- És azt hiszem ennyi lenne... - gondolom végig mégegyszer a céh tagjait sorjában - Igen, mindenkit elmondtam.

Már kora reggelre jár az idő. Az első madarak is elkezdték a csiripelést és a nap is kibukkan a fák lombjai közül.

Natsura pillantok, aki lecsukódó szemekkel pislog álmosan rám.

- Akkor mostmár aludhatunk? - dörzsöli meg szemeit fáradtan, akárcsak egy nyűgös kisbaba.

Megkönnyebbülten szusszanok fel és mostmár teljes szívemből elmosolyodom az aranyos látványra.
Egyik kezemmel végigsimítok Natsu arcán, aki még korábban az ölembe rakta a fejét és elsöpröm színes tincseit a szeme elől.

A sárkányölő jólesően morran fel, már-már dorombolásnak nevezhető hangot kiadva magából. Úgy megölelgetném most, mint egy kismacskát, de ahhoz sajnos túl nagy nekem. Lassan ásít egyet, amitől végül engem is elkap az álmosság.
Óvatosan kimászom Natsu alól, aki elégedetlenül, résnyire nyitott szemekkel kezd el vakon tapogatózni utánam.
- Itt vagyok...- fogom meg nevetve a kezét, mire megkönnyebbülten sóhajtva dörgöli hozzá az arcát tenyeremhez.
Lassú mozdulatokkal mellé fekszem a kemény földre, ami jelen pillanatban nem tud nagyon zavarni.
Érzem, ahogy egyik karját átveti rajtam és védelmezően átölel vele.
A szívemben szétárad a szeretet érzése és hirtelen eszembejut Natsu korábbi mondata.

- Zavarhatlak még egy kicsit? - fordulok felé suttogva.

- Mmm...nem is tudom...- mosolyodik el halványan még mindig csukott szemekkel.

- Csak azt akarom mondani, hogy köszönöm amiért meghallgattál... - mosolyodom el megkönnyebbülten.

Ezúttal én bújok hozzá, megfordulva a karjai között. Halkan felsóhajt és állát az én fejemre helyezi.

- Nincs mit megköszönnöd, én köszönöm, hogy elmondtad... - emeli le hirtelen a fejét és bújik a nyakamhoz.

Apró csókokkal hinti be az érzékeny bőrfelületet, miközben kezei végigszántanak az oldalamtól egészen fel a vállamig. Kiráz a hideg a borzongató érzésre, mikor a fiú többedszerre is megismétli a mozdulatot.

- A-azt hittem álmos vagy...- sóhajtok fel, ahogy a libabőr hullámokban lepi el a testemet.

- Hmm...már nem annyira - válik el egy pillanatra a bőrömtől.

Pipacsvörös arccal meredek magam elé, ahogy a válasza elindìtja a fantáziámat egészen ,,érdekes" irányba.

- Na-Natsu...- suttogom segélykérően, teljesen megfosztva az erőmtől.

- Igen, szépségem? - nyúl hirtelen az állam alá és elfordítja azt, hogy rálátást nyerjen az arcomra.

Amint megpillantja az égő arcomat, jóízű nevetésben tör ki. Sajnos ezzel a megnyílvánulással csak azt éri el, hogy még vörösebbé váljak és szégyenlősen forduljak el a másik irányba.

- Naa...ne legyél ilyen nyuszi! - simít az arcomra, miközben kezével apró köröket rajzol a hasamra - Néhány órája még semmilyen gátlásod nem volt az ilyenekkel szemben...

Hát kész...Az utolsó mondattal átlendített a pirulás felső határán is.

- A-az más volt... - temetem kezeimbe vöröslő arcomat, akárcsak egy kisgyerek.

- Miben volt más, Luce? - húzza fel a szemöldökét vigyorogva Natsu.

Na ezzel most megfogott. Lázasan gondolkozom valami frappáns válaszon, azonban semmi nem jut az eszembe.

- Há-hát...n-nem tudom - sütöm le a szemeimet.

Natsu ismét felkacag, egyre mélyebb és mélyebb szintre süllyesztve engem.
Amint befejezi a nevetést, a fülemhez hajol és elsöpri onnan a hajamat, hogy jól halljam minden egyes szavát.

- Fogalmad sincs mekkora erőfeszítésbe telt nem azonnal leteperni téged...- suttogja lassan a fülkagylómba.

Az éppen beszívott levegő úgy, ahogy van akad meg a tüdőmbe menet és hevesen dübörgő szívvel próbálom feldolgozni a fiú szavait. A vérem dupla sebességgel száguld végig a testemen, amit szerintem még Natsu is megérez.

- És mostmár semmi nem akadályoz meg abban, hogy most azonnal megtegyem, amit elmulasztottam...- harap bele hirtelen a fülcimpámba épphogy gyengének nevezhető módon a fiú.

- Sz-szerintem inkább aludnunk kellene, n-nem gondolod? - kérdezem kisegér hangon.

- Mondtam, hogy nem vagyok fáradt már... és úgy érzem te sem - kuncog fel -...csak azt nem értem, hogy miért vagy ilyen szégyenlős minden alkalommal, amikor ez történik...

Miért is? Mert nőből vagyok és arra neveltek, hogy ne nagyon engedjek az ilyesfajta közeledésnek, hogy úgy fogalmazzak.

Natsu azonban fittyet hányva a belső elveimre, továbbra is zavartalanul ingerli a testemet különféle mozdulatokkal.

- Naa...ne félj tőlem ennyire, baba! - simogatja az arcomat kedvesen - Tudod, hogy nem bántanálak.

- T-tudom, de akkor is...még mindig furcsa...- suttogom elpirulva a legújabb becenevem hallatán.

- Akkor igyekezz minél gyorsabban megszokni, mert nekem eszem ágában sincs tágítani tőled se most, se a későbbiekben - dorgál meg nevetve, mire csak nyelek egyet és apró mosoly kúszik az arcomra a kijelentés hallatán. 

- Köszönöm - suttogom alig hallhatóan és kifújom a levegőt, ellazítva az izmaimat. Natsu érdeklődve húzza fel a szemöldökét. 

Gondolom válaszra vár, de nekem semmi kedvem nincs megadni ezt most neki, úgyhogy továbbra is némán szuszogok a karjai között.

- Sosem értettem a nőket... - rázza meg egy idő után a fejét - Egyik pillanatban még akarjátok, utána meg ellenkeztek...

Tanácstalanul forgatja meg a szemeit és fújtat egyet. 

- Honnan tudod, hogy minden lány ilyen? - teszem fel a kérdést hirtelen. 

Nagyra nyílt szemekkel nézek Natsura, akinek egy pillanat múltával pimasz vigyor telepszik az ajkaira. 

- Csak nem féltékenykedünk? - kuncogja el magát az arcomba hajolva. 

A felismerés ismét pírt csal az arcomra.

- N-nem...csak... - nézek gyorsan oldalra, lesütve a szemeimet. 

- Csak nyugodtan, engem büszkévé tesz - nevet fel a sárkányölő sokadszorra is. 

- Miért mindig én jövök ki rosszul ezekből a beszélgetésekből? - motyogom az orrom alá.

Még hallom Natsu nevetését egészen közelről, amikor hirtelen két ajkat érzek meg a sajátomon. Időm sincs feleszmélni, a fiú szája elzárja minden szavamat. 

- Csss... - némít el susogva - Másrészt szerintem egészen jól jössz ki az ilyen dolgokból.

Sziasztok! Sajnálom, hogy csak most jelentkezem és erre most tényleg semmi mentségem nincs. Egyszerűen nem volt mit írjak. Nem tudom, hogy kedves ihlet barátom meddig tartózkodik még szabadságon, de remélem mihamarabb visszatér. Hogyha tetszett a rész, akkor kérlek csillagozzátok, mert (önző módon) az a típusú ember vagyok, akit szeretettel bármire rá lehet venni ^^

Találkozzunk mihamarabb!
Shiro-chan