A következő kritikánkat Destyna201 Moonlight című könyvére írjuk! 

Itt is hasonló meglátásaink voltak, mint az előzőnél, számunkra követhetetlen volt, túl gyors, tele helyesírási hibákkal. Ismét rengeteg karakter volt benne, és az összetett szavakkal is voltak problémák. Mivel ennek a hibái lényegében hasonlítanak az előzőre, sőt teljes mértékben ugyanazok, ezért nem írunk kritikát. Mivel a kritika része az is, hogy tanácsot adjunk, ezért most azt szeretnénk tenni.

A múltkor olvastuk, hogy az írónő írói válsággal küzd, ami nehéz dolog tud lenni. Ilyenkor semmi kedvünk írni, mert úgy érezzünk nincsenek ötleteink, de valójában ennek a fő oka a félelem. Félünk, hogy a könyvünk rossz irányba megy el, vagy rossz lesz a helyesírásunk, nem tudni. De a legegyszerűbb módja a legyőzésének az, hogy írjunk. Bármit, ez kivetül a napunkra, írhatunk naplóba, tárgyakról, időjárásról, állatokról, párbeszédeket, tényleg mindent. 

A lényeg az, hogy írjunk, mert ha nem tesszük, akkor megragadunk azon a szinten, ahol vagyunk. Ha nem hagyjuk, hogy az írói válság hatásai eluralkodjanak rajtunk, akkor sokszor ezt kell tennünk. Írhatunk arról, hogy mit látunk egy képről, egy zene szövegéről, egy sorozatról, egy karakter kinézetéről, a lényeg, hogy csináljunk valamit. Tehát ezt ajánlom az írónőnek is. Mivel észrevettem, hogy kevés a könyvben a leírás, ezért nagyon gyors léptékű, így külön ajánlom a leírás gyakorlását. Ezt megtehetjük fejben is, ha éppen egy padon ücsörgünk, és figyeljük a környezetünket. Ilyenkor jöhetünk rá, hogy mennyi szót nem ismerünk. Tehát írjunk bármit. Ha éppen egy képzeletbeli zöldséget találtunk ki, vagy olyan kihívást teljesítünk, ahol csakis egy-két karaktert használunk, nem számít, mindaddig amíg írunk. Korábban ajánlottam a naplózást, ha az érzéseinket leírjuk, vagy azt, milyen napunk van, az is elég. De mindennap írjunk, ha fejlődni akarunk.

S3verusTobyPiton fiókján vannak írástippek, amelyek pont ezzel kapcsolatosak. Másikon (Fantasyrose4856) írásgyakorlatok találhatók, közülük sok leírás. Tehát legyen fantasy, sci-fi, krimi, bármi, nem számít mindaddig, amíg írunk valamit. Továbbá ajánlott minden egyes nap elindítani egy tíz-húsz perces számlálót, majd elkezdeni írni azt, ami először eszünkbe jut. Ez megtanít minket az időbeosztásra, és az ilyen rövidke történetek igazi inspirációtengernek számítanak. Főleg, mert a limitált mennyiségű idő írásra és gyorsabb gondolkodásra kényszerít minket, ezáltal megszabadulunk a halogatástól. Ez általában kétszáz-hatszáz szót jelent körülbelül egy ilyen megírása.

Tehát logikusan elmondhatjuk, hogy egy órában hat ilyet írhatunk, ami rengeteg, ha egész nap ilyenekkel foglalkozunk. Természetesen nem kell ennyire sokat, de érdemes legalább egyet naponta. Emellett ajánlott ötletelni, bármilyen tárgyat megfigyelni, majd az első ötletünket leírni róla, azokat kevergetni, átgondolni jobbakká. Ha mindig vannak ilyenek, akkor ezekről is írhatunk. Lehet butaságnak tűnik, de talán rövidke történetbe foglalva már nem az. Továbbá érdemes a karaktereinket más helyzetekbe vinni, párbeszédeket írni a stílusukban, esetleg másokat kipróbálni.

Ilyenkor megtehetjük, hogy más műfajban/zsánerben dolgozunk a megszokott helyett. A perspektívákkal is variálhatunk. Ez egy szabad tér, ahol bátran kísérletezhetünk. A rövid történeteket nem feltétlenül szükséges közhírré tenni, hanem megtarthatjuk magunknak is. Ezeken keresztül tökéletesen megfigyelhetjük a fejlődésünket és a hibáinkat. 

Mivel az írónőnek gondja akadt a vesszőkkel, ezért ajánljuk, hogy minden nap nézegesse a jó vesszőhasználatot, gyakoroljon, figyelje meg az általa olvasott könyvekben. Az interneten bőségesen találhatunk példákat, érdemes több forrást is elolvasni, a legtöbb hibát az "és" előtti vesszőkben és a "vagy" előttiekben találtuk. Az és előttinél az a szabály, hogy felsorolás esetén nincs vessző: Gabi megvette a matracokat és a polcokat. De ha állítmány van, akkor külön mondatrészeknek számítanak, az igék szoktak lenni azok: Gabi megvette a matracokat, és felszerelte a polcot. De nem kell, ha: Ettem és ittam Gabival. Egész nap felmostam és takarítottam Gabival. Mivel ezesetben a tevékenység ugyanazzal a személlyel történt, ezért azonos tagmondatba tartoznak. Az, hogy: Ettem, és ittam Gabival. Ez már nem, mivel nem Gabival ettem, tehát nem történt mindkét tevékenység vele. 

A vagy előtti vesszőhasználat. Kell vessző, ha tagmondatokat köt össze: A moziba menjünk, vagy a parton sétáljunk? De nem kell, ha nem: Melyiket vegyem, a zöldet vagy a pirosat? Mivel a zöld és a piros nem számítanak önmagukban külön tagmondatnak, ezért nem kell a vessző. Még néhány példa: Gabi elment matracért vagy polcért. Melyik labdát vetted meg, a nagyot vagy a kicsit? A malomba mentél, vagy kajakozni voltál? Inni indultál, vagy enni akartál? 

Amit észrevettünk még, hogy az összetett szavak helyesírásával van még baj, ehhez érdemes beírni a keresőbe, hogy egybe vagy külön, majd rákeresni az adott szóra. De az olyanoknál, hogy: barna szemű, fehér bőrű, barna hajú, itt nem kell, hogy egybeírjuk. De ha két főnévről van szó, akkor sokszor igen: jégszobor, pecsétgyűrű, vonatsín. 

További hiba, amit már korábban is kiemeltünk az, hogy a mondat végi pontok a párbeszédeknél. Ha olyan van, hogy mondta xy, akkor nem kell a pont, mivel az nem teljes mondat. De kell, ha az van, hogy egy önmagában is értelmes, kerek, egész mondatot írunk utána. A gondolatjel: Alt+ Numpad 0150.

Komoly problémát jelentettek még a szóismétlések. Ezeket a szinonimaszótár és a szókincs bővítése általában kiküszöböli. Érdemes lehet listát vezetni, ahová a nekünk tetsző szavakat írjuk, mivel ezek fogják megadni azt a stílust, amely igazán a miénk lesz. Ha olvasunk, vagy hallunk olyan szavakat, amelyek megtetszenek, érdemes leírnunk őket, majd gyakorolni, legalább tíz mondatban használni. Nézzünk utána a jelentésének, ismételjük el magunkban párszor, soroljunk fel két szinonimát, ha van neki. Az általunk legtöbbször használt szavak szinonimáit is érdemes megkeresni, majd kiírni a nekünk tetszőket. Fontos, hogy egy karakter saját kifejezéseket használ, vannak szavak, amiket többször mond.

Tehát ennyit tudtunk összeírni, amely gyakorlatilag ugyanaz volt, mint az előző részben, csak igyekeztünk egyfajta lehetséges írói rutint felállítani benne, amit nyugodtan lehet követni. Köszönjük a jelentkezést!