Ha eddig nem lett volna elég izgalomban része, Lara napja csak ekkor kezdett érdekessé válni.

Zúgott a feje, régóta nem érezte már így magát. A Baleset után sokáig küzdött ezzel az érzéssel, belülről emésztette, mintha lenne előtte egy fontos dolog, ami mindent megváltoztat, de nem látja, mert szemellenző van rajta. Pszichológus, levelek, napló, rémálmok. És kezdett javulni. Legalábbis a folyamatos fejfájás lassan elmúlt. És most úgy tűnik, mégsem. Kétszeres, sőt háromszoros erővel rohamozta meg, mint eddig bármikor.

Alig tudott figyelni Emesére és Lillára, hiába próbálkozott. Carter csalódott arca lebegett előtte, és nem tudott koncentrálni a fejében rohangáló végtelennek tűnő katyvasztól. A lányok nem piszkálták emiatt, tiszteletben tartották, hogy nem akar róla beszélni. Igyekeztek elterelni a figyelmét, de egy idő után erről is lemondtak.

Még két órája volt, de egyiken sem igazán remekelt, a jegyzetei tele voltak értelmetlen - vagy legalábbis annak tűnő - mondatokkal, szinte semmit nem fogott fel abból, amit a tanárok mondtak. Az első óra utáni szünetben kapott egy üzenetet Esztertől. Az állt benne, hogy levelet kapott, amit a Hallgatói Önkormányzat irodájába adott be a portás. Csak a neve állt rajta, semmi egyéb.

A második, és egyben utolsó óráján húsz perc elteltével tudta, hogy nem lesz semmivel előrébb, ha továbbra is megpróbál odafigyelni, így inkább kikapta a táskájából a borítékot. Egy rövid ideig bontatlanul forgatta, de nem látott rajta semmi érdekeset. Nagy boríték volt, így is meg tudta mondani, hogy több papírlap is van benne. Kibontotta.

Ahogy gondolta, egy rakás papírlap volt benne, a legfelső rögtön egy levél, amit neki szántak. Gépelt levél volt, méghozzá írógéppel. Mielőtt elolvasta, rápillantott a többi lapra is, de ijedtében majdnem elejtette az egész köteget. A lapokon jegyzetek voltak, ceruzával írt nevek, számok, néhány rajz, és rövidebb fogalmazások. Kétség kívül az ő írása.

Semmit nem ismert fel belőle, így visszatért a levélhez, hátha abból megtudhat valamit.

Kedves Lara!

Tudom, hogy nem emlékszel rám, és most még ezeket a jegyzeteket sem értheted, de ha még lenne kétséged efelől, tényleg Te készítetted őket. Egytől egyig. A többiek nem hazudtak neked, nem áll érdekükben, ahogy neked sem. Arra kérlek, légy velük őszinte!

Most még nehéz lehet elhinni ezt, de megbízhatsz bennük, szerény véleményem szerint jobban, mint bárki másban. Sok mindenen mentetek keresztül együtt, és legalább ugyanennyi kaland vár rátok ezek után is. Így ne tartsatok vissza egymás elől semmit, a Ti érdeketek, hogy minél előbb képbe kerülj mindennel, mert a csapatnak vezetőre van szüksége.

Most még hagyok neked egy kis időt, hogy emlékezz, de nemsokára megkapjátok az első nyomot. A kaland folytatódik.

Üdvözlettel, egy régi, jó barát

Ui.: Csak a tisztánlátás végett, bár ha jól sejtem, erre már Te magad is rájöttél: ezt a levelet és a jegyzeteket kilenc bajtársadon kívül senki nem láthatja. Ha ez mégis megtörténik, az büntetést von maga után.

Lara egyre nehezebben vette a levegőt. Fogalma sem volt, mi történik, és ez miért vele történik. Borzasztóan megrémítette a levél. És ami még ennél is jobban megijesztette, az az volt, hogy ez a rémület nem volt idegen számára.

***

Az utolsó óra után senkitől nem köszönt el, úgy rohant ki a parkba, ahol korábban találkoztak. Végigolvasta a jegyzeteket. Néhány úgy tűnt, mintha már olvasta volna, de mégsem teljesen. Mint amikor nagyon régen olvastál egy könyvet, és újraolvasod, de néhány fejezet olyan, mintha most olvasnád először. Csak Larának az összkép is hiányzott.

Óra alatt kapott egy SMS-t Cartertől, amiben azt írta a lány, hogy a többiek is csatlakoznának, ha nem probléma. A levél után úgy tűnt, ez a leghelyesebb. Lara nem örült, sőt rettegett, de így kellett lennie.

Már messziről látta a csapatot, akik először észre sem vették, olyan elmélyülten beszélgettek egymással. Petra volt az első, aki felfigyelt rá, lepisszegte a többieket, mire mindenki elhallgatott, és Larát figyelte. Valamivel lassabban és bizonytalanabb léptekkel, de tovább haladt feléjük. A kínos csend hosszú másodpercekig nyomasztotta a társaságot, mire Lara megtörte azt.

-Azt hiszem, lenne néhány dolog, amiről beszélnünk kellene. De mielőtt elkezdjük, szeretném tisztázni, hogy nem emlékszem, de azt tudom, hogy mire nem emlékszem, bármennyire is őrülten hangzik ez. És van pár dolog, amit azt hiszem látnotok kell. Cserébe viszont azt kérem, hogy ti is beszéljetek nekem arról, hogy kik vagytok. Valójában.

Nem szeretném arra pazarolni a szavakat, hogy részletesen ismertessem veletek, mennyire kellemetlen is volt a következő néhány másodperc, szívesebben bíznám a képzeletetekre. Nézzük meg inkább, mire jutottak a szigetlakók, ha szabad még őket így hívnom.

-Kezdhetnénk azzal, hogy elmondod, mi az, amit tudsz? Úgy könnyebb lenne - legyintett Sofija.

És Lara elkezdett beszélni. Mesélt a többieknek arról, hogy balesetet szenvedett és kómába esett, aztán arról, hogy mi fogadta, mikor olyan hosszú idő után felébredt. Fura volt szinte teljesen ismeretleneknek látszólag a semmiből felhozni a témát, de úgy érezte, hogy itt kezdődik a történet. Az amnézia, a rémálmok, a levelek, és most ez a sok vázlat.

Elmondta nekik, hogy nincsenek emlékei, de régebben, nem sokkal azután, hogy felkelt, leveleket kezdett írni kitalált embereknek, és ezek azok az emberek, akik Carter szerint ott voltak abban a táborban. Elmondta, hogy kezdetben nem tudta, honnan jöttek ezek a nevek, aznap viszont a birtokába került valami, amiből kezdi sejteni.

-Viszont mielőtt folytatom, szeretném, ha ti is elmondanátok, kik vagytok. Tudom, hogy nektek is kellemetlen ez az egész, de itt vagyok veletek szemben nulla emlékkel egy olyan dologról, amit még nem értek, és olyan érzésem van, hogy ennek az ellenkezőjét várjátok tőlem, holott nem én tehetek róla.

-Már megint itt vagyunk, visszatartasz előlünk valamit...

-Sofija! - szólt rá a lányra Dexter. Kicsit megemelte a hangját, ami Larát éppúgy megrémítette, mint amennyire Sofiját zavarba hozta. - Bocsánat. Nem gondolod, hogy Lara elvárhatja tőlünk, hogy mi is segítsünk? Nem tudja, mi történik, nem tudja, kik vagyunk. Nem várhatod el tőle, hogy rögtön a kezébe vegye az irányítást.

Az irányítást... Újabb szó, ami csak még több bizonytalanságot szült Lara fejében. Elgondolkozott azon, hogy vajon korábban is hasonló dinamikája lehetett-e a beszélgetéseiknek. Ha voltak egyáltalán korábbi beszélgetéseik.

De hiszen ott vannak a jegyzetei. Azok szerint volt. Amennyit azokból kihámozott, Sofijával és Dexterrel is többször meggyűlt a baja. Akkor Dexter mégis miért segít most neki? Úgy döntött, ezt legalább még néhány percig megtartja magának.

-Valaki akkor beavatna? - kérdezte végül.

-Igen, ne haragudj - kezdte Adam. - Szóval mi már ismertük egymást korábbról. Nem tudjuk, hogy mikor történt ez az egész, csak találgatni tudunk. De mi már mindannyian találkoztunk egyszer, csak még arra nem jöttünk rá, hogy hol és hogyan. És nem csak tízen voltunk, hanem kétszer ennyien.