Egyikük sem szólal meg többet, csak merednek egymás szemeibe. Számomra úgy tűnik, hogy órákig figyelik egymás tekintetét, miközben jómagam egyre kínosabban érzem magam. Nem merek mozdulni sem.

- De nem ez az, amiért jöttem... - viszi rám át lassan sötét szemeit a szemben álló fiú.

Natsu megrezzen kissé, ahogy a másik beszél, de ő nem szólal meg.

- Miután ti leléptetek, megtámadták a tanácsot - ráncolja össze a szemöldökét Rogue.

Ijedten pillantok Natsura, akinek ugyan nem látom a tekintetét, de érzem rajta a meglepettséget. Ez egy teljesen más megelpettség, mint az enyém. Ő sokkal indulatosabb ilyen téren.

- Hogy mi?! - kérdez vissza kis idő elteltével - Ők tették...?

Mindhárman jól tudjuk, hogy kikre is gondol Natsu. Titkon reménykedem, hogy nem a céhből tették, de valahol érzem ennek a kétségességét is.

- Bármilyen előjel nélkül egy hatalmas jégcsap fúródott át a falon, még mi sem éreztük Stinggel a mágiáját... - folytatja a mesélést a fekete hajú.

- Gray... - hajtom le a fejemet elkeseredetten.

Sejtettem, hogy ő lesz az. Natsu keze ökölbe szorul és egy pillanatra mintha még sisteregne is.

- A bátyámmal megolvasztottuk a jeget, de kiderült, hogy mindenféle fegyver volt belefagyasztva...és az egyik... - tart szünetet Rogue és oldalra néz -...az egyik kard eltalálta Sting párját...

A szám elé kapom a kezemet és érzem, ahogy a szívem egyre hevesebben ver. Erza eltalálta...

- Yukino... - mondom rémülten - Ugye jól van?!

Rogue nem válaszol, továbbra is a másik irányba fordítja a fejét.

- Válaszolj már! - kiáltom könnyes szemekkel.

Már Natsu tekintetét is magamon érzem, de nem érdekel. Erza fegyverei halálosabbak bármilyen méregnél. Ezt nagyonis jól tudom. De nem halhatott meg, az nem lehet...

- És Sting? - kérdezi Natsu folytott hangon.

- Ezért jöttem éppenséggel...Egyedül nem tudom lecsillapítani, Gajeel pedig nem hagyhatja egyedül a kis kékséget, aki próbálja életben tartani a lányt...

Vagyis még él...Az első könnycsepp legördül az arcomon, ahogy Rogue kimondja a szavakat.

- Mutasd az utat! - utasítja a feketét Natsu ellentmondást nem tűrő hangon.

Nem mintha a másiknak bármi ellenvetése lenne. Az adrenalin túlpörög bennem, indulni akarok most azonnal. Segíteni szeretnék a barátnőmnek mindenképpen.

 Határozottan előzném be a tűzsárkányölőt, azonban mielőtt ezt megtehetném, ujjak fonódnak a csuklómra és gyengéden visszahúznak. 

Kipirult arccal kapom vissza a fejemet Natsura, aki szigorú tekintettel néz a szemeimbe. 

- Kérlek, Natsu...- könyörgök neki sietve, hiszen látom rajta, hogy nem akar elengedni - Szüksége van rám! 

Natsu összeszorítja az ajkait, de nem lazít a szorításon. 

- Engedj... - próbálom meg lefeszíteni az ujjait kétségbeesetten. 

- Nem mehetsz Sting közelébe, Luce... - fogja meg a másik kezemet is a sárkányölő - Képtelen vagyok rád is figyelni...

- Nem avatkozom bele, csak ott akarok lenni Yukino mellett, segíteni szeretnék, Natsu! - állom a tekintetét remegő ajkakkal. 

- Te is jól tudod milyen, amikor egy sárkányölő megvadul... - rázza meg a fejét. 

Rogue idegesen köszörüli meg a torkát, siettetve minket. Látszik rajta, hogy nagyon aggódik a testvére miatt. 

- Itt kell maradnod és kész, Lucy! - húz közel magához Natsu - Ha visszajöttem, akkor majd elmehetsz a lányhoz, de addig nem! 

A fiú hangja nem tűr ellentmondást, nekem pedig kicsordulnak a könnyeim. De hiszen meg is halhat, itt egy életnyi tét forog kockán! Rám pedig ott van szükség!

A nedves szemeim látványára Natsu bűnbánóan fordítja oldalra a fejét és szorosan magához húz egy ölelésre. Zokogva fúrom a fejemet az ütemesen emelkedő mellkasba, miközben annak tulajdonosa csitítva simogatja a hátamat.

- Kérlek, ne gyere utánunk! - suttogja a fülembe, majd hirtelen elenged és szárnyait kibontva felemelkedik a feketehajú társa után. 

Mindketten eltűnnek az égen, én pedig egyedül maradok. Könnyes szemekkel meredek magam elé pár pillanatig, majd hátrafésülve a hajamat kifújom a levegőt. 

- Sajnálom Natsu, de egyszerűen nem hagyhatom, hogy a barátom nélkülem szenvedjen... - suttogom a néma talajnak elszánt tekintettel, és futva indulok el az úton. 

Az agyam egy versenyló sebességével pörög. Vajon Natsu mérges lesz? 

Hülye kérdés, biztosan mérges lesz. De ebben a helyzetben tudom, hogy ez a helyes döntés. 

Minél jobban ki kell használnom az időt. Úgyis fel fog tűnni neki a mozgolódásom, hiszen rajtam van a sárkányjel, úgyhogy gyorsan kell cselekednem. És amúgy is minek rejtőzködni, ha egyszer minden pillanatban pontosan tudja hol vagyok és azt is mit akarok csinálni. Bizonyára azt is jól tudja, hogy megpróbálok utánuk menni. 

A gondolataim most Natsuról inkább a feladatomra terelődnek. 

Sietve szedem a lábaimat és fejben próbálom minél pontosabban bemérni az erős, dühödt varázserő tulajdonosát. Onnan sejtem, hogy Sting az, hogy ehhez hasonló mágiát akkor tapasztaltam először, amikor eltűntem Natsu mellől. Azt kívánom, hogy az a nap soha, de soha többet ne ismétlődjön meg... 

Azóta nagyon is tisztában vagyok azzal, hogy mennyire megvadulnak a sárkányölők, hogyha a párjuknak baja esik. Fékezhetetlenek és elpusztítanak mindent, mindenkit...

De Yukinot meg kell találnom, ha törik, ha szakad. Ahogy egyre gyorsabbak a lépteim, úgy kerít egyre jobban a hatalmába a hátborzonató érzés is. Egyre hangosabb dörrenések rázzák meg a földet a talpam alatt és a hangosabb kiáltások idáig is elhallatszanak. Közel járhatok...

A tüdőm sípolva ellenkezik a további testmozgás ellen, úgyhogy kénytelen vagyok egy szusszanásnyi pihenőt tartani. 

Egy fának támaszkodva pihegek éppen, amikor levelek és ágak szakadásának hangjára leszek figyelmes. Riadtan kapom fel a tekintetemet és próbálom minél jobban elnyomni a lihegésem hangját, miközben fülelek. 

A zaj egyre közelebbről hallatszódik, mígnem a fa levelei közül egy szőrös valami süvít egyenesen felém. 

Időm sincsen reagálni, a kék szőrgombóc nekicsapódik a hasfalamnak és mindketten a földön landolunk. 

Mi a csoda lehet ez a kék és sző-

- Happy! - kiáltok fel fület sértően magas hangon, félbeszakítva saját magam. 

Sziasztok! 

Végül ennek a sztorinak hoztam a folytatását...Remélem sikerült kedvenc macsekunkkal egy kicsit feldobni a kedveteket, hogyha igen, akkor kérlek csillagozzatok és írjátok meg kommentben a véleményeteket. Még egy info: kedden és szerdán mindkét nap 7 órám van plusz ma 8ig edzés, úgyhogy most egyedül egy csoda folytán ki tudom pakolni a részt este, de ilyen nem valószínű sajnos a jövőben :( 

Találkozzunk legközelebb is valamelyik könyvemben, 

Shiro~chan