A nevem Lucy Dragneel, Jude és Laila Heartfilia lánya vagyok, csillagmágus. A mai nap pedig az életem eddigi legszebb napjának ígérkezik... Elérkezett az idő, hogy befejeződjön a saját történetem...

- Lu-chan, lassan itt az idő! - csapódik ki az ajtó, és viharzik be rajta egy bizonyos kékhajú mágus.

 Meglepetten ébredek fel a gondolataim tengeréből és az idegességtől elhűlt kezekkel húzom el az öltöző függönyének anyagát. Összeszorított ajkakkal fonom össze magam előtt az ujjaimat, miközben barátnőmre nézek. 

- Lu-cha...! - fullad el a harsány hang.

Ahogy Levy csillogó, barna íriszeivel rámpillant, a torkán akad a szó. Tekintetét lassan végigfuttatja a fehér, földig érő ruhán, elidőzve minden egyes apró részleten. Ajkai szép lassan elnyílnak egymástól.

- Mit gondolsz, tetszeni fog neki? - kérdezem folytott hangon a számba harapva.

Pöttöm barátnőm hirtelen feleszmélve, visszacsukja leesett állát és a szemeimbe néz.
Idegesen ráncolom össze a szemöldökömet. Egy csomó időm volt, már hónapok óta erre készülök, de mégsem vagyok magabiztos... Koránt sem... Nem állna jól mégsem? Túl hosszú a szoknya része vagy esetleg túl sok virág van rajta?

- Tökéletes! - vigyorodik el Levy összecsapva kezeit. 

Pár pillanat erejéig fel sem tudom fogni a szavait. Hogy lehetnék tökéletes, amikor én magam nem érzem még késznek...

- Huhh... - sóhajtok fel kissé zaklatottan - Azért az enyhe túlzás....

A lányka izgatottan ugrál körbe, minden irányból megvizsgálva a fátyolos anyagot. Végül hátrébb lép egyet, és elismerően rám kacsint.

Pár pillanatig csak egymásra bámulunk, míg végül megszólal a mágus.

- El fog ájulni az idiótája, amint a szemei elé kerülsz! - neveti el magát Levy.

Én is elmosolyodom, miközben még egyszer, utoljára visszafordulok az ormótlan nagy, fényes tükörhöz. 

Egy hosszú, kiengedett hajú szőkeség pillant vissza rám. A frissen mosott tincsei lágy hullámokban fodrozódnak le egészen a háta közepéig, habkönnyűek, akár a legártalmatlanabb szellő. Az arcát csodaszép virágkoszorú öleli körül, finom keretet adva fejének. Olyan akár egy királynő koronája, káprázatot és gyönyörűséget sugároz magából mindenfelé. Összeillik a menyasszonyi ruha halvány, őszibarack színű anyagával. Lejjebb haladva a visszafogott árnyalatú fátyol lazán omlik le a lány vállairól. Nincs túldíszítve, jószerével semmi csillogó nincs rajta, amely elterelné a figyelmet a csillagmágus gömbölyödő hasáról.

Ösztönösen simítok végig az időközben megnőtt pocakomon. Jóleső borzongás fut végig rajtam, ahogy a babára gondolok. A tűzsárkányölő gyermeke, aki bennem fejlődik... Ez az esküvő is csak a formalitás kedvéért van. Minket már összeköt ez az apró élet... 

- Gyönyörű kisbaba lesz... - hajol le hozzá Levy és gyengéden megsimogatja. 

- Tudom... - mosolyodom el, nagyot dobbanó szívvel.

Ha valamiben teljesen biztos vagyok az az, hogy ez a gyermek lesz számomra a valaha létezett legnagyobb csoda. A megtestesült szerelem... Nem tudom elmagyarázni, de érzem benne Natsut... Hogyha csak elképzelem, a cseresznyeszínű tincsek járják át a gondolataimat és az a forróság, amit azóta érzek mióta csak megfogant bennem... Leírhatatlan, ő az én reményem lángja... 

És ahogy újra magamra tekintek...

Ezúttal egy teljesen más ember néz vissza a tükörből. A rettegő kislány helyett egy magabiztos tekintetű leendő édesanya, egy királynő alakját látom. 

- Induljunk, Levy! - szólalok meg, egy pillanatra ökölbe szorítva kezemet.

A kékség némán bólint és sietős mozdulatokkal kinyitja előttem az ajtót.

Elkezdődik...

Minden lépés egy-egy emlék képében koppan a hideg folyosó kövén. Az életem könyvének lapjai egyesével elevenednek fel bennem, míg a világ szinte megszűnik létezni körülöttem. Nem hallom a céh tagjainak vidám suttogását, ahogy kiérünk a kertbe. Olyan, mintha egy láthahatlan fátyol elválasztana a külvilágtól. Erza elismerő szavait is csak tompán ismerem meg, miközben lehajtott fejjel Graybe karolok, aki apám helyett kísér majd az oltár elé. 

A széksorok között egyre jobban megszédülök, a saját elmém húz bele a végtelen mélységbe. Erősebben megszorítom a fekete hajú karját és próbálok egyensúlyozni a cérnán, ami a szakadék fölött húzódik... A másodpercek óráknak tűnnek, mígnem egy sötét cipőpárt veszek észre a talajon magam előtt. 

- Luce... 

A jól ismert hang futótűzként perzseli fel a gondolataim burkát. Hevesen dobogó szívvel mozdítom felfelé a fejemet és pillantok végig a széles mellkason, kiálló ádámcsutkán, éles arcéleken, ismerős ajkakon és végül egyenesen az átható, zöld tekintetbe fúrom saját barna íriszeimet. 

Nem is érzékelem, hogy telnek a percek. Csak állok szemben a végzetemmel, mosoly nélkül, sápadtan. Az álom, hogy egyszer itt fogok állni, fehér ruhában az oltár előtt hihetelen, ijesztő gyorsasággal válik valósággá. Már nem az a szende kislány kellene legyek, akinek jelen pillanatban érzem magam...

Ahogy a sárkányölőt nézem, próbálom elképzelni a bennem növekvő életet... A rózsaszín, rakoncátlan tincsek és azok a pajkos tekintetű szemek... Natsut látom magam előtt gyermekként, de valahogy mégsem... 

Látom, ahogy a fiú ajkai megmozdulnak, de nem hallom mit mond. 

Pár pillanat elteltével eszmélek csak fel, amikor a teljes nevemen szólítanak. Zavartan fordulok a hang irányába, aki ezúttal nem az előttem álló sárkányölő.

A pap kissé oldalra döntött fejjel vár valószínűleg a válaszomra. De nem hallottam a kérdést... 

Pár pillanatnyi gondolkodás után azonban mégis szólásra nyitom az ajkaimat. 

- Igen... 

A tömeg egy emberként tör ki ujjongásban és hatalmas tapsvihar zengi be a kertet. A céh tagjai könnyes szemekkel kiáltják felénk a jókívánságokat és házzassággal kapcsolatos tanácsokat. 

-...Megcsókolhatod a menyasszonyt!... 

Meglepetten fordulnék vissza a közeli hanghoz, de Natsu ajkai türelmetlenül tapadnak az enyémekre. Karjaival közelebb húz magához, tovább mélyítve a csókot. 

- Azt hittem mégis meggondoltad magad... - suttogja, egy pillanatra elszakadva tőlem. 

- Soha nem tennék ilyet... - lihegem a szájára, mielőtt ismét csókban forranánk össze. 

Gömbölyödő pocakom a sárkányölő izmos hasának nyomódik, de láthatólag nem zavarja, hogy emiatt nem tud elég közel férkőzni hozzám. Már éppen mondanék valamit újdonsült férjemnek, amikor...

- Dobd el a csokrot, Lucy! - hallatszik Erza parancsa. 

Én pedig kacéran elmosolyodok és hátat fordítva a vendégeknek, végig Natsu szemeibe nézve lendítem meg a virágokat. 

Ég Veled, Lucy Heartfilia...

- Nem láttátok Natsut? - kérdezősködöm egyre fáradtabban a céhtagoktól. 

Nehéz dolgom van, hiszen ahogy az idő telik, mindenki egyre részegebb lesz és kezd féllábbal a másvilágba lépni. Ahogy végetért a ceremónia, szinte azonnal megrohamozott mindenki és mire az összes kérdést megválaszoltam, már a nap is lement. A tűzsárkányölő pedig egyszerűen felszívódott. A sok finomságtól roskadozó asztalok között pedig lehetetlenség megtalálni.

Tehetetlenül sóhajtok fel az újabb nemleges válasz után és egy halvány ,,semmi gond"-ot motyogok a kérdezetteknek. 

Hová tűntél Natsu?...

Tudom, hogy hallja a gondolataimat... Amióta visszakerült rám a jel, ismét mindent tud rólam. De akkor miért nem keres meg? 

Elgondolkozva fordulok körbe. A társaság kisebb csoportokba verődve cseverészik. Jó látni, hogy mindenki boldog a párjával... vagy éppen anélkül... 

- Gray-sama! - ugrik szerelme nyakába a kékhajú vízmágus. 

A kivételes alkalommal még ruhában lévő fiú pedig boldogan csókolja meg párját. Őket egymásnak teremtették... Ebben teljesen biztos vagyok... 

Nem sokkal arrébb pedig Gajeel fél méterrel a talaj fölé emelve öleli meg a döbbenten pislogó Levyt. 

Ahogy figyelem őket, hirtelen elsuhan valami a szemeim előtt. Érdeklődve fordulok a fényes dolog után, ami akár egy lángoló lepke, úgy röppen távolabb tőlem. 

- Kövesd! - hallom meg Natsu hangját a fejemben. 

A szívem nagyot dobban, és hezitálás nélkül indulok el a vörösen világító tünemény után. A külvilág megszűnik létezni körülöttem szépen lassan ismét. A szívem hangja kezdi elnyomni a többi zajt...

Sietve lépkedek a pillangó után, ami gyertyaként vezet a vaksötétben. Szinte érzem a sárkányölő közelségét... 

Sistergő hangra leszek figyelmes a síri csendben, és ahogy a földre kapom a fejemet elakad a lélegzetem. 

A virágok egyesével lángokba borulnak előttem, kivilágítva az utat nekem. 

- Gyönyörű... - suttogom elnyílt ajkakkal. 

A parázsló szirmok hiába égnek porrá, a helyükön ott lángol tovább szikrázva az apró tűz, amely meggyújtotta őket. 

Ahogy szemeimmel követem a meleg fények útját, ismét megtalálom azt a bizonyos pillangót. Vár rám... 

Ahogy ellépek egy növény mellett, azon halk sistergéssel alszanak ki a lángok. Nem győzöm gyönyörködni a fényekben, mikor hirtelen a lepke körözni kezd körülöttem, majd szikrákra pattanva hullik szét a szemeim előtt. Azonban a tekintetemet mögötte valami egészen más ragadja meg.  

Pár lépéssel előttem a virágsornak végeszakad és egy jól ismert alak fordítja felém a fejét a fűben ülve. A különleges napra precízen beállított rózsaszín tincsek most szétziláltan hullanak be a fürkésző zöld szemek elé. Natsu ajkai mosolyra húzódnak és kezét felém tartja, miközben tenyerében egy gyönyörű cseresznyevirág lángol fel. 

Elámulva lépek közelebb a fiúhoz, aki bíztatóan nyújta felém továbbra is karját. 

- Vedd el, a tiéd... - dönti oldalra a fejét, miközben óvatosan leülök mellé a földre.

Kis segítségre van szükségem, hiszen nem olyan könnyű feladat ekkora hassal helyet foglalni valahol. De miután kényelmesen elhelyezkedem Natsu ölében, minden figyelmemet a parázsló gyönyörűségnek szentelem. 

- Meg tudom fogni? - nyúlok érte bizonytalanul, a fiú szemeibe nézve. 

A sárkányölő halkan felnevet és egy aprót bólint. 

- Hozzám tartozol, egy Dragneelt hordasz a szíved alatt és ráadásul a sárkányjel is rajtad van... - sorolja fel az érveit szemforgatva. 

Kissé hitetlenül ugyan, de hagyom, hogy Natsu a kezembe helyezze a lángoló csodát. 

És tényleg... Nem égett porrá az ujjaim között, sőt mintha színt is változtatott volna. 

Meglepetten pislogok a sárkányölőre, aki szintén értetlen arccal mered a hevesen pattogó tűzre. Hirtelen azonban megértés csillan a tekintetében és elvigyorodik. Tekintetét felemeli a kezemről a szemeimre, miközben egyik karját átveti a vállamon, a másikkal pedig végigsimít a hasamon. 

- Ez már a kicsi mágiája, Lucy... - suttogja a magyarázatot a fülembe halkan Natsu. 

Azonnal a virágra nézek, ami még mindig tündöklő lánggal ég. Nem olyan heves, mint Natsu tüze és kissé talán világosabb is... 

- Gyönyörű... - mosolyodom el, miközben én is a pocakomra simítok. 

A szemeim hatalmasra nyílnak, ahogy hirtelen valami történik. Hevesen dobogó szívvel pillantok Natsura, aki kissé aggodalmas tekintettel várja a mondanivalómat. 

- Megmozdult! - újságolom könnybe lábadt szemekkel a leendő apukának. 

- Tényleg? - csillannak fel a sárkányölő szemei és másik kezét is a hasamra helyezi. 

Megint... 

Natsu szemei kitágulnak és elámulva néz rám. 

- É-én is éreztem... - mosolyodik el, a nyakamba csókolva. 

Jólesően sóhajtok fel a kényeztetésre, miközben még közelebb húzódom a fiú forró mellkasához. Lassan lehunyom a szemeimet, elmerülve  a gondolataimban. Natsu közben pedig gyengéden, de mégis védelmezően ölel át hátulról. 

- Köszönöm, hogy itt vagytok nekem... - sóhajtja a sárkányölő újabb puszit hintve a nyakamba.

Halkan kifújom a levegőt és felnyitva íriszeimet hátrafordulok életem szerelméhez, aki már egyetlen mozdulatomból tudja mit szeretnék. Éppen szóra nyitnám a számat...

- Ne válaszolj semmit...Csak hagyd, hogy mindig, örökké szeresselek! - csókol meg Natsu. 

A furcsa kéréstől kissé elpirulva engedem át magam a fiú kívánságának. Hiszen ez egyértelmű... 

A csillagok halvány fényénél szép lassan kialusznak a lángok és mi egymásba fonódva lépjük át a közös jövőnk kapuját.

Ezzel a pillanattal ér véget Lucy Heartfilia története. A lányé, aki beleszeretett egy sárkányba. A szerelmesé, aki annyira nem tudta elfogadni a végzetét, hogy megváltoztatta azt. A mágusé, aki képes volt visszahozni a szerelmét a halálból. És a menyasszonyé, aki hozzáment egy démonhoz... 

Ebben a pillanatban egy új történet veszi kezdetét, Lucy Dragneel története... 

...A királynőé, aki megszerezte A Sárkány Szívét...

 ~E.N.D~ 

2018. 12. 23.

ShiroMerry

/A következő +1 részben érdekességeket fogok elmondani a könyvről és persze a köszönömös cuccot meg mindenféle információt a folytatásokról (!ÚJ KÖNYV A LÁTHATÁRON!)/