma, örülök hogy találkoztunk. Ja és ezer bocs az előbbiékért.-mondta, miközben próbált nem elpirulni. A kézfogást hamar lerendezte, a fiú pedig eközben Alma tekintetébe mélyesztette a szemét. Alma nagyon is igéző tekintetébe. Már kezdett mindkettejük számára kínossá válni a pillanat, mikor Roni telefonja megcsörrent.

Gyorsan lerendezte a beszélgetést, majd a lányokhoz fordult

-Örvendek a találkozásnak lányok, de mennem kell, a srácok próbálni akarnak. -már majdnem elindult mire húga utána kiállított

-Roni várj! Nem mehetünk veleeed?-nyújtotta el szándékosan a szót, majd kiskutya szemekkel a bátyjára, aki szokásosan nem tudott neki ellenállni. Kiskorukban Lenke sokszor eljátszotta ezt, mivel imádott a bátyja közelében lenni. Roni pedig mindennél jobban szerette a kishúgát, úgyhogy szóba sem jöhetett volna hogy nemet mond.

-Argh, jó, felőlem jöhettek, de semmi ájuldozás meg ilyenek-mire mind az öten felnevettek.

A férfi elindult az autója felé, a lányok pedig követték. Közben a tanulmányaikról beszélgettek, mert kiderült hogy Roni is egyetemre jár, és villamosmérnöknek tanul, annak ellenére hogy a heggesztésben is jeleskedett. Körülbelül negyedórás séta után odaértek az autóhoz, mindenki gyorsan bepattant a kocsiba. Lenke Roni mellé előre, Hanka, Nina és Alma pedig hátraült. A kis csapat a stúdió felé vette az irányt, miközben a rádióban felcsendült a Füst és Lábdob című szám a  Tankcsapdától. Mivel mindegyikük ismerte a számot, hangos énekléssel kezdték meg a 20 perces utat.

Hamarosan oda is értek a stúdióhoz, be is mentek az épületbe. Danival már a bejáratnál összefutottak, gyorsan be is mutatkozott Ninának és Almának. Beértek a stúdió termébe, ahol aztán mindenki meglepődött a jövevényeken. Örs gyorsan odalépett Nina mellé, és megszólalt

-Öhm, micsoda kellemes meglepetés szívem-majd nyomott egy puszit az arcára. Bence pedig lefagyott egy pillanatra

-Szívem? Uu te vagy Nina? Már sokat hallottunk rólad. Lényegében csak rólad hallunk igazából ha Örs megszólal-nevetett a férfi, Soma pedig hangosan felnevetett, majd mindketten odaléptek és bemutatkoztak és köszöntek Hankának és Lenkének is. Majd Soma észre vette Almát.

-És a pici barna kicsoda? Roni, nem mondtad hogy neked is lett barátnőd.

-Uh, ne-nem, ő nem a barátnőm-hadarta gyorsan Roni- Alma Lenke egyik barátja.

Soma udvariasan kezet nyújtott, közben pedig elismételte a nevét, ám a lány nem reagált, lesápadt és elájult. Újra. Már kitudja hányadszorra. Soma, a kezét még mindig a levegőben tartva bámulta Almát, miközben a többiek próbálták felkelteni, ami egész gyorsan sikerült is.

-Soma, mondtam hogy heti egyszeri fürdés nem elég-mondta nevetve Dani, mire Soma csak a szemeit forgatta, de közben mosoly bujkált szája szegletében.

Alma is bemutatkozott mindenkinek, meglepte hogy milyen kedvesek a srácok élőben. Nagyjából megint rendbe jött, a srácok pedig nekikezdtek próbálni.

A próba után, egy szakadt kanapén, és persze a földön ülve, az egész társaság Ronit várta, aki pár perce, valami ennivalóért ment ki.

Nem is kellett sokáig éhezniük, hisz a fiú már vissza is ért, kezében csoki szeletekkel, és egy-egy gyümölccsel.

Amint kiosztotta, mindenki csendben majszolni kezdte. Nina és Örs, egymás mellett ültek a kanapén, a fiú másik oldalán pedig Alma foglalt helyet. A földön Dani, és Soma ültek, Brucki az íróasztal előtti széken, Lenke és Hanka pedig egy fotelen osztoztak.

- Te mit eszel Roni? - kérdezte hirtelen Örs, miközben óvatosan elmosolyodott.

- Almát. - kapta a választ, mire az emlétett lány, csodálkozva nézett rá.

- Almát - ismételte meg, immár felmutatva a kezében tartott gyümölcsöt.

Egy egyöntetű ,,jah, tényleg" választ kapott a többiektől, mire Alma is a saját csokijára koncentrált. Legalább három másodpercig.

Roni ugyanis, miután rájött, hogy csak egy kényelmes hely maradt a szobában, levágta magát, a négyszemélyes kanapé egyetlen üresen maradt részére, ami egészen véletlenül pont Alma mellett volt.

A lány úgy érezte, a dobos talán túl közel ült le hozzá, így megfordult a fejében, hogy odébb csúszik Örs felé. Örs felé, aki mellett pedig ott ül a barátnője. A francba.

Végül ügy döntött, inkább eszi tovább a Mars szeletet, amit köztudott, hogy nem lehet szépen enni. A nagy melegben meg pláne. Csoda, hogy nem folyt szét a kezében a csokoládé.

Pár perc kínos csend után, amíg mindenki tömte a fejét, elkezdtek feltápázkodni. Alma a kuka felé vette az irányt, így belépett a konyhának csúfolt helyiségbe.

- Alma. - szólt neki valaki a háta mögül, mire megpördült a tengelye körül.

Roni vigyorogva lépett közelebb hozzá, mire a lány lesütötte a szemét. A fiú, ezt talán észre sem véve, óvatosan megfogta Alma állát, és letörölte róla a karamella foltot.

A lány zavartan motyogott egy ,, köszi" féleséget, majd iszkolt is vissza a nappaliba.

- Na tessék. - szólt Hanka, amint meglátta a vörös fejű lányt. - Egy percig nem látjuk őket, és persze, hogy történik valami. - nevette el magát, Ronira, és Almára célozva. A társaság többi tagja is sokat sejtető pillantásokat vetett a párosra, mire azok visszaültek a helyükre, és mindenre néztek csak egymásra nem. Roni például a roppant érdekes, fehérre meszelt mennyezettel szemezett, míg Alma a hajvégeit vizsgálgatta. Kínos csend ülepedett a szobára, a legyek sem mertek zümmögni. Örs törte meg végül a hallgatást, egy posztot kezdett el olvasni. A poszt egy bizonyos Dal névre keresztelt műsor beharangozója volt.

-Mekkora poén lenne ha elmennénk. Szerintetek mit szólnának a zsűriben egy ilyen zenekarra?-nevetett Örs, és mindenki vele együtt kuncogott a szürreális feltevésen, és mégszürreálisabb szituációkat kreáltak arról, hogy vajon meddig jutnának a műsorban. Aztán elengedték a témát, és mindenki elindult hazafelé. Érdekes napot tudhattak a hátuk mögött.

~~~~~~~~~~~~~~~~~
By: Succa13 & LexaSzabo