- Lucy! Kelj fel! - ébreszt föl valaki a kellemes álomból. 

Nagyot ásítva kelek föl a fűből és még  félig lecsukódó szemekkel nézek a mellettem ügyködő Natsura. Mit csinál...?

- Mi az ott? - öntöm kérdésbe az iménti gondolatomat.

- Erre gondolsz? - mutat a fiú a ki tudja honnan szerzett üst tartalmára.

Aprót bólintok és megdörzsölve a szemeimet, közelebb csúszom a fiúhoz.

- Ez itt kérlek szépen, gombaragu... - mutatja be büszkén saját készítésű ,,művét".

Halkan felkuncogok, ahogy meglátom a felszeleteletlen (*új szót találtam kiXD*) gombákat úszkálni a ragunak jóindulattal sem mondható valamiben.

- Nem akarod, hogy inkább én főzzek?

Natsu tettetett morcossággal szegi föl az orrát, ahogy felkínálom neki a lehetőséget.

- Majd megmutatom én neked, hogy ez igenis finom... - szed ki egy gombát és harap bele hatalmas hévvel.

A diadalittas vigyorom egyre növekszik, ahogy Natsu feje végigmegy a természetellenes színek skáláján. A sárkányölő a torkához kapva rohan el kiköpni a saját főztjét.

Amíg ő hangosan öklendezik, én nagy nehezen leveszem az üstöt a tűzről és egy lendítéssel kiborítom.

A lábos tartalma alatt sisteregve szárad el a fű és bomlik le a talaj is.

- Azt hiszem mégiscsak élnék a lehetőséggel... - tér vissza Natsu kissé még mindig fehéren.

Győztesen elmosolyodva adom Natsu kezébe a fémedényt, aki meglepetten pislog rám.

- Van errefelé valamilyen patak? - nézek körbe a füves tájon.

- Ami azt illeti,van...- válaszol Natsu még mindig értetlenül.

- Remek, akkor halat fogunk enni... - döntöm el egyedül is az ebéd menüjét.

A sárkányölő szemei is azonnal felcsillannak az étel hallatán és bőszen bólogatva mutatja az utat nekem a víz felé.

Kis idő múltán oda is érünk a kívánt helyhez, ahol Natsu lelkesen veti bele magát a csobogó patakba.

Vigyorogva figyelem, ahogy a halak egyesével csusszannak ki az egyre mérgesedő sárkányölő ujjai közül.
Natsu dühösen mordul fel és a következő pillanatban a teste lángra lobban, hatalmas gőzfelhőt keltve maga körül. Kissé megszeppenve húzódom hátrébb, amikor a párafelhőből egy sült hal pottyan a lábaim elé.

- Ez az, Natsu! Folytasd! - kapom fel az üstöt nevetve és egyesével beleszedegetem a kész kopoltyúsokat.

Mikor már a negyvenedik hal is az üstben landol, kissé kifulladva megtörlöm a homlokomat.

- Ennyi elég is lesz, azt hiszem... - figyelmeztetem Natsut lihegve.

A hőség alább hagy, és a gőzfelhőből Natsu lép ki, hatalmas vigyorral az arcán.

- Azta! Ez egy csomó kaja, Lucy! - ugrálja körbe vidáman a friss ebédünket a sárkányölő.

- Bizony! - huppanok le kényelmesen a fűbe.

Egy pillanatra behunyom a szememet és kifújom a levegőt. Happy milyen boldog lenne most...

- Te nem kérsz, Lucy? - nyújt felém a már javában lakmározó Natsu egy halat.

- De, köszönöm... - veszem el mosolyogva az ételt a fiú kezéből.

Lassan beleharapok a szerzeményembe és meg kell állapítsam, hogy igen finomra sikerült. 

- Min gondolkozol? - vizslat Natsu továbbra is érdeklődve. 

- Csak az egyik régi barátunkon gondolkoztam... - suttogom magam elé válaszként. 

- Barátunkon?! - kérdez vissza a sárkányölő meglepetten. 

- Igen, egy kék exceedről beszélek, a neve Happy - pillantok az oldalradöntött fejű fiúra. 

Natsu halkan felnevet és közelebb jön hozzám. 

- Happy? Mégis ki nevezte el így? - kérdezi viccből, nem is sejtve, hogy éppen a lényegre tapintott.

Az ajkaim kissé elnyílnak és tág pupillákkal meredek a kissé összezavarodott fiúra. 

- Te voltál az, aki ezt a nevet adta neki... - válaszolok neki, mire meglepetten hőköl hátra. 

A szemöldökét összeráncolva mutat saját magára kérdően. Fejét ismét oldalradönti, mintha nem hallott volna jól. 

- É-én? - kérdez vissza, hogy megbizonyosodjon a szavaimól. 

Visszajelzésként csak egy aprót bólintok, mire a szemei még jobban kitágulnak. 

- Vagyis...inkább egy másik te... - helyesbítek kissé csüggedten, ahogy lassan felemésztenek az emlékeim. 

Natsun látszik, hogy szólna valamit, de valamilyen oknál fogva mégsem teszi. A következő pillanatban két meleg kar fonja át a hasamat és a sárkányölő az ölébe húz. Érzem, ahogy a fejét az enyém mellé hajtja. 

- Mesélj nekem a múltadról, Luce... 

Sziasztok! 

Ma reggel itt is vagyok a folytatással! Remélem sikerült feldobni a napotokat ezzel a ,,nem túl tartalmas" résszel, azonban ez csak rávezetés arra, ami a következő részben fog érkezni :D 

Shiro~chan