- Váá! - szeli át a végeláthatatlan terepet a sikoltásom. 

A szél felfelé repíti a hajamat, ami mintha súlytalan lenne, úgy öleli körbe az arcomat. 

- Mi lett Lucy...Kifogytunk az erőből máris?

Natsu hangja élesen szeli át a levegő süvítésének hangját és bennem pedig rögtön felébred az ösztön, hogy visszaszóljak neki.

- Csak szeretnéd, Natsu...

A fiú a következő pillanatban mellettem terem és a levegőben, kezeit a tarkójára téve zuhan velem együtt a mélységbe. Valamilyen földöntúli mozdulat kíséretében átszenvedem magam olyan helyzetbe, hogy a sárkányölő arcára is rálátásom nyúljon.

- És akkor most ki is a fogó? - kiáltom neki, pedig egy fél méterre van tőlem.

A zöld szemek huncut fénnyel csillannak fel és Natsu könnyed mozdulattal az arcom felé lendíti a kezét.

Reflexből csukom be a szememet, ám ahogy az várható volt, nem történik semmi.

- Te... - pöcköli meg a sárkányölő hirtelen az orromat.

Ösztönösen rezzenek meg és ahogy a mondat eljut az agyamig, már nyúlnék is a fiúért. Chh...már réges régen elkéstem. Csak tágranyílt szemekkel meredek Natsu hűlt helyére, ám a következő pillanatban hatalmas erővel csapódom bele valamibe.

Az általam már többszörösen is megismert jéghideg víz fájdalmasan csapja meg a testemet és a gravitációnak megfelelően egyre mélyebbre és mélyebbre húznak le a habok.

Behunyt szemmel, erőt gyűjtve várom meg, amíg a lábam a tó alját el nem éri, majd attól elrugaszkodva indulok felfelé a vízben. Nem jó fogónak lenni...bár így legalább engem nem kergetnek.

Nagy levegőt véve bukkan fel a fejem a hullámzó víz felszínén és ujjaimmal kisöpörve a hajamat a szemeim elől, körülnézek. Ahogy vártam, Natsu sehol nincsen...vagyis inkább én nem látom sehol. Tekintetemmel végigpásztázom a kihalt tó tükrét, ám a rózsaszín hajkoronának nyoma sincs.

Hirtelen mintha ujjak túrnának a hajtincseim közé...megborzongok az érzéstől és rögtön odakapom a fejemet. 

Semmi sincs mögöttem...Ez meg hogy lehet? Hiszen tisztán éreztem a kezet a hajamnál...

- Itt vagyok... - suttogja a fülembe egy kuncogó hang. 

Megborzongok és nem törődve a víz fröcskölésével, hatalmas csapást mérek a mögöttem lévő irányába. A víz óriási hullámzásban tör ki, amitől még én magam is arrébb sodródom. 

- Kár, hogy mellément... - harsan föl Natsu hangja ismét. 

A habosodó víztükörbe meredve, az elmosódott tükörképem fölött feltűnik a keresett alak is. Még a szárnyait is tisztán ki tudom venni. 

- Tehát itt vagy... - intézem neki a szavakat, miközben a következő támadásomra készülök. 

Egyetlen pillanatra emelkedek ki a vízből, ami pont elegendő lenne az ütés bevitelére, ám valami mégis megállít...

- Á-á...pusztakezes harcban szeretnél érvényesülni? - szorít rá Natsu a csuklómra és a következő pillanatban kiránt a vízből. 

A testem minden porcikájáról csorog a jéghideg víz és akár egy nedves rongybabát, Natsu úgy tart fent a levegőben. 

- Ebben az esetben sok sikert kívánok a közelharchoz - vigyorodik el, majd a kézfejemtől meglendítve, elröpíti a testemet egyenesen a part irányába. 

A süvítő szélben a vízcseppek még röptömben lepattogzanak a bőrömről, így mire a homokos partot éri a lábam, már teljesen száraz a testem. A homokban egy jó pár métert csúszom hátra, amíg végre teljesen megállok. Lihegve támaszkodom meg a két tenyeremen, amikor hirtelen valami irdatlan nagy erővel csapódik bele a porba egyenesen előttem. A homok a levegőbe repül és hatalmas felhőt kavarva örvénylik szerteszét. Kezeimmel az arcomat takarva várakozom, hogy a homok szúrós szemcséitől ki tudjam nyitni a szemeimet. Mikor úgy érzem elérkezett az idő, felnyitom a pilláimat, ám a látvány mégis azok lecsukására késztet. 

A sárga homokban keletkezett lyuk mélyén ott áll ő...De nem is akárhogy. Fejét a földnek szegezve, hanyag testtartással támaszkodik meg a földön egyik kezével. Mintha csak megérezné a pillantásomat, a következő pillanatban lassan felegyenesedik és legvégül megkeresi az én szemeimet a saját zöld íriszeivel. 

Az a tekintet...A gyomromba feszítő érzés ékelődik és a lábaim is gyökeret növesztenek a homokba. Natsu egy kaján vigyorral nyugtázza, azt az állapotot, amibe sikerült belelöknie. 

- Na-... - kezdenék a mondatba, de az említett egy pillanat alatt előttem terem. 

A fejem majdnem összeütközik a ruha által takart izmos mellkassal, ám annak gazdája még inkább magára vonja a figyelmemet.

- Igen? - mered le rám a sárkányölő vigyorogva. 

Görnyedt testtartásával és azzal, hogy szinte így is a fejemre tudja rakni az állát egyértelműen érzékelteti, hogy ki is a dominánsabb kettőnk közül. 

Hát persze... 

- Úgy döntöttem változnak egy kicsit a szabályok - húzódik mosolyra a fiú ajka. 

Meglepetten nyílik el a szám, ahogy a sárkányölő lehajol hozzám és elkezd a fülembe suttogni. 

- Mostantól én is támadhatok...

Nagyot nyelek és ijedten meredek az elméletileg üldözöttnek titulált Natsura. Egyedül eldöntötte? Mit is vártam...

- Hölgyeké az első támadási lehetőség... - ajánlja fel csábosan a rózsaszínhajú sárkányölő és a következő pillanatban végigsimít a vállaimon, borzongást csalva elő belőlem... - És még egy apró tipp...Használd a tüzemet! 

Több sem kell nekem, a kezem szinte magától szorul ökölbe és kezdem érezni, ahogy a tenyerem forrósodik. Az ujjaim sisteregni kezdenek, amitől Natsu automatikusan hátrál pár lépést. Csillogó szemekkel és mohó tekintettel figyeli a saját mágiáját, ahogy az rajtam keresztül fejti ki hatását. 

Hátralendítem a karomat és támadó pozíciót veszek föl. A tekintetünk találkozik, a szívem pedig hatalmasat dobban. A sárkányölő szemeiből tisztán ki tudom olvasni az üzenetet...csináld! 

A csuklómat előrecsapva érem  el, hogy a lángcsóvák Natsu irányába száguldjanak. Ahogy a fiú testének csapódik a tűz, óriási forróság száll a levegőben. A perzselő tűzcsóva azonban nem képes még egy karcolást sem tenni a használójában. 

Ahogy a támadásom kimerül, a füstből és forróságból elkezd kilátszani a célpontom teste is. 

Távolról úgy tűnik, mintha a fiú testét lángok borítanák, de valójában csak a ruhája ég...

- Ez az...- érkezik a rekedtes hangú bíztatás -...mutasd meg, hogy mit tudsz! 

Natsu karjait széttárva indul meg felém, fejét enyhén az ég felé szegve. Lépései határozottak, miközben én újabb és újabb rögtönzött támadásokkal bombázom a lassan égő ruhái miatt félmeztetlen sárkányölőt. A lángok azonban elkerülik a kidolgozott felsőtest gazdáját, aki így egyre közelebb kerül  hozzám. Már csak pár lépés...

- Azt hiszem én jövök - vigyorodik el közvetlenül előttem a fiú. 

A szívem gyorsan dübörög a mellkasomnban, ahogy meglátom a kezei közt hevülő tűzgolyót. 

- Kérlek ne.... - veszem könyörgőre a dolgot, mert semmi kedvem nincsen ropogósra sülni a szerelmem által - Bármit megteszek, csak most ne...

Natsu szemei felcsillannak a bármi szó hallatán, ám a lángok csak egyre hatalmasabbra nőnek a tenyerében. 

- Csak akkor, hogyha hajlandó vagy elmondani, hogy miért nem válaszoltál a tanácsnak... - vált komolyra a sárkányölő, miközben a láng is egy pillanat alatt kialszik a kezében. 

Nem...erre most még nem állok készen...nem tudom bevallani neki úgy érzem...

A feszengető érzés pillanatról pillanatra, egyre jobban uralja a testemet. 

- Most még nem tudom megtenni... - hajtom le a fejemet és elkeseredetten bújok Natsu forró karjai közé. 

- Miért nem? - hökken meg kissé a sárkányölő, de szinte azonnal ő is viszont ölel. 

Megrázom a fejemet és erősen a szerelmem mellkasába fúrom az arcomat. 

- Figyelj rám... - próbál meg lefeszíteni magáról gyengéden Natsu - Semmi baj nem történhet...

- Az enyém vagy...és én soha nem fogom hagyni senkinek, hogy bántson téged, értetted? - fogja a két kezébe az arcomat és egyre közelebb hajol hozzám. 

Az arcom vörösödni kezd, de a kellemetlen érzés nemhogy csitulna, még fel is erősödik bennem. A fene enné meg ezt a görcsölést... 

- Mi a baj? - áll meg Natsu egy pillanatra. 

- S-semmi... - lódítom neki nem túl meggyőzően. 

Natsu rosszallóan megingatja a fejét és a szemét forgatva csúsztatja a karjait a derekamra.

- Ne hazudj nekem, Luce... - suttogja az ajkaimra. 

Sziasztok! 

Borzasztóan sajnálom, hogy nem írtam részt. Kérlek szépen ne haragudjatok rám ezért...megvan rá az okom (és nem is olyan szörnyű dolog). Hogyha valakit érdekel, akkor privátban érdeklődhet...

Na de a lényeg...Hogy tetszett a rész? (Én egy kicsit furcsának éreztem, nem tudom eldönteni mennyire lett jó) Hogyha viszont elnyerte a tetszéseteket, akkor kérlek dobjátok nekem a csillagokat és kommentben írjátok meg a véleményeteket róla...

Köszönöm a megértést, 

Shiro~chan