A zöld szemek bánatosan csillognak. Azonban a következő pillanatban Natsu mégis halványan elmosolyodik. 

- Na és kivel volt az első csókod? - tér át egy teljesen más jellegű témára. 

Meglepetésemben még sírni is elfelejtek és vörösödő arccal nézek föl a sárkányölőre. A felpuffadt szemeimmel nagyokat pislogok felé. 

-Te-tessék...? - rázom meg a fejemet, hátha rosszul hallottam. 

- Azt kérdeztem, hányadik vagyok a sorban... - forgatja meg Natsu a szemeit vigyorogva. 

Idegesen dörzsölgetem össze a tenyereimet zavaromban és próbálom félrekapni a tekintetemet. 

- Na? - rángat vissza Natsu csak azért is a kérdéséhez. 

Nagyot nyelek és egyszerűen semmi másra nem tudok koncentrálni az ilyesfajta emlékeimen kívül. Óvatosan megnyalom a számat és remegő ajkakkal válaszolni készülök.

- E-első... - suttogom szinte hangtalanul. 

A szemeimmel csak Natsu szájára koncentrálok, hogy még véletlenül se találkozzon a tekintetünk. Azonban ezzel egy hatalmas hibát is elkövetek...a sárkányölő ajkai a szemeim láttára húzódnak hatalmas mosolyra, amitől megborzongok. 

- Hmm... - dugja ki direkt a nyelvét, enyhén kinyitva az ajkait. 

Érzem, ahogy a vérem forrani kezd és egyre szaporábban veszem a levegőt. Egyre inkább kicsúszik a kezemből az irányítás a testem fölött, kezdem elveszíteni a fejemet. Hirtelen hideg ujjak érintik az államat, gyöngéden feljebb emelve azt. Az íriszeim így akarva, akaratlanul is szemtől szembe kerülnek Natsuéval. 

- Mire gondolsz most, Lucy? - szólal meg, mire a tekintetem ismét a pár centire lévő ajkaira téved. 

- Vagyis inkább, mit szeretnél? - helyesbít egyre inkább elmosolyodva. 

- S-semmit... - hazudok eléggé átlátszóan.

- Értem... - suttogja kissé vészjósló hangon és a fülemhez hajol -...és tudod, hogy én mit szeretnék most éppen? 

Az összes apró szőrszál feláll a karjaimon és a hideg oda-vissza futkorászik az egész testemen. Az agyam elködösülve, gondolkozás nélkül ösztökél válaszra. 

- N-nem... Mit...? - kérdezek rá az egyértelműre. 

- Mondjam... - nyal végig szinte érezhetetlenül a nyakamon -...vagy inkább mutassam?

Ha Natsu nem tartana meg, már rég összesetem volna a fűben. Úgy érzem, hogy a hőségtől mindjárt elolvadok itt helyben. 

- Akkor megmutatom... - fokozza még a helyzetet, ahogy lassan ráfúj egyenesen az ajkaimra.

A szívem hangosan dübörögve ugrál fel és le a mellkasomban, hogy tudja elérni ezt az állapotot újra és újra? 

Aprókat pihegek, mire Natsu kihasználva az egyik ilyen alkalmat, kíméletlenül megcsókol. A levegő a számban ragad és ösztönösen vennék újat, de a fiú nem hagy eltávolodni. Ahogy egyre hátrébb dőlök, ő úgy kerül egyre fölém, míg végül a hátam szinte a földet érinti, a sárkányölő pedig fölöttem támaszkodik. 

- Azt akarom, hogy tudd... - hagy levegőhöz jutni egy pillanatig a számon keresztül -...itt vagyok neked és nem is tervezek elmenni mellőled...

Pillanatokon belül  ismét összeérinti az ajkainkat, ezúttal talán még az előbbinél is jobban dominálva. Érzem, ahogy az egyik karjára áthelyezi a teljes súlyát, hogy a másikkal átkarolhassa a derekamat.

- Mellesleg pedig... - nyal végig az a számon suttogva - én akarok lenni, aki először és utoljára csókol meg...

Az arcom menthetetlenül lángol fel, miközben mozdulatlanul, néha meg-megremegve hagyom hogy tovább csókoljon. 

- Igényt tartok az egész lényedre - válik el tőlem és a derekamtól fogva felhúz ülésbe -...mindenedre, Lucy! 

Teljesen lefagyva próbálom eltakarni a rákvörös fejemet és egy hirtelen ötlettől vezérelve Natsu mellkasába fúrom azt. 

- M-miért mondasz ilyeneket...? - kérdezem a lehető leghalkabban, megbújva a puha ruhaanyagban. 

- Azért mert ezt gondolom... - nevet fel Natsu magához szorítva -...és mert imádom, amikor zavarba jössz... 

Erőtlenül ütök egyet a mellkasába, mire ismét hangosan felkacag és elkapva a csuklómat a hátam mögé szorítja azt a másikkal együtt. Velem ellentétben, neki viszont marad még egy szabad keze, amivel elégedetten simít végig az oldalamon. Megborzongok az érintésre és a hátam kissé ívbe feszűl az ujjai alatt. 

- N-ne csináld! - kérlelem a szemeimet összeszorítva a feszélyező érzésre. 

- Mit ne csináljak? - néz vigyorogva rám. 

- K-kiráz a hideg! - próbálom látványosan meggyőzni. 

- És az baj? - emeli fel az egyik szemöldökét. 

Erre aztán már tényleg nem tudok felelni, csupán reszkető testtel döntöm vissza a fejemet Natsu vállaira. Ő nagyot sóhajtva, elengedi a kezeimet, mire én megkönnyebbülten fújom ki a levegőt. Óvatosan átölel, időt hagyva nekem, hogy megnyugtassam a felhevült testemet. A mellkasom egyre lassabban mozog és a szívverésem is visszatér a normális ütembe. 

- És még lehet egy kérdésem cserébe, hogy békén hagytalak most az egyszer? - szólít meg kis idő múlva. 

Aprót bólintva felnézek a szemeibe és ezúttal egészen komolynak tűnik. Összehúzott szemöldökkel várom a kérdését. 

- Emlékszel, amikor először találkoztunk? - kezd bele. 

Nyilvánvalóan arra gondol, amikor elhozott ide...

- Persze... - döntöm oldalra a fejemet. 

Még mindig fogalmam sincs, hogy mire akar kilyukadni. 

- Ott harcoltam egy mágussal...Feketés haja volt és kék szemei azt hiszem... - túr bele a hajába gondolkozva. 

A szemeim tágranyílnak...

- Gray... - suttogom előre meredve. 

Nem is tudom mióta nem jutott eszembe ez a név...A Fairy Tail...mindenki...

- Tehát tényleg ismered... - néz a szemembe Natsu és megfogja a karomat. 

- Mi  van vele...? Miért kérded, hogy ismerem e? - záporoznak belőlem a kérdések. 

Idegesen próbálom összerakni a képet...Mi köze lehet Grayhez Natsunak, hiszen elméletileg nem is ismeri őt, nem? 

Natsu megragadja a kezemet és kissé rászorít elérve, hogy teljesen rá figyeljek. 

- Ezt a mágust látták tegnap az északi határnál...és nem volt egyedül... - mondja ki Natsu kis hezitálás után. 

A döbbenet kiül az arcomra, teljesen elfehéredve meredek Natsura. Mit keres ő itt?! És nincs is egyedül?! 

- A-az meg hogy lehet? - nyögöm elhűlve. 

- Hogyha tud átjárót nyitni az időben, akkor igazán egyszerű...

- És te honnan tudsz róla? - merül fel bennem az újabb kérdés. 

Natsu hátranyúl és a ruhájából egy összegyűrt papírt húz elő. A levélen egy feltépett pecsét csüng. A sárkányölő nekem nyújtja, én pedig gyors mozdulattal olvasni kezdem. Ahogy a tekintetem végigfut a sorokon, a szemeim egyre inkább kitágulnak. 

- E-ez... - suttogom felnézve a papírlapról. 

Natsu szemei komoran csillognak, ahogy várja a reakciómat. 

- Mit gondolsz? - kérdezi, miközben visszaveszi a kezemből a levelet és egy mozdulattal elégeti. 

- Fogalmam sincs, hogy mit akarhatnak... -harapok az ajkaimba. 

Gray részérl talán bosszú...de a többiek? Mit kereshetnek itt?! Natsu ismét a kezeim után nyúl és magához szorítja a tenyeremet. 

- Ugye tudod, hogy most el kell vigyelek az uralkodók elé...amiatt, amit tudsz... - mondja enyhe fintorral az arcán. 

Sziasztok! 

Ezúttal este lopom az időtöket, kárpótlásul egy kicsit hosszabb résszel ;D Remélem mindenkiben keltettem egy kicsi kíváncsiságot, így ahogy egyre közeledünk a végkifejlethez :D Hogyha tetszett a rész, akkor kérlek dobj egy csillagot nekem és írd meg kommentben a véleményedet :D

Köszönöm, hogy időt szenteltél rám,

Shiro~chan