Lara hamar megelégelte, hogy minél többet mesélnek neki a szigetről és az ott töltött időről, annál több kérdése van. Az elhangzottak nagyrészt egyeztek azzal, amiket a vázlataiban olvasott, de voltak különbségek. Valószínűleg ezek abból adódtak, hogy kinek a szemszögéből hallja vagy olvassa azokat.

Nem csak Adam beszélt. Néhányszor a többiek is közbeszóltak. Az hamar egyértelművé vált, mennyire megviselő nekik erről beszélni. Igyekezett felmérni a társaságot, figyelte az arckifejezésüket, a szóhasználatukat, a hanglejtésüket: egyszóval mindent, ami akár már egy keveset is elárulhatott róluk.

Hirtelen nem látott mást, csak kilenc válaszra vágyó fiatalt, akik össze vannak zavarodva, ijedtek és szomorúak. És együtt tudott velük érezni. Segíteni akart nekik.

De hogyan?

-Nekem egyébként van egy elméletem, amit a többiek folyton lehurrognak.

Angus szólalt meg. Egy ideje már csendesen ült, a szemét most is lesütötte, vélhetően félt a reakcióktól.

-Angus, szerintem most nem ez a lényeg - Carter hangja kedves volt, és kezét együttérzően a fiú vállára tette. - Talán most az kellene legyen az egyes számú feladatunk, hogy segítsünk Larának felidézni a Szigetet.

Lara egy pillanatra elgondolkozott. Már eleget hallott a feladatokról ahhoz, hogy elkezdje érdekelni, ki és miért is küldte őket oda. Vagy éppenséggel ahhoz, hogy biztos legyen benne: ezzel nem jut egyről a kettőre.

-Én szívesen meghallgatnám - mondta végül. Mindenki kérdőn tekintett rá. - Úgy értem, már elmondtátok, hányan voltunk, milyen feladataink voltak, miket kellett tennünk a túlélésért, és nem térnek vissza az emlékeim. Olyan ez nekem, mint egy érdekes könyv, amiről meséltek nekem, de még nem jutottunk el a megoldáshoz. Sőt, néha olyan érzésem van, mintha tőlem várnátok a megoldást. Úgyhogy szívesen meghallgatnék minden ötletet, hátha azok legalább segítenek felidézni valamit.

Néhány másodpercnyi néma csend követte Lara mondandóját, már épp azon kezdett el gondolkozni, hogy talán valami rosszat szólt, mikor Dexter végre reagált.

-Beszéltünk neked a barátaid és bajtársaid haláláról, egy pszichopatáról, aki olyan dolgokat csináltatott velünk, amit ha tényleg egy könyvben olvasnék, el sem hinném, hogy létezhet. Ezeket úgy kell feldolgoznod, hogy még csak egy emlékképed sincsen. És Te mégis szeretnél még ennél is többet hallani?

A fiú kérdőn nézett rá, és különös módon Lara mégis most először érezte magát úgy, mintha nem egy űrlény lenne, akiről a körülötte levők nem hiszik el, hogy létezik. A válasza egyszerű volt, és meglepően könnyen jött.

-Igen.

-Akkor Angus, Tiéd a terep.

-Azt már mind tisztáztuk, hogy nem tudjuk, mikor és hol voltunk. És mindannyian kómában voltunk különböző ideig. Ha jól számoltam ezekben az időszakokban a metszet egy fél évig tartott, így akkor történhetett. Viszont a kórházból semmiképpen nem jöhettünk el fizikai formánkban...

Lara kezdte érteni, mire akar kilyukadni a fiú, és a folytatás hamarabb csúszott ki a száján, minthogy végig tudta volna gondolni, mit is mond.

-Így gondolod, hogy valójában nem is voltunk a Szigeten?

Angus szeme felcsillant. Ez az egy mondat jobban felvillanyozta, mint illett volna.

-Pontosan! És véleményem szerint a Sziget sem létezik. Olvastam korábban néhány tanulmányt arról, hogyan lehet az embereket egy virtuális valóságba helyezni anélkül, hogy egy centit is mozdulniuk kellene a fizikai valóságunkban. Persze csak elméleti szinten, de ez nem olyan, mint az általunk ismert VR. Nem kell szemüveg vagy konzolok. Az egész mentális szinten zajlik, de mégis ezerszer valóságosabb, mint a most használt technikák.

Sofija a szemét forgatta. Természetesen.

-Ebben túl sok a találgatás és a Star Wars szintű technika. Ráadásul az a fél év sem biztos, csak azt tudjuk, hogy akkor egyszerre voltunk kómában.

Lara nem törődött vele.

-És ezeket a tanulmányokat meg tudod mutatni nekünk? - kérdezte reménykedve.

-Nem. Semmit nem találok online. Mintha az egész eltűnt volna. Mintha nem is léteztek volna.

-Vagy egyszerűen csak tényleg nem léteztek - javította ki Lowan. Lara nem értette ezt az ellenségeskedést. Őket talán nem érdekli, mi lehet ez az egész? Angus nem zavartatta magát, csak folytatta.

-Nyilván vannak ilyen cikkek vagy elméletek, de amikről én beszélek, amik tökéletesen illettek a helyzetünkre, azok felszívódtak.

Lara mostanra már tudta, mi lesz az aznap esti programja. Utána kell járnia ennek az elméletnek. Ha nem is valószerű, valamivel legalább kapaszkodhat a valós világba.

Aztán eszébe jutott a levél, amit kapott. Annyira belemerültek a többiek emlékeibe, hogy az teljesen kiment a fejéből. Elővette a táskájából, és kiterítette maga előtt a papírlapokat, hogy a többiek is lássák. Többen élesen beszívták a levegőt. Nem erre a reakcióra számított. Sejtette, hogy majd meglepődnek, de ijedtségre nem számított.

-Az egész... most mindent újrakezdünk? - kérdezte Carter fojtott hangon.

-Ti láttátok már ezeket a lapokat? - kérdezte Lara, miközben a többieket fürkészte. Dexter és Adam rögtön felkaptak egy-egy lapot, és olvasni kezdték, a többiek pedig lefagyva meredtek a papírkupacra. - Mik ezek?

-A naplód - felelte Sofija. Larával forogni kezdett a világ. Tehát tényleg az övé, tényleg ő készítette, úgy, hogy még csak nem is tudott róla. A többiek pedig igen. - Ezt a Szigeten írogattad, mindent mániákusan feljegyeztél, amit csak tudtál. Kik vagyunk, honnan jöttünk, mit csináltunk. És úgy vigyáztál rá, mintha valami kincs lenne, ezért gondoltam, hogy naplót írtál - vonta meg a vállát.

Larát hirtelen hatalmába kerítette egy olyan érzés, mintha a lelkének egy darabkáját dobta volna a többiek elé, de gyorsan igyekezett ezt el is hessegetni. Elvégre eddig ötlete sem volt róla, mi lehet ez. Butaság lenne ezek után kisajátítania, és elrejtenie azok elől az emberek elől, akiktől a segítséget várja.

-Ezeket honnan szerezted? - nézett rá hitetlenkedve Adam.

-A portán adta le nekem valaki egy levéllel együtt. Először nem tudtam, mi ez, de nagyon ismerősnek tűnt. Itt a levél is, elolvashatjátok, de engem csak megrémített, semmi mást nem tudtam meg belőle, csak azt, hogy valamit Veletek kell átélnem.

-Akkor tényleg újrakezdődik - sóhajtott egy nagyot Carter. Már nem volt sem bizonytalan, sem rémült a hangja, sokkal inkább lemondó. Mintha lemondott volna valamiről, amit épphogy visszakapott.

-Azt hiszem, ezt neked kellene hazavinned, talán segíthet, ha átfutod őket - nyújtotta felé Dexter a lapot, amit addig olvasott. - Már későre jár, és egyébként is elég információt kaptál talán egy egész hétre is. Lehet, hogy jobb, ha most hagyunk.

Adam folytatta.

-Furcsának tűnhet ez az egész, nekünk is az, de nagyon fontos, hogy ezt senkivel se beszéld meg, jó?

Lara bizonytalanul bólintott, majd összeszedte a lapokat, és elbúcsúzott a többiektől. Másnapra újabb találkozót beszéltek meg, aztán mindenki indult a maga útjára.

***

Lara aznap este ismét a Szigettel álmodott, de ezúttal egyszer sem riadt fel. Ezúttal tudta, kikkel van.