A következő kritikát Cats_Cover_Art A Gyilkos Pillangó című könyvére írtuk!

Először is, megjegyeznénk, hogy a könyv érdekes koncepcióra épült, azonban rengeteg hibát véltünk benne felfedezni. A helyesírást fontosabbnak tartottuk, mint a történetvezetést, ezért úgy gondoltuk, hogy ezzel kezdjük.

Komoly hiba volt ebben a rengeteg helyesírási hiba, amely kellemetlenné tette számunkra az olvasást. Az j és az ly használata sürgős fejlesztésre szorul. Segély j-vel volt írva, de rengeteg ilyen hibát véltünk felfedezni. Érdemes lenne jobban utánanézni, mert a jós ly-al volt leírva. Ezt mielőbb javítani kéne, ellenőrizni az ilyen szavakat, és mindegyik helyesírásának utánanézni, hogy élvezhetőbb legyen az igényesebb olvasók számára is.

A véletlenszerű rövid-hosszú ékezetek is nagyon zavarónak bizonyultak számunkra, például "elindúltam" elindultam helyett, de legtöbbször a rövid vagy hosszú i-vel volt a legtöbb probléma. Rengeteg hibát véltünk felfedezni, ezért ezt is hangsúlyozzuk, hogy rengeteg utánanézés. A rész feltöltésekor, ha ez számítógépen keresztül történik, akkor érdemes lehet bekapcsolni a google chrome-ba épített helyesírás-ellenőrző funkciót is, ami hibákkal, de kiszűri az ilyeneket, de ajánlott az MTA oldalán található különböző, helyesírás ellenőrzésére használatos lehetőségeket is letesztelni, mivel nagyon sokat tud segíteni ezen a téren.

A rossz külön és egybe leírt szavak is ebbe a kategóriába tartoztak. A "bár ki" kifejezés, hogy egy példát említsünk, de itt is tömérdek volt. A fejezet sürgős és tüzetes átnézésre szorulna, ugyanis hemzseg a helyesírási hibáktól, nem győzzük hangsúlyozni, mennyire. 

A sok hiba a megkettőzött mássalhangzóknál, például "adtól" "elődte" attól és előtte helyett. Ez is gyakran előforduló hiba, amely nagy általánosságban gondot szokott okozni az embereknek. Továbbá az általános elgépelések, helyesírási hibák is felbukkantak benne, de teljes mértékben értelmetlen mondatok is előfordultak. A névelők (az, a, egy) is rosszul jelentek meg sok helyen.

A párbeszédek végén található pont olyan volt, mint a mesékben, hol volt, hol nem volt. Gyakorlatilag a "mondta xy", "kérdezte xy" típusú mondatoknál nem szabad kitenni magába a beszéd részébe a pontot, mivel ezek önmagukban nem értelmesek, vagyis a semmiből nem mondanánk ezeket egy mindennapi párbeszédben. A párbeszédekben a gondolatjel használata szükséges, amely a középső: - – —. Ezeket az Alt+0150 Numpadon beírt kóddal érhetjük el.

A szóismétlésekből a "család" szót emelnénk ki, ami temérdek alkalommal felbukkant benne. De ugyanilyen hibákra is szükséges lenne kellő figyelmet fordítani. A mondatokban sokszor variálódott a jelen, múlt és jövő idő is, habár egyáltalán nem utaltak arra az időre.

Az életkorokat és egyéb adatokat, legyen az bármilyen szám, általában betűvel írjuk ki, kivéve, ha nagyobb összegekről van szó, amelyeket bonyolult leírni vagy dátumoknál használjuk. Ez nem kötelező, azonban nagyon is ajánlott, mert így elegáns és igényes is.

Felhívjuk a figyelmet a sok mondatvégi írásjelre, például a három felkiáltó- vagy kérdőjel, de a csupa nagybetűvel írt mondatok is jelenést tettek a könyvben. Ezeket jobb hanyagolni, általában a narratíva adja meg ezeknek a hangulatát, de így csak amatőrnek látszanak és túlságosan soknak. 

A legtöbb hibát a vesszőhasználat jelentette. Rengeteg indokolatlan, kósza vessző, amelyekre egyáltalán nem volt szükség, vagy ahol éppenséggel az lett volna, ott nem láttunk. Ennek is utána kéne nézni, esetleg egy bétával egyeztetni, akivel át kell venni a vesszőket, nem egyszerűen dolgoztatni, mivel az egyik félnek sem jár különösebb előnnyel. Tehát az "és", "vagy", "hogy" és egyebek előtti vesszőhasználatnak mindenképp szükséges utánanézni.

De a temérdek helyesírási hibán kívül komoly történetvezetési problémák is voltak. Először a váltakozó életkor. Főszereplőnk egyszer tizennyolcnak, máskor tizenhatnak vallja magát. Tehát a konzisztencia nincs meg benne. Ahogyan az erejénél sem, amelyről helyenként tud, máskor meglepődik rajta, míg később tudatosan irányítja. Ebbe is érdemes lenne valami szabályt tenni, ahogy az a fantasy történeteknél lenni szokott, ugyanis így teljes összevisszaság van.

Fontos megjegyeznünk, hogy a karakterek egyáltalán nem élethűek. A főszereplő egy pszichopata, a szüleiben a változás teljesen hirtelen módon állt be. Mindig van valami a háttérben, az emberek nem hirtelen megváltoznak, erőszakosak lesznek, alkoholisták, hanem a környezet hatásai miatt történik meg mindez. 

Miután a főszereplő húga meghalt, szimplán elásta a kertben, majd utána hiába állította, hogy ő gyászol, egyáltalán nem érződött rajta. Elterelte a figyelmét a saját ereje, a munka, a kocsilopás, ez nem így működik, a gyász nem ilyen. A lány meg sem siratta rendesen a testvérét, ha igazán szerette volna, akkor semmi nem terelhette volna el a figyelmét arról, hogy meghalt. De itt bármi jobb elfoglaltságnak bizonyult neki. Repül, izzik a szeme, ezért tükörben nézegeti magát, érzelmek nélkül kocsit lop, ott is hagyja az apját. Tehát semmi realisztikus karaktervonás nincs bennük, nem valóságosak, nincsen motivációjuk igazából, semmi. Tekintve, hogy a lány ölni akar, aminek születése óta a részének kellett volna lennie, de nem jelezte előre semmi. 

Tehát rengeteget kell dolgozni az érzelmek leírásán, megnézni a gyász szakaszait, mert lehet, hogy először nem sír, ugyanis az agya nem képes feldolgozni, ami egy-két hétig simán eltarthat, tehát ez is egy opció. De ilyenkor automatikusan tesz mindent, nem érez körülbelül semmit, vagy hosszú időkön át mered maga elé. De lehet, hogy sír, vagy nem tud, mert túl nagy ahhoz a fájdalom, de nem érződött rajta az, hogy őt érdekelte volna ez bármennyire is. Ilyenkor bele kell gondolni, hogy mi mit éreznénk egy ilyen esetben, vagy filmeket nézni, ahol karakterek reagáltak egy másik halálára. Mert ez így nem fog működni. Lekicsinyli a valóság fájdalmát, szerintem bármilyen gyászoló személyt felzaklatna az egyértelmű pszichopata vonásaival.

A történet nagyon csapong, a csaj folyamatosan elterelődik, még a parketta is jobban érdekli, mint a tulajdon húga, aki nemrég halt meg. Továbbá az is baj, hogy az apját korábban sem szerette. Ez így nem elfogadható. Az emberek szeretik az agresszív szülőket is, hiába olyanok, mindig éreznek még valamit irántuk, ezért maradnak általában olyan sokáig a hatásuk alatt. Az, hogy az apja a saját anyját is meg akarta ölni, egyszerűen baromság, csak ezt tudjuk mondani. nincs olyan, hogy egyszer bekattan, máskor helyrejön, mert ez komoly mentális betegséget jelez elő vagy egyenesen pszichopata viselkedést, amely általában a nem létező, de sokszor megjátszott empátiában fejeződik ki.

Az ilyen emberek úgy tesznek, mintha törődnének, de áttipornak másokon. Nem érdekli őket mások öröme, bánata, dühe, csak a maguk céljai. Olyan döntéseket hoznak, amelyek semmilyen ésszerű ember nem tenne, csupán hajtja őket valami, de nem tudják miért teszik azt, amit. Itt a hölgyeményünk nem tudom, mit keres egy sikátorban egy megerőszakolt, halott tizenkét éves gyerekkel. Ez nem sokszor történik meg, mert először is, a gyerek mit keresne ott, a férfi miért lenne ennyire beindulva folyamatosan, a főszereplőnk meg miért ölne embert mindenféle indíttatás nélkül?

Ráadásul a saját apját és anyját is kegyetlenül kivégezte, habár mi igazán nem tudjuk miért, mert már említettük, hogy az emberek nem változnak meg minden ok nélkül, sőt, azok is, akik akarnak, nem teljesen tudnak, mert az igazi személyiségük egy szelete mindig ott él bennük, hiába nyomják el. 

Tehát nagyon fontos lenne átnézni ezt a könyvet, csak hangsúlyozni tudjuk mennyire, ugyanis hemzseg a hibáktól, elgépelésektől, rossz történetvezetéstől, amely teljes mértékben elrontja az olvasási élményt, ráadásul az alap téma sem jól kitalált. Ide leginkább sokszori átnézés kell, bétázás, eszméletlen mennyiségű tanulás, sok-sok írás és vázlat, mert az óriásit dob a minőségen.

Köszönjük, hogy kritikát kértél!