Tétovázás nélkül fúrom a fejemet Natsu mellkasába, megnyugvást remélve.

- Css...te viszont ügyes voltál, nagyon helyesen vágtál vissza annak a tökkelütöttnek.... - csitít a sárkányölő. 

- N-nem tudtam elárulni őket... - nyögöm ki zokogva - É-én még mindig kötődöm a Fairy Tailhez! 

Natsu arca kissé elkomorodik a varázslócéh nevének említése során. Kissé erőltetetten fújja ki a levegőt. 

- Tudom...és te is tudod, hogy ha velem akarsz maradni, akkor ezt a szálat el kell vágnod... 

Szemei komoran csillannak meg a nap sugarai alatt. Látszik bennük a csalódottság. 

- Sajnálom... - suttogom könnyes szemekkel - Én tényleg szeretlek, Natsu!

A fejemet szomorúan hajtom le és a kezeimmel kissé kétségbeesetten markolok bele Natsu ruhájába. 

- Olyat mondj, amit még nem tudok... - szólal meg végül Natsu, próbálva elviccelni a helyzetet azonban a hangjából így is kihallatszik a lehangoltság. 

Vegyes érzések keverednek egymással a szívemben és szinte fel akarok robbanni. Hangosan kifújom a levegőmet és a szavak csak úgy ömleni kezdenek belőlem. 

- Nem tudom mihez kezdjek...nem akarom elárulni őket, viszont neked is jót akarok és a kettő valahogy nem fér össze sehogy sem...- akadok ki széttett kezekkel. 

Tehetetlenül borzolom összeborzolom a hajam az ujjaimmal, miközben az ég felé nézve felmordulok. 

- Ajj...Nem tudom mihez kezdjek! - dühöngök tehetetlenül. 

Natsu halkan felnevet mellettem, mire furcsállva kapom rá a tekintetemet. Ezen meg mi vicces? 

- Tudod...nagyon aranyos látványt nyújtasz morcosan... - mosolyog rám még mindig kacagva.

Tágranyílt szemekkel meredek a sárkányölőre. Ilyen nincs..., egyik pillanatban még gyilkolni akar, a másikban pedig mintha nem is fogná fel a helyzet súlyát. Azt hiszem, kezdem teljesen elveszíteni a fonalat vele kapcsolatban. 

- Mit csináljak, Natsu...Segíts! - markolom meg ismét a ruháját és mélyen a szemébe nézek. 

Natsu még mindig vigyorog, viszont látom a tekintetében, hogy kezd megkomolyodni belül. A karjaimhoz nyúl és óvatosan lefejti az ujjaimat a felsőjéről, miközben el is tol magától. 

Megszólítanám, azonban mutatóujját a szám elé rakja elnémítva engem, majd a következő pillanatban a térdeim alá nyúlva emel fel a levegőbe. A szemeim ijedten csillannak fel, miközben a karjaimat ösztönösen kulcsorom a fiú köré. 

- N-Natsu... - kezdenék bele a kérdésben, azonban ő még az elején közbevág. 

- Eltűnünk innen...aztán majd mesélsz... - csókolja meg a homlokomat hirtelen. 

Bölcsen hallgatva, mélyen belepirulok a gesztusba. Azonban furcsa érzés kering a szívemben...valahogy nem így szokott megfogni. 

- Ne haragudj rám...de ezt muszáj kipróbálnom... - suttogja Natsu a fülembe egy sunyi vigyorral az arcán. 

Megáll bennem az ütő is. Neee....az ilyeneknek sosem szokott jó vége lenni, főleg egy ilyen mosollyal párosulva. Nincs időm semmire, csupán azt érzem, hogy a sárkányölő fellép a tető egyik sarkára és a következő pillanatban lendületet vesz. 

- Meg fogok halni... - motyogom erősen összeszorítva a szememet. 

Hallom ahogy Natsu még halkan felkuncog, majd eldob a semmibe. A gyomrom összeszorul, ahogy a gravitáció a hatalmába kerít és egyre gyorsabban kezdek zuhanni. Nem bírom ki sikítás nélkül... 

- Natsu! - kiáltom hangosan fogalmam sincs melyik irányba. 

A szél susogásától szinte semmit nem hallok, viszont mintha szárnyak suhogása szólna valahonnan. 

- Mit szeretnél, szépségem? - hallom meg a ravasz csengésű hangot. 

Gondolkodás nélkül nyitom ki a szemeimet és a következő pillanatban meg is pillantom a rózsaszínhajú sárkányelőtt kibontott szárnyakkal. 

Natsu vigyorogva integet nekem. Az ő haját is felemeli a szél, amitől teljesen kivehetőek az arcvonásai. Nem mintha olyan hosszú haja lenne, viszont szinte még sosem láttam a teljes arcát. 

- Csak emlékeztetnélek, hogy mindjárt a földbe csapódunk...de folytasd csak nyugodtan a stírölésemet! - kuncog fel a sárkányölő. 

A tekintetemet a föld felé kapom ami tényleg vészesen közeledik. 

- Nincs kedved segíteni....? - nyögöm ki elhaló hangon. 

- Csak akkor, hogyha megismételjük azt a fogócskát, amit még az erdőben játszottunk le nemrég - esik gondolkodóba Natsu. 

Az emlékektől kiráz a hideg is, azonban nem nagyon van más lehetőségem. 

- Rendben...csak kérlek kapj el! - teszem össze a kezeimet felé fordulva. 

- Hmm...kisujjeskü? - megy át kisgyerekbe, az idegszálaim szélén táncolva. 

A kezét felém nyújtja, amit hevesen bólogatva kapok el és azonnal közelebb tornászom magam a mellkasához. 

- Kapaszkodj, ha nem akarsz leesni... - figyelmeztet Natsu. 

Minden erőmmel megkapaszkodom a fiú vállaiban, aki karjait körém fonva fékez le a levegőben. A légellenállás hatalmas, így szinte azonnal a leesés szélére kerülnék, ha nem tartana meg. Egy pár szárnycsapás viszont bőven elég a sárkányölőnek, hogy máris felfelé haladjunk. 

Amikor egyenesbe kerülünk, megnyugodva fújom ki a levegőt. A következő pillanatban azonban vagy két métert zuhanunk, amitől majdnem felsikítok. 

- Direkt csinálod, ugye? - húzom fel a szemöldökömet Natsura sandítva. 

- Én? Dehogy...

Sziasztok! 

Itt vagyok a következő résszel...

 Nos a folytatással kapcsolatban arra jutottam, hogy minden fejezet végére oda fogom írni, hogy mikorra várható a következő. EZ azonban még mindig nem garancia arra, hogy valóban akkorra is fog érkezni. E mellett pedig a két NaLu könyvemet felváltva fogom írni, ami azt jelenti, hogy a következő rész a Szemfogakkal Szemben c. könyvembe fog érkezni nagy valószínűséggel a HOLNAPI NAP FOLYAMÁN! Hogyha tetszett a rész, akkor kérlek csillagozz és ne felejtsd el megosztani velem a véleményedet egy komment keretében. 

Találkozzunk legközelebb is, 

Shiro~chan