Ajkaimba harapva próbálom elfolytani a sírást, hogy tudjak koncentrálni. Annyi gondolat kavarog a fejemben, de mégsem tudom papírra vetni az első betűt...

Honnan kezdhetném el...? Abban sem vagyok teljesen biztos, hogy működni fog... De muszáj lesz neki, különben én magam vetek véget a saját életemnek... 

- Azt nem teheted... - mondja halkan egy mély, reszelős hang. 

Felkapom a fejemet, de valahol egészen máshol vagyok, mint eddig. Ez nem a rét, Natsu sincs itt. Csak fehér üresség vesz körbe minden felől...

- Régen találkoztunk, Lucy... - hallom meg magam mögött ismét a beszédet. 

Remegve fordítom hátra a fejemet és tágranyílnak a szemeim, ahogy meglátom ki van mögöttem. 

A végtelen fehér térből szinte rikítanak a vérvörös pikkelyek. Elfelejtek levegőt venni, ahogy a tekintetemet feljebb emelem és belenézek a sárkány hatalmas szemeibe. 

- Igneel... - kapom a szám elé a kezemet. 

Sosem hittem, hogy valaha még találkozni fogok vele... Főleg nem ebben a helyzetben. 

- Hogy lehetsz te itt? - teszem fel halkan az első kérdést neki. 

Látom, ahogy hatalmas száját halvány mosolyra húzza és a fejét lejjebb engedi hozzám, hogy kényelmesen a szemeibe nézhessek. 

- Itt vagyok, amikor Natsunak szüksége van rám... 

- De ő... - harapom el a befejezést, miközben forró könnyeim ismét marni kezdik az arcomat. 

- Meghalt, de te éppen most próbálod visszahozni őt az életbe, nincs igazam? - fejezi be a mondatot helyettem a sárkány. 

- Sikerülni fog? - tördelem idegesen a kezeimet. 

- Az csakis rajtad áll... - kerüli ki a választ - Viszont igazából nem ezért vagyok itt...

Összehúzom a szemöldökömet és értetlenül pislogok, miközben próbálom kitalálni mi is lehet a valódi célja a találkozásnak. 

- Natsu halálával eltűnt rólad a sárkányjel - közli a szomorú tényt, mire egyik kezemmel ösztönösen simítok végig a vörös minta helyén -, vagyis normális esetben nem láthatnál...

Ez igaz, de akkor mégis hogy lehet ő itt? Még mindig nem értem... Visszafojtott lélegzettel várom a magyarázatot, ami szinte azonnal meg is érkezik. 

- De az elmúlt napok folyamán lett egy új feladatom... - mosolyodik el sejtelmesen a pikkelyes fenevad -... méghozzá az, hogy megvédjem a legfiatalabb Dragneelt... 

A szívem kihagy egy ütemet és forogni kezd velem a világ. Pillanatokig tart, amíg értelmezni tudom, amit mondott... A hideg végigfut a hátamon, miközben tágranyílt szemekkel pillantok le a hasamra. 

Úgy értette, hogy...? 

- Igen, Lucy... Pontosan úgy értettem... - biztosít az igazamról vidáman bólogatva Igneel - Natsu gyermekét hordod a szíved alatt... 

A könnyeim utat törnek maguknak. De ezek most nem a szomorúság könnyei... Boldog vagyok... Megnyúzott, fáradt és meglepődött, de boldog. 

A szívem szilánkjai által ejtett sebek egy pillanatig megszűnnek fájni. Remegő ujjaimmal végigsimítok a Natsu felsőjébe bújtatott hasamon és egy furcsa érzés lesz úrrá rajtam. Szeretet... 

- Úgyhogy eszedbe se jusson végezni magaddal... még akkor sem, ha Natsu végleg elment! - figyelmeztet Igneel komoly szemekkel. 

A torkom azonnal elszorul a sikertelenség említésére, azonban mostmár biztos vagyok abban, hogy akármi lesz is, nem fogom megölni ezt az apró életet... Semmi képpen... 

- Nem fogok... - törlöm le a könnyeimet, kissé megemberelve magamat. 

Igneel büszkén pillant le rám, majd orrával megérinti a homlokomat. 

- Örülök, hogy Natsu téged választott... Nem is dönthetett volna jobban... 

A következő pillanatban a fehérség halványulni kezd és pár pislogás után ismét a valóságban találom magam. 

A kegyetlen valóságban... 

A Dragneel fiú fehér bőrére egy hideg vízscsepp hullik alá a szürke felhőkből, fagyos könnyként végigcsúszva arcán. A tekintetem egy pillanatig elidőzik a zöld szemeken, majd egy mozdulattal, fejemet félrefordítva lecsukom őket.

A könyv ismét a kezeim közé kerül és a kulcs is ujjaim között csörren. Mélyen beszívom a levegőt, várok egy pillanatig, majd lassan kifújva azt, írni kezdek.

Óvatosan kanyarítok minden egyes betűt, odafigyelve az összes apró részletre.

A síri csöndet csupán az esőcseppek halk koppanása zavarja meg, ahogy lassan záporrá egyesítik erejüket.

A hajam csurom víz lesz, ahogyan Natsu teste is. A vér elkeveredik a hideg vízzel és még tovább terjeszti azt. De én csak írom tovább a mágikus sorokat.

A furcsa érzés, hogy lényegében Natsu életét írom újra megrémiszt. Felelősséggel fogok tartozni minden egyes tollvonásért...

A kulcsok a kezeimben kezdenek megfogyatkozni, ahogy az idő telik.
Még rengeteg az üres hely, a kitöltetlen rész, én pedig kezdek kétségbeesni.

Hogyha elfogynak, akkor nem tudom befejezni a könyvet... nem fogom tudni visszaforgatni az eseményeket.

Azoban ez mégis megtörténik. A kutató ujjaim, amik eddig a földön mindig újabb kulcsot tapintottak meg, most csak a nedves talajt érik.
Elfogytak... az összes...

Teljes kétségbeeséssel nézem az utolsó oldalt, amin még mindig ott áll koromfekete betűkkel a sárkányölő halála. Ha ezt nem tudom kitörölni, akkor nem változik semmi... Ugyanúgy halott lesz...

- Ne... - suttogom magamhoz szorítva a könyvet, mikor egy ötlet jut hirtelen az eszembe.

És ha kitépném azt a részt? Akkor mi történne...? De valamit mindenképpen kell írnom a helyére... Csak az a kérdés, hogy mivel?

Mi lehet még olyan dolog, amivel lehet írni egy sárkányölő könyvébe...? Valami olyan, ami kapcsolódik hozzá talán...

Könnyfátyolos szemekkel futtatom végig a tekintetemet Natsun újra és újra, de nem jut eszembe semmi használható. A könyvet magam mellé ejtem a vizes talajra és kezemmel a fiú mellé támaszkodnék, de meglepetten kapom vissza pirosra színeződött ujjaimat.

Hát persze... Natsu vére...

Zakatoló szívvel, lélegzetvisszafojtva nyúlok vissza a kömyvért, hogy kitéphessem azt a végzetes sort. Ujjaim egy pillanatra megremegnek, mielőtt elszakítanám a papírt.

Erősen behunyom a szememet és megteszem...

Ahogy a lap kiszakad a helyéből, szinte azonnal hamuvá porlad a kezemben.

A szívem hatalmasat dobban, miközben Natsu vérebe mártva ujjamat, ismét írni kezdek. Az arany betűk helyett, cirádás vörös jelek jelennek meg a papíron.

- Kész... - csukom be a könyvet, lassan kifújva a levegőt.

Erősen behunyom a szemeimet, várva a csodára..., de nem történik semmi.

Az eső nem áll el, az idő nem pörög vissza... semmi változás...

- Natsu..., kérlek! - hajolok a fiúhoz, bár tudom, hogy nem hall.

Kezeimmel végigsimítok a sápadt, hideg arcon, miközben fejemet a sárkányölő véres mellkasának hajtom.

Meghalt...

- Ez így nem jó... Nem érhet így véget... - emelkedem fel és hajolok az arcához, egészen közel.

Elérte, hogy belészeressek, minden alkalommal megsiratott, amikor csak kedve támadt megcsókolt, mindentől megmentett, végül pedig eljegyzett... és mikor gyermeket várok tőle...Van képe meghalni...

- Kegyetlen vagy, Natsu Dragneel... -suttogom szájára, majd megcsókolom a liluló ajkait.

A felismerés, hogy nem csókol vissza, keserű gombócot gömbölyít a torkomba és halk sírás formájában mutatja meg magát. A forró, követelőző ajkak tánca helyett, jéghideg és keserű a csók.

Itt az ideje egy utolsó, szívbemarkoló vallomásnak...

- Én nem erre vágytam Natsu... Mindig  is hatalmas, fényűző esküvőt akartam, nevetgélő gyerekeket, egy szép házat és felhőtlen életet... De most látom csak igazán, hogy ezek a dolgok semmit sem érnek, ha nem lehetsz velem... Talán nem voltam elég erős ahhoz, hogy megmentselek és talán túl gyenge voltam, hogy mosolyogjak, ahogy kérted..., de... - halkulok el egy pillanatra ajkaimba harapva.

- De teljes szívemből szeretlek, Natsu Dragneel!

A kiáltásom visszhangzik a réten és az ég egy hatalmasat dörren ugyanabban a pillanatban. A szakadó eső hangját sistergés töri meg, mire meglepett, könnyes szemekkel nézek a félredobott könyvre. A vörösen izzó E.N.D felirat apró szikrákat szór magából egyenesen Natsu felé. A tőr, ami a fiú mellkasába fúródott, lassan olvadni kezd.

Ijedten mászom hátrébb a földön, ahogy a szikrák egyre sűrűbben pattannak a sárkányölőnek és tágranyílt szemekkel figyelem a történéseket.

Natsu testét teljesen beborítják az izzó, vörös darabkák és mikor az utolsó is a helyére kerül, hatalmas villanás látszódik...

Jó reggelt! Meg is hoztam a folytatást, remélem nagyon tetszett!😊😊😊 Sok sikert kívánok a mai sulihoz/munkához😚 Igneel legyen veletek!😂 Ja, és csillagozzatok légyszi, valamint kommentben várom a véleményeket❤❤❤

Shiro~chan