- Hahó! Kelj fel, álomszuszék!

A mély hang csak kellemesen halkan hallatszik bele az álmaimba, ezért nem is tulajdonítok neki nagyobb jelentőséget. Pár pillanattal később azonban már simítást is érzek az arcomon, amitől kénytelen vagyok felkelni. 

Végtelenül lassan felnyitom a szemeimet és bágyadt tekintettel nézek Natsura, aki elmosolyodik az arcomon. 

- Már azon gondolkoztam, hogy itt hagylak - nevet fel és egyik kezét a hátam alá csúsztatva ültet fel. 

- Miért, hova megyünk? - ásítok egy nagyot, miközben a szemeimet dörzsölöm. 

A fiú kissé elkomorul mielőtt válaszolna. 

- Tudod, hogy a mágusok a céhedből nem szívódtak fel tegnapról mára - sóhajt egyet, nekem pedig végre beugrik minden. 

- Igaz. Menjünk!

Natsu meglepetten pislog rám látva, hogy minden erőmmel azon vagyok, hogy esés nélkül felálljak a földről. 

- Aaaa... - nyújtózom fel mindkét kezemmel - Egyszer azért szeretnék majd ágyban is aludni!

Ezzel végre sikerül kizökkentenem a sárkányölőt és ő is felpattan a fűből. 

- Ígérem szerzek neked egy ágyat a közeljövőben - borzolja össze a hajamat, mire én ciccegve kapok a fejemhez.

- És akkor most tényleg, hova is megyünk? - térek vissza a témára. 

- Vissza...vissza a várba - válaszol Natsu, de látva, hogy elönt a rémület még gyorsan folytatja - Neked semmi dolgod nem lesz, ne aggódj! Csak én fogok beszélni, és tudod mennyire szeretlek magam mellett tudni, úgyhogy te is jössz.

Megkönnyebbülten csukom vissza az ajkaimat és elégedetten kulcsolom össze ujjainkat. 

- Köszönöm, Natsu. 

Válaszként csak fújtat egyet, nincs is szükségem többre ennél. Elindul, maga után húzva engem is. Úgy tűnik ezentúl nem fogunk repülni. Ez esetben kellene valami beszélgető téma, nem?

- Most te választasz! - ugrom meg hirtelen a gondolataimba tolakodó férfihangtól. 

- Hogy lehet az, hogy te ilyen aljas módon látod mi van a fejemben, én pedig csak azt tudom, amit elmondasz nekem! - teszem szét álcázott durcássággal a kezeimet. 

- Ohh...szeretnéd tudni mik körül forognak a gondolataim? - nyalja meg a száját egy perverz mosoly kíséretében Natsu. 

A zöld tekintet a szemeimről lekúszik a testemre, szinte itt helyben levetkőztetve engem. Azzal a kezemmel, amelyiket nem épp a fiú tenyere tart fogságban ösztönösen is eltakarom a mellkasomat. 

- Felesleges kicsi Luce, előlem nem fogsz menekülni - vigyorodik el a sárkányölő gonoszan én pedig nyelek egyet - Ne ijedj meg ennyire, nem most helyben foglak leteperni!

Natsu kacagása egyáltalán nem nyugtatott meg. És mi...én még tényleg sosem...

- Jajj, élvezni fogod te is arról biztosítalak!

Egészen biztos vagyok benne, hogy direkt nem néz a szemembe. Pedig jól tudja, hogy rákvörös fejjel haladok mellette. Nem mintha nem érdekelne a téma, de valahogy mégis félek előre is. Nulla tapasztalattal attól tartok, hogy béna leszek és...és esetlen. 

- Hohó, a vadmacska Lucy most apró kiscica módjára behúzza a farkát, hmm? Nem tudtam, hogy ez a téma ennyire zavarba hoz - hirtelen megáll és óvatlanul a fülemhez hajol - Pedig nem kellene!

A suttogástól megborzongok, de Natsu meg sem várva a reakciómat halad tovább. 

- Vagy esetleg az a baj, hogy nem vagyunk - keresi a szavakat ajkába harapva -...házasok? 

Meglepetten hőkölök hátra, hogy jutott ilyesmi az eszébe?! Viszont részben igaza van, nyugodtabb lenne a lelkem, hiszen erre neveltek. De Natsuban teljesen megbízom. Bármikor rábíznám az életem is akár, és nem  ez lenne az első eset. 

- N-nem, dehogyis... - rázom meg hevesen a fejemet. 

- Csak türelem, azok az idők is eljöhetnek még... - kacsint rám vigyorogva és kicsit megszorítja a kezemet - Ki tudja, lehet nem is olyan sokára...

Érzem, ahogy a lelkem kezdi elhagyni a testemet. Uram Isten, Natsu és a házasság?! Ez...ez valahogy nagyon furán hangzik így együtt. 

- N-nekem ez így is teljesen m-megfelel... - motyogom halkan, lesütött szemekkel. 

- Tudom... - mosolyodik el Natsu magabiztosan.

A gyomrom mintha csomót kötne saját magára egyik pillanatról a másikra. Ez...ez nem Natsu miatt van. Pár pillanattal később a melletten lépdelő sárkányölő keze is mintha megrándulna egy hajszálnyit. 

- Te is érzed? 

Halkan beszél, mintha félne, hogy meghallják. De akkor miért is nem beszél a fejemben? 

- Hogyha erre a nyomasztó érzésre gondolsz, akkor igen - válaszolom neki a lehető legcsöndesebben. 

~ A közelben vannak ~ szólal meg a hang a fejemben ezúttal ~ Tegyél úgy, mintha nem tudnál róluk, beszélj hozzám továbbra is!

Könnyű ezt mondani! És mégis most miről beszéljek, éppen elég volt az, amit az imént tárgyaltunk meg...

~ Csak csináld! 

- Öhmm...és...- gondolkozom lázasan -...és amikor majd a tanáccsal beszélsz, én addig hol leszek?

Ahj...jobb mégcsak nem is juthatott volna eszembe. Gratulálok, Lucy Heartfilia! Natsu majdnem felnevet a borzasztóan gyenge próbálkozásomon, de még időben kontroll alá vonja az arcizmait.

- Nem tudom, hol akarsz lenni? Az ölemben esetleg? - kérdez rá kerek perec. 

Félrenyelek a meglepettségtől. Ő aztán adja a szerepét továbbra is! 

- H-hát...lehet, hogy megvárnálak kint, múltkor is ott volt Levy - emlékszem vissza, miközben a hasamban egyre nő a feszengető érzés. 

Ez azt jelenti, hogy közel van? De mi is az?

- Jaa...a kékhajú törpe - válaszol Natsu, de látom rajta, hogy teljesen máson forog az agya. 

Egy pillanatig kihagy a szívem egy ütemet, a lábaim mintha ólomból lennének, nem tudok mozdulni. 

Annyit érzékelek, hogy a talpam alól eltűnik a talaj és a kézfejemen fájdalmasan meghúzódik a bőr. A szél megcsapja az arcomat, de mintha egy üveggömbbe lennék zárva. Se kép, se hang. 

- Csakhogy előbújtál végre, Rogue...Azt hittem már inkább megfojtasz minket ezzel a sötét kisugárzással, minthogy megmutasd magad! - töri meg a csendet Natsu. 

A sötétség előttem hirtelen szilánkosra reped és üveddarabok módjára hullik le a szemeim láttára. Mögötte pedig a valóságot látom egy sötétbe burkolózott fiú képében. 

Első pillantásom Natsu és az én összefonódott ujjainkra téved. Szorosan a háta mögött állok, ami magyarázatot adhat a rántásra a kezemnél.

- Vegyél vissza egy kicsit, Rogue! Nézd meg, hogy elkábult! - utal rám Natsu és egy csettintéssel meggyújtja a sötét ködöt, ami így nagy fény kíséretében porrá ég. 

- Chh...nektek nem inkább a tanácsnál lenne a helyetek? - szólal meg első alkalommal a sötét fiú - Egyszer még le fognak fejezni ezért, Dragneel...

- Az bizony meglehet - csóválja a fejét a rózsaszín hajú sárkányölő - De mint látod, éppen oda tartunk, úgyhogy felesleges itt árasztanod a sötétséget, öreg barátom!

- Éles a nyelved, mint mindig, Dragneel! - mordul fel a másik fiú.

Sziasztok, itt lennék a folytatással! 

Remélem elnyerte a tetszéseteket, ez itt már nagyon a végjáték, de ígérem tartogatok még itt egy pár dolgot nektek :) Legközelebb lehet, hogy a Szemfogakkal Szembenbe érkezem Natsuékkal, de mindenképpen kaptok róla értesítést gondolom. Írjátok meg kommentben a véleményeteket, addig is sziasztok!

Shiro~chan