Sziasztok! Ennek a résznek semmi köze nincs az eredeti történethez! Ez kizárólag az én kedves kis olvasóim részére lett megalkotva! 

VIGYÁZAT! HOLTBIZTOS NALU FANGÖRCS VESZÉLYE ÁLL FENT! 

(a zene ugyan nem karácsonyi, de szerintem hallgassátok meg, mert nagyon szép, nem tom hányan láttátok a Trónok harcát, de nekem zene szempontjából az egyik nagy kedvencem)

⛸🌨⛸🌨⛸🌨⛸🌨⛸🌨⛸🌨⛸🌨⛸🌨⛸🌨⛸🌨⛸🌨⛸🌨⛸🌨⛸🌨⛸🌨⛸🌨⛸🌨⛸🌨⛸🌨⛸🌨

Lucy p.o.v 

Kinézek az ablakon, amire hangtalanul ráragadnak a lágyan szállingózó hópelyhek. Az órámra pillantok, már négy óra van. Chh, milyen korán esteledik télen. Ebben a pillanatban gyulladnak fel a lámpák az utcán. Halkan felsóhajtok és tovább fürkészem az utcán elhaladó embereket. Egy idős néni becsomagolt ajándékokkal a táskájában. Az arcán mosoly ékeskedik. Biztosan az unokáinak viszi...Látom, ahogy mellette elhalad egy anyuka a kisfiával...A kisfiú boldogan ugrándozik a hóban. Az anyukája meg szemforgatva követi a kis csibészt. 

- Ki kellene menjek... - suttogom magam elé. 

Igen, elmegyek sétálni. Ezt a látványt nem hagyhatom ki. Ha egyedül is karácsonyozom, nekem is kell valami boldogság. Azért nem mentem még ki, mert tegnapelőtt a céh hócsatájában sikeresen megfáztam, úgyhogy napok óta tüsszögök és folyik az orrom. Erza haza parancsolt még mára, hiába erősködtem, hogy már jól vagyok. 

Felpattanok a forró teám mellől és a kabátomért rohanok. Magamra kapom a meleg öltözéket és felhúzom a csizmámat. 

Amikor kilépnék az ajtón, még egyszer végiggondolom, hogy biztosan jó ötlet-e ez. Hát...azt majd meglátjuk. 

Letrappolok a lépcsőn és kilépek a havazásba. Az első hópehely egyenesen az orromra száll, amitől tüsszentenem kell. De mégis hova menjek?

- Anyu! Anyu, menjünk el a karácsonyi vásárba! - kiáltja egy kislány jó hangosan az utca túloldaláról. 

Tényleg! A karácsonyi vásár...ott mindig jó hangulat van, ugye? Elindulok abba az irányba, amerre az ünnepi vásár helyét sejtem. 

Mosolyogva, de mégis kissé bánatosan hallgatom, ahogy a hó ropog a csizmám alatt. Egyedül nem az igazi ünnepelni. Nincs itt senki olyan, akivel megünnepelhetném a karácsonyt. Elhúzom a számat...még Natsu sem merészkedett a közelembe...pedig ő aztán tényleg a tökéletes partner a karácsonyhoz. Most biztosan a céhben nevet a többiekkel...Én meg itt vagyok...egyedül. 

Hirtelen ismerős hangok ütik meg a fülemet. Egy igen feltűnő párocska sétál el mellettem. Gray hangosan nevet...természetesen ruha nélkül. A kezében egy virágcsokorral. Mellette Juvia olvadozik. Boldogan felnevetnek, és észre sem vesznek, amikor elhaladnak mellettem.

Boldogok együtt...Felsóhajtok és érzem, ahogy a gombóc szorítani kezd a torkomban. Nagy nehezen visszafolytom még a lélekzetemet is és tovább haladok. Az egyik közelebbi villanyoszlopnál feltűnik egy ismerős alak. Hanyag testtartással dől neki az oszlopnak és Juviáékra mered. A rózsaszín tincsek még így is kilátszódnak a sapka alól. Natsu...

Nem néz rám, ahogy elsétálok mellette. Ő sem vesz észre. A térdeim megremegnek, a szemeim pedig párásodni kezdenek...

- Lucy...? - hallok magam mögül egy bizonytalan hangot. 

Azonnal megpördülök a tengelyem körül és szembekerülök Natsu kiváncsi szemeivel. Melegség érzése költözik a mellkasomba és a szám boldog mosolyra húzódik. Felismert. Akaratlanul is odarohanok hozzá és szorosan megölelem. 

- Azt hittem, hogy nem veszel észre... - suttogom a mellkasába. 

Egy könnycsepp gördül le az arcomon. A boldogság még mindig átjárja a testemet. 

- Már hogy ne vettelek volna észre, Luce - túr bele a hajamba gyengéden. 

Még egy ideig élvezem az ölelését, de egy pillanatra eltolom magam tőle. 

- Van kedved eljönni velem a karácsonyi vásárba? Állom én az üdítőt...meg-meg az ennivalót is...csak - kezdek bele a dadogásba, de nem tudom befejezni a mondatot, mert Natsu az ajkaimra teszi az ujját.

- Persze, hogy elmegyek veled... - suttogja a fülembe - ...anélkül is elmennék, hogy  állod a kajákat, de így... - röhög fel. 

Durcásan megpöckölöm az arcát, de én is nevetek közben. 

- Gyere Luce, vár az ingyenkajám! - húz maga után még mindig nevetve. 

- Jól van, jól van! - szaladok utána. 

Már egy ideje sétálunk, amikor észreveszem, hogy már szinte megfagyott a kezem. 

- Natsu... - szólítom meg a mellettem haladót, aki erre felém fordul kérdő tekintettel -...fázik a kezem...

Nem kell várjak egy pillanatot sem, Natsu azonnal cselekszik és megfogja a kezemet. A nagy és meleg tenyerében szinte elvesznek az én kis fagyott ujjaim. 

- Amúgy, miért nem jöttél el hozzám? - kérdezem kissé szomorkásan. 

Hallom, ahogy egy nagyot sóhajt és felém fordul. 

- Nem akartalak zavarni...és nem tudtam, hogyan adjam oda neked az ajándékomat - néz mélyen a szemembe. 

- Az ajándékomat? - áll meg bennem az ütő. 

Te jó isten! Én meg még csak nem is vettem neki ajándékot. Elkeseredetten lehajtom a fejemet és szomorúan elfordulok. A forró könnyeim mardossák az arcomat. 

- Naaaa...Luce, mi a baj? - fordít vissza maga felé Natsu és ujjaival letörli a könnyeimet. 

Nagy nehezen a szemeibe nézek. 

- É-én...nem v-vettem...neked...se-semmit... - törik ki belőlem a zokogás. 

Natsu kissé meglepett arccal néz rám. Tudtam...

Most biztos megbántottam...hogy én mekkora egy balfék vagyok! Eleseredetten pasztázom a földre hulló havat. 

- Sajnálom....

- Sajnálom.... - suttogom megtörten. 

- Mit sajnálsz....? - hallom meg Natsu hangját.

Natsu meleg keze lassan felemeli az államat így kelletlenül is a smaragd íriszekbe merülök. Nincs sok időm, ugyanis a következő pillanatban Natsu forró ajkait az enyémekre tapasztja. Meglepődötten, de egyben kissé boldogan fogadom a gesztust. Karjait lassan a derekamra csúsztatja és közelebb von magához. Nem hagy nekem menekülő utat, de nem is akarok elmenekülni előle. 

- Hmm...nekem te vagy a karácsonyi ajándék - suttogja az ajkaimra. 

Egy fáradt mosoly kíséretében még jobban hozzásimulok. Hirtelen az egyik kezével elengedi a derekamat és a zsebébe nyúl. Az ajkaimról csak egy kis idő után szakad le... Kicsit hátrébb tol magától és gyorsan a kezembe csempész valamit. Lepillantok a kezemben tartott holmira és elmosolyodom. Egy rózsaszínű, szív alakú kézmelegítőt tartok az ujjaim között. 

- Boldog karácsonyt, Luce... - mondja vigyorogva. 

- Köszönöm szépen... - ugrom a nyakába - ez nagyon kedves tőled. 

- Juvia segített választani...nekem is van, nézd! - mutatja fel előttem az övét, ami pirosban pompázik.

Elvigyorodom és kézenfogva magam után húzom. Végigszaladunk a havas úton és a többi szerelmespár vigyorogva néz utánunk. Beszaladunk a vásár kapuján és megállunk a hóesésben. Egymásra nézünk és én lábujjhegyre állok és megcsókolom. Boldogon hajol le az ajkaimhoz és magához ölel...

- Hmm, finom a karácsonyi ajándékod, Luce - bókol vigyorogva, mire nekem paprikapiros fejem lesz. 

- Chh...micsoda egy perverz barátom van nekem... - tettetem a sértődöttet. 

- Micsoda egy gyönyörű barátnőm van nekem - mosolyog bele a csókunkba.

A hóesés nem áll el, sőt talán mégjobban hullani kezd... Gyorsan elszaladok és veszek magunknak két forró teát és leülünk az asztalhoz. 

- Mostantól a karácsony a kedvenc ünnepem - kortyol bele boldogan Natsu a teájába. 

- Miért? - kérdezem kipirult arccal. 

- Mert most hívtál először a barátodnak... - néz fel az égre vigyorogva.

Boldog karácsonyt, Natsu és Lucy! 

Sziasztok! Ma egy különlegességgel érkeztem karácsony alkalmából! Ez a fejezet kérlek szépen extra hosszú lett... 1151 szavas. Köszönöm szépen, hogy ennyien szeretitek ezt a könyvet! Tényleg borzasztó boldoggá tesztek vele. Ezáltal is szeretném megköszönni mindezt a kedvességet! (képzeljétek, ilyen kézmelegítőm nekem is van, tegnap kaptam, innen az ötlet) Remélem ha egy kicsit is, de boldogabbá tudtam tenni nektek ezt az ünnepet, habár nincsen fehér karácsony :/

BOLDOG KARÁCSONYT MINDENKINEK! 🎄🎄🎄🎄🎄🎄🎄 

Shiro-chan